Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Akk 15 Alá Akkorában, Akkorban, ih. abban az időtájban. Akkorára, ih. 1) oly nagyra; 2) arra az időre; akkordra itt leszek. Akkorbeli, Akkori, mn. azon korból, időből való. Akkoriban, ih. abban az időben. Akkorig, ih. azon ideig. Akkoron, ih. azon időben. Akkorra, ih. azon időre; akkorra amikorra, vmikorra. Akkortájban, id. azon időtájban. * Akla. fn. cérna, fonal. * Aklás, cs. cérnával, fonallal nagyából összefér cél. Akn. 1. Akoli. Akna, fn. 1) ált. nyilas; (b.) földalatti üreg, melyből ásványok hozatnak elő, különösen: sóakna; 2) (ht.) vmely hely felvettetése végett ásott üreg (Mine); *3) a hordó szája; *4) hordó szájába való dugasz; *5) feltárás végett készített nyilas az ól fedelén. Akna-ácsolat, fn. (b) bányába való ácsmü. -bél, fn. (b.) a bánya oldalait támogató dúcok, -esőte, fn. (b.) a bánya külső nyílása, szája, -füzér, -gárd, -gárgya, fn. (b.) az akna felső részét ■ővedzö gerendák, -héj, fn. (b.) az akna nyílása felett épített házikó. Aknakamra, fn. (ht.) a hadi akna azon része, hova a felvetésre szánt lőport teszik, -gát, fn. az aknakamrát az aknaüreg többi részétől elválasztó erős oldalfal. Akna-korlát, fn. (bt.) az aknát övedző korlátféle erős kerítés, -kő, fn. (b.) sófőzés alkalmával képződő mész- és sóvegyülék. -könyv, fn. (b.) a bányászok jegyzőkönyve, -kötél, fn. (b.) az ásvány felhúzására használt kötél, -kötél, fn. (b.) az aknának ácsmunkával való felszerelése. -közfa, fn. (b.) egyik aknaüreget a másiktól elválasztó közfal. -lég, fn. (b.) bányában képződött gyúlékony lég. Aknái, cs. (vizép.) a viz mélységét méri, és a folyam, tó fenekének tulajdonságát vizsgálja. Akna-láb, fn. (ht.) a hadi aknának lőpor által való felvettetése. *-lyuk, fn. a hordó v. más faedény szája, -metszetek, fn. (ht.) a hadi aknát több ágra osztó válaszfal, -nyiladék, fn. (ht.) a hadi akna nyilasa, -oldal, fn. (b.) gerendákkal megerősített oldala a bányának, -rázkör, fn. (ht.) az aknában fellobbantott lőpor hatáskörében létező terület,só, fn. aknából nyert kősó. Aknász, fn. t.-tt. 1) bányász, aknában dolgozó személy; 2) (ht.) hadi aknák készitésénél alkalmazott katona. Aknaszállitás, fn. az aknából nyert ásvány v. az aknához tartozó szerszámok, eszközök tova szállítása. Aknaszin, 1. Aknahéj. Aknászkor, fn. (ht.) hadi aknákat készítő katonai személyzet. Akna-tömet, fn. (ht.) a hadi aknába felvetés végett alkalmazott lőpor,ut, fn. (ht.) a hadi akna üregében levő tekervényes ut. Akó, fn. nagyobbszerü hígmérték. Ausztriában 40 pintes; nálunk Magyarországon ezelőtt 64 magyar itce tett egy akót. Akol, m. tt.-t; v. aklot; tb. -aktok; juhok szarvasmarhák számára készített rekeszték; ökörakol; juh-akol, bika-akol v. bikakol; bivalyakol; akolba terelni, rekeszteni a jószágot; (km.) farkasnak aklot mutatni; á. é. egyház, melyhez vmely két felekezet tartozik; egy akolból valók, egy felekezethez tartozók; egy akol egy pásztor. Innen: Akoli, mn. Akol, cs. a hordó beltériméjét az e célra készített pálcával megméri. Innen: Akolás, fn. Akolásbér, fn. a hordó akolásáért járó díj. Akoló, fn. 1) aki a hordót akolja; 2) mérő pálca, melylyel a hordót akolják. -fa, -pálca, fn. akolásra használt rovatékos fapálca, -pénz, fn. akolásbér. Akolóvas, fn. akolásra használt rovatékos vaspálca. Ákombákom, fn. irka-firka, idomtalan irás; a runaemlékek titkos ákombákomjai (Jók.); (km.) ákom-bákom, szentirás, arról mondják, ki minden hiábavalóságot, csak írásba foglalva legyen, szentirásnak tart. Akómérték, fn. akolásra használt mérő eszköz. Akona, fn. 11. Akna; 2) hordó szája, v. ebbe való dugasz; 3) mély üreg, gödör. Ákos, Ákos, mn. finév (Acacius). Akós, mn. egy akónyi üregü; akós hordó. Akóvas, 1. Akolóvas. Akóz. Akózás, 1. Akos, Akolás. Al, mn. tt.-t; csak összetételben használtatik; és pedig: 1) amely hasonnemű tárgynál lejebb fekvő; álváros, alföld; álház; álszél, déli szél ; ellentéte; felszél; 2) a föld középpontjához közelebb fekvő; alréteg, alfél; 3) alsóbb rangfokozatú; álkorlátnok, alszolgabiró, altiszt, stb. 4) álhang, mely kevés rezgés által idéztetik elő; alhangon énekelni. Al, m. 1. Alj. Al, mn. csak összetételekben használtatik; hamis, nem igazi, nem valódi; álbarát, álhaj, álarc. Alá, nh. rag. alá-m, -d, alá, v. -ja; e kérdésre hova? 1) vminek aljára, alsó részére; könyv alá; hóna alá; 2) oly helyre, melynek fedélzete van; asztal alá, ágy alá bújni; jól esernyőm. alá; nem gyújtják meg a szövétneket, hogy véka alá tegyék (bibi.); 3) környékére; Buda alá, Fest alá. Alá, id. fokozva;bb. legalább; 1) lefelé, v. lent; alá merült; fel s alá sétálni; oda alá a völgybe; messze alá; (km.) alá is út, fel is út; 2) felsőfokban; a) névhez kapcsolva a'. m. legkevesebb; legalább három éve; b) ige elé téve, ezt nyomatékosabbá teszi, s mintegy kiemeli; (csak feltételes mondatokban fordul elő); ha nem akarsz elmenni, legalább dolgozzál. Aláás, cs. 1) vmely város, erőd alatt üreget ás; 2) á. é. tönkre tesz; aláástad boldogságomat. Alabárd, fn. hosszú nyelű szekerceféle fegyver. Innen: Alabárdos, mn. Alabastrom, fn. a gypsznek legfehérebb áttetsző faja. — mn. 1) alabastromból készült; 2) á. é. alabastrom nyak; -fejtés, fn. alabastrom felfeszegetése, ásása a kőbányában; -műves, fn. alabastromból különféle eszközöket készitő iparos. Alább, mn. alantabb helyezett; a cseh barátok nem akarnak a becsületben alábbak lenni az Érseknél. (Heltai).