Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - Kállay István: A családülés / 3–32. o.

A CSALÁDÜLÉS A nemesi birtokos családok közös ügyeik intézésére feltehetőleg már a XVI— XVII. században tartottak összejöveteleket. Ezek a gyűlések azonban még nem ren­delkeztek állandó szervezettel. A XVIII. század közepén, a birtokigazgatási appará­tus teljes kiépülésének idején, jelent meg a családülés (congregatio familiae, concur­sus familiae, Familienversammlung), mint a nemesi birtokos családi magánigazga­tás egyik szerve.* Családülést kizárólag a feudális uralkodó osztály részét képező főnemesi és nemesi birtokos családok tartottak. Polgárcsaládok vagy birtoktalan nemesi családok üléseiről nincsenek adataim. A családülések szervezetének és működésének legfontosabb forrása a család­ülési jegyzőkönyv. Családülési jegyzőkönyvet a XVIII. század közepétől vezettek a családok. Az első ismert jegyzőkönyv, a Csáky család biharpüspöki családülésének jegyzőkönyve, 1745 októberéből való.­ A jegyzőkönyvek nyelve a reformkorig latin vagy német, attól kezdve magyar. A jegyzőkönyvet általában egész oldalasan vezet­ték, kivéve a Bánffy család jegyzőkönyveit, melyekbe kéthasábosan írtak: balról a tárgyat, jobbról a végzést.­ A családülési jegyzőkönyvet kezdetben valamelyik családtag vezette. A XVIII. század végétől találkozunk külön jegyzőkönyvvezetővel („vicegerens"3). Vezethette a jegyzőkönyvet a családigazgató titkára, írnoka,4 vagy a család levéltárnoka5. Előfordult, hogy a jegyzőkönyvvezető ügyeket is referált a családülésen.6 Barna * A magánigazgatás az igazgatásnak — a közigazgatással szemben — az az ágazata, amely magánjogilag összekapcsolt emberi közösségek (vállalat, család, földbirtok stb.) ügyeit szabályozza és intézi. Az igazgatási szerv olyan meghatározott szervezetű alakulat, mely hatáskörébe és illetékes­ségébe tartozó ügyeket intéz és működése során iratokat hoz létre. Ilyen értelemben beszélek a csa­ládi magánigazgatásról, illetve annak egyik igazgatási szervéről, a családülésről. A családülés vizs­gálata néhány egyéb, levéltárelméleti, a családi levéltárak szerkezetére vonatkozó kérdést is felvet, melyekkel e helyütt nem foglalkozom. Későbbi időpontban visszatérek rájuk. 1 OL­P 74. Fasc. 39. No 1. — A továbbiakban szereplő jelzetek mind az Országos Levéltárból származnak. 2 P 14. 4. tétel, 1797. ápr. 26. 3 P 92. Fasc. 56. Enyicke (Abaúj m), 1787. jún 16. 4 P 14. 4. tétel, 1798. jan. 12. 5 P 418. Fasc. P No 17. Szarvas (Békés m.), 1838. máj. 21. A Harruckern család levéltárnoka, Róth Ignác, vezette a jegyzőkönyvet. A Harruckern család Ferenc Domokossal kihalt, a birtokokat 1798-ban felosztották a lányági örökösök között. Harruckern Jozefát Károlyi Antal (1732—1791) vette el.­­Bakács István: A Károlyi család nemzetségi és fóti levéltára, Bp. 1965. Levéltári leltárak 33. sz., 5. és 265. 1.) A tanulmányban a továbbiak során az örökösök gyűlése, az általuk használt egykorú elnevezés szerint, a „Harruckern család ülése"-ként szerepel. 8 P 14. 4. tétel, 1798. ápr. 30. Kováts János írnok pl. jelentette, hogy az egyik családtag befizette részét a közös fundus pénztárába.-

Next