Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 1. szám - KILÁTÓ - HOLLÓSI GÁBOR: Az angol levéltári törvényről

KILÁTÓ HOLLÓSI GÁBOR AZ ANGOL LEVÉLTÁRI TÖRVÉNYRŐL 1. Az angol levéltárügy szabályozásának rövid története A Master of the Rolls (szó szerint: a Tekercsek Mestere, a továbbiakban nem fordítjuk a kifeje­zést.) tevékenységét a legelső feljegyzés 1286-ban említi, de intézménye valószínűleg már létezett korábban is. Személyét — mint a kancellári bíróság tisztviselőjét — kezdetben a „tekercsek" őrzésére jelölték ki. 1520-ból azonban már van adatunk a bírói tevékenységére is, de emellett megmaradt a Levéltár (Public Record Office, hivatalos rövidítése: PRO) vezető­jének egészen 1958-ig. A Master of the Rolls Angliában és Walesben ma már a harmadik leg­magasabb bírói rangot jelenti.­ A hivatalos levéltárat (a PRO-t) a legelső, 1838. évi levéltári törvény hozta létre, ekkor a Kincstár, a Kancellária és más ősi bíróságok iratait egy különálló tárházba gyűjtötték össze. (A Magyar Országos Levéltárat Pozsonyban az 1723. évi XI­V. Törvénycikk hívta életre.) Noha az iratokat ekkor már a Master of the Rolls irányítása alatt szakapparátus kezelte, a tör­vény hiányosságai miatt hamarosan problémák jelentkeztek. A kormányzati intézmények ugyanis maguk őrizték az irataikat, így azok egyáltalán nem álltak védelem alatt. Nem hatá­rozták meg azt sem, hogy beszállításra mely intézmények kötelesek, illetve a régebbi iratok átadására nem dolgoztak ki semmilyen rendszert. A levéltárnak nem volt joga arra, hog­y eldöntse, hogy mely iratok kerülnek selejtezésre vagy beszállításra, igaz, 1852-től már dönt­hetett az iratok befogadásáról. Az iratok levéltáron belüli selejtezhetőségéről sem rendelkez­tek, ugyanígy­ nem szabályozták a kutathatóság kérdését sem. Mindezek miatt 1952-ben(!) egy bizottságot állítottak fel. A bizottság elnöki tisztét Sir James Grigg töltötte be (innen az elnevezés: Grigg­bizottság), aki korábban a Honvédelmi Minisztériumban államtitkárként működött. (Ezzel összefüggésben említjük meg, hogy az első világháborús iratok nem váltak kutathatóvá még az 1958. évi levéltári törvénnyel sem.) A bizottság a megállapításait 1954-ben közzétette. Eszerint a maradandó értékű iratok kiválogatásának és beszállításának felelőssége az egyes kormányzati intézményeket kell, hogy terhelje, a Levéltárnak ezekben az eljárásokban „csak" tanácsadó, koordináló és felügyeleti jellegű a szerepe. A bizottság szükségesnek vélte, hogy az új jogszabály a Levéltárért való felelősséget a Master of the Rollstól valamelyik miniszterhez áthelyezze. (Később látni fogjuk, hogy a levéltárügy felügyeletének az áthelyezése még mi­niszteri szintnél is magasabb szintre történt meg.) Megállapította, hogy­ minden iratnak első és második vizsgálaton kell átesnie; az első vizsgálat során azt kell eldönteni, hogy" az irat megtartása a második vizsgálatig egyáltalán szükséges-e, a másodikon pedig azt, hogy' tartós őrzésre, ügyviteli vagy történeti jelentőségük alapján mely iratok érdemesek. Javasolta, hogy' az iratok beszállítása akkor történjen meg, amikor a keletkésüktől számítva már harminc év ! A Master of the Rol/már „főlevéltáros" jelentést ad meg Magay— Országh angol nagyszótára (MAGA­Y—ORSZÁG­H, 2006), ezt a kifejezést azonban a magyar terminológia már használja. 2 Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Master_of_the_Rolls A tanulmányban felhasznált elektronikus források letöltése 2009. novemberben történt meg. Levéltári Szemle, 60. (2010) 1. sz. 3-21.

Next