Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - Szögi László: Az egyetemi levéltárak Európában és Magyarországon / 3–16. o.

SZÖGI LÁSZLÓ Az egyetemi levéltárak Európában és Magyarországon Immár nyolc éve, hogy a Magyar Könyvtárosok Egyesülete egykori Levéltári Szekciójának egyik rendezvénye kapcsán e folyóirat hasábjain először jelent meg ismertetés az alakulóban lévő egyetemi levéltárak munkájáról. Az egye­temi levéltárakat akkor még új, a magyar közgyűjteményi hálózatban ismeret­len intézménytípusként említettük, amelyeket a törvény szabta szűk keretek között a szaklevéltárak közé soroltunk. Az elmúlt évek óriási átalakulása a ma­gyar levéltárakat sem hagyta érintetlenül. Döntő változások következtek be ed­dig is, de bizonyos, hogy továbbiak előtt állunk, amelyek alapvetően fogják megváltoztatni a magyar közgyűjtemények, s benne a magyar levéltárak szer­kezetét. E történelmi átalakulásban egyszerre jelentkezik koncentráció, mint az országos hatáskörű levéltárak teljesen szükségszerű összevonása, de egyben a differenciálódás is, azaz új típusú levéltárak létrejötte, sőt magának a levél­tár fogalmának — véleményem szerint — elkerülhetetlen átértékelése, kibőví­tése. Az 1969-es úgynevezett levéltári törvény a központosító szocialista állam felfogását tükrözte, amely ugyan az egységes levéltári rendszer bevezetésével, az iratvédelem erősítésével sokat segített a szakmai munka fejlesztésében, de szükségképpen nem felelhet meg a mai, sokkal differenciáltabb társadalom el­várásainak. Jelen írásomban nem a már sokszor tárgyalt új levéltári törvény szükségességével kívánok foglalkozni, csupán az intézményrendszer átalakulása kapcsán kell a mai helyzetet a „törvény" szabályozásával egybevetnem. 1969-ben a törvényerejű rendelet országos, területi és szaklevéltárakban határozta meg a magyar levéltárak típusait, ez utóbbiba sorolva mindazt, amit az előző kettőbe nem tudott elhelyezni. Így alakulhatott ki az az enyhén szólva furcsa helyzet, hogy a nagy hagyományú, s óriási gyűjteménnyel rendelkező Hadtör­ténelmi Levéltár állami költségvetési intézményként ugyanúgy szaklevéltárnak számított, mint pl. a Kegyes Tanítórend Levéltára. Állami, miniszteriális szer­vek gyűjteményei, egyházak és szerzetesrendek kisebb-nagyobb archívumai, egyesületek, szakszervezetek iratanyagai egyaránt ezt az elnevezést viselték, s ide kerültek a tudományos intézmények alakulófélben lévő gyűjteményei is, így pl. az akadémiai és az egyetemi levéltárak. Az már csak növelte az ellent­mondást, hogy politikai okokból a „törvény" hatálya nem terjedt ki az ország egyik legfontosabb forrássorozatát őrző pártarchívumi hálózatra, bizonyos orszá­gos jelentőségű intézményeik pedig anélkül is őrizhették további történeti értékű irataikat, hogy gyűjteményük számára szaklevéltári jogállást kértek volna. Vé­gezetül megoldatlan maradt a nem irattípusú forrásokat őrző nemzeti értékű archívumok besorolása a levéltári hálózatba, így a Filmarchívumnak, a rádió és tv archívumainak s más hasonló gyűjteményeknek a magyar levéltári rend­szerbe való beillesztése máig is nyitott kérdés. 3

Next