Levéltári Szemle, 44. (1994)
Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - Szögi László: Az egyetemi levéltárak Európában és Magyarországon / 3–16. o.
SZÖGI LÁSZLÓ Az egyetemi levéltárak Európában és Magyarországon Immár nyolc éve, hogy a Magyar Könyvtárosok Egyesülete egykori Levéltári Szekciójának egyik rendezvénye kapcsán e folyóirat hasábjain először jelent meg ismertetés az alakulóban lévő egyetemi levéltárak munkájáról. Az egyetemi levéltárakat akkor még új, a magyar közgyűjteményi hálózatban ismeretlen intézménytípusként említettük, amelyeket a törvény szabta szűk keretek között a szaklevéltárak közé soroltunk. Az elmúlt évek óriási átalakulása a magyar levéltárakat sem hagyta érintetlenül. Döntő változások következtek be eddig is, de bizonyos, hogy továbbiak előtt állunk, amelyek alapvetően fogják megváltoztatni a magyar közgyűjtemények, s benne a magyar levéltárak szerkezetét. E történelmi átalakulásban egyszerre jelentkezik koncentráció, mint az országos hatáskörű levéltárak teljesen szükségszerű összevonása, de egyben a differenciálódás is, azaz új típusú levéltárak létrejötte, sőt magának a levéltár fogalmának — véleményem szerint — elkerülhetetlen átértékelése, kibővítése. Az 1969-es úgynevezett levéltári törvény a központosító szocialista állam felfogását tükrözte, amely ugyan az egységes levéltári rendszer bevezetésével, az iratvédelem erősítésével sokat segített a szakmai munka fejlesztésében, de szükségképpen nem felelhet meg a mai, sokkal differenciáltabb társadalom elvárásainak. Jelen írásomban nem a már sokszor tárgyalt új levéltári törvény szükségességével kívánok foglalkozni, csupán az intézményrendszer átalakulása kapcsán kell a mai helyzetet a „törvény" szabályozásával egybevetnem. 1969-ben a törvényerejű rendelet országos, területi és szaklevéltárakban határozta meg a magyar levéltárak típusait, ez utóbbiba sorolva mindazt, amit az előző kettőbe nem tudott elhelyezni. Így alakulhatott ki az az enyhén szólva furcsa helyzet, hogy a nagy hagyományú, s óriási gyűjteménnyel rendelkező Hadtörténelmi Levéltár állami költségvetési intézményként ugyanúgy szaklevéltárnak számított, mint pl. a Kegyes Tanítórend Levéltára. Állami, miniszteriális szervek gyűjteményei, egyházak és szerzetesrendek kisebb-nagyobb archívumai, egyesületek, szakszervezetek iratanyagai egyaránt ezt az elnevezést viselték, s ide kerültek a tudományos intézmények alakulófélben lévő gyűjteményei is, így pl. az akadémiai és az egyetemi levéltárak. Az már csak növelte az ellentmondást, hogy politikai okokból a „törvény" hatálya nem terjedt ki az ország egyik legfontosabb forrássorozatát őrző pártarchívumi hálózatra, bizonyos országos jelentőségű intézményeik pedig anélkül is őrizhették további történeti értékű irataikat, hogy gyűjteményük számára szaklevéltári jogállást kértek volna. Végezetül megoldatlan maradt a nem irattípusú forrásokat őrző nemzeti értékű archívumok besorolása a levéltári hálózatba, így a Filmarchívumnak, a rádió és tv archívumainak s más hasonló gyűjteményeknek a magyar levéltári rendszerbe való beillesztése máig is nyitott kérdés. 3