Levéltári Közlemények, 46. (1975)
Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Varga János: A magyar szocialista levéltárügy huszonöt éve : Szocialista levéltárügyünk negyedszázada / 3–7. o.
A magyar szocialista levéltárügy huszonöt éve 5 5. Ugrásszerűen megnőtt az igény a levéltári anyag társadalmi hasznosítására, ami többek közt a kutatóforgalom immár minden levéltárra kiterjedő bővülésében fejeződött ki, részleges kielégítést pedig a levéltárak részéről történelmi olvasókönyvek, helytörténeti lexikonok és tudományos periodikák-évkönyvek kiadásának megkezdésével nyert. 6. Megszületett a levéltári munkának új távlatokat nyitó, a levéltárosokra azonban nehéz feladatokat rovó, őket csak hosszú idő és szívós erőfeszítés mellett megoldható problémák elé állító legutóbbi törvényerejű rendelet a levéltárakról és a levéltári anyagról. A harmadik, 1970-től napjainkig terjedő szakasz időben egybeesik a negyedik ötéves terv időszakával. Levéltárügyi jellegzetességeiként a rendező és segédletkészítő munkák szisztematikus folytatásán kívül a következők emelhetők ki: 1. Előtérbe került a szocialista korban keletkezett, illetőleg keletkező levéltári anyag problematikája. Ennek megfelelően egyrészt elkezdődött és megalapozódott levéltárainknak a szervek iratkezelési rendjét ellenőrző tevékenysége, másrészt önálló intézményként megszületett az Új Magyar Központi Levéltár. 2. Teljes számmal elkészültek a tanácsi levéltárak fondjegyzékei. 3. Lényegében befejeződtek az előző ciklusban kezdeményezett, a rendezéshez és segédletkészítéshez olyannyira hasznos ágazattörténeti feldolgozások. 4. Tanácsi levéltáraink jelentékeny része a helytörténetírás bázisává fejlődött, és ennek kifejezőjeként számos levéltár évkönyvei, periodikái valóban sorozatokká izmosodtak. 5. Országosan nézve a tarthatatlan elhelyezési és raktározási kérdés elmozdult a holtpontról. 6. Levéltáraink többsége a helyi sajátosságoktól függően és igényektől meghatározottan közvetlenül is bekapcsolódott a közművelésbe és helyesen értelmezi ott betöltendő szerepkörét. És itt érdemes megállnunk egy pillanatra. Öt évvel ezelőtt az alábbiakat mondotttuk: „Levéltárainkban az elmúlt negyedszázad alatt társadalmunk általános fejlődése kezdte kialakítani azt a szemléletet, hogy anyagukat nem pusztán a tudomány, hanem egyszersmind a közművelődés szolgálatába is kell állítaniuk. Igaz, a helyesen értelmezett közművelés csak a tudomány eredményein alapulhat. A tudomány azonban a közművelődéssel gyakran nem egy nyelvet beszél, következésképp időbe telik, amíg eredményei felfogható formába öntve eljutnak azokhoz, akiknek a mi rendszerünkben anyagi és szellemi emelkedését hivatottak biztosítani. Ezért erősödött a mi területünkön is az a törekvés, hogy levéltáraink ne csak tudományos szakpublikációkon és feldolgozásokon keresztül, hanem közvetlenebbül is nyújtsanak anyagot a közművelés számára, egyszersmind keressék azokat az utakat és módokat, amelyeken és amelyekkel intenzívebben, ugyanakkor egyéb feladataikkal harmóniában tudnak részt vállalni a közművelésben." Jólesően állapíthatjuk most meg, hogy levéltáraink többsége helyesen értelmezi a fentieket. A 25 év eredményeinek tételes és számszerű summázata esetén beszélhetnénk azoknak a tudományos feldolgozásoknak és segédleteknek a szakkörök elismerését kiváltó hosszú soráról, amelyek levéltárosaink tollából, illetőleg levéltáraink szervezése folytán láttak napvilágot; arról, hogy az 1950 óta napjainkig mintegy 57%-kal megnőtt mennyiségű iratanyagnak körülbelül csak 8,9%-a van a kutatás számára hozzáférhetetlen állapotban; arról, hogy a személyi és technikai feltételek szűkös volta ellenére az utolsó 4 évben mintegy 7000 szerv iratkezelésének rendjét