Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Apa 38 Apa köznyelvben : ilyet még az apád sem látott; apád lelkének sem teszem; vak apád, rostálási kifejezés; (szel.) eb apának kutya a fia; apja sem volt harangöntő, az sem találta fel a puskaport; apja is ember volt, vasvillával ette a szerdákét; apja szabta csizmába jár, azaz mezítláb ; úgy néz rám, mintha apját, anyját megöltem volna; apád, anyád ide jöjön, a vásáron beárult első pénzre szokták mondani; különb ember légy apádnál; ne légy jobb apádnál, azaz házasodjál meg. Apáca, un. kolostorban lakó nöszemély, ki szüzeségi fogadást tett; szürke apáca; (szel.) szemérmes, mint az apáca, -búvár, fn (állati.) a búvárok osztályához tartozó kis fehér madár, -cérna, fn. apró gombolyagokban árult igen vékony brabanti cérna.-élet, fn. 1) az apácák zárdái élete; 2) a vi ágtól visszavonult nő élete; ez a nő apáca-életet él. -fő, 1. Fejedelemasszony. Apáca-ír, fn. régente apácák által készitett kenőcs, máskép: semmi (ungventum nihili). * Apacs, fn. az öreg hálóra kötött, s halászatkor a viz színén úszó fadorong, -in, fn. evezőlapát. -ó, -Vi, 1. Apacs. Apad,k. 1) elpárolgás v. elszivárgás miatt fogy (vmi folyadék); apad a viz, apad a Duna; apad az érc, sokáig tartó olvasztásnál; 2) á. é. apad a dudoru, tömött, kövér test, midőn nedvei megfogyatkoznak; apad a tehén tőgye; apad a mell, az arc. Innen : Apadás, fn. Apadási, mn. Apadat, 1. Apadék és Apály. Apadék, fn. 1) apadási tér v. fokozat, melyről a folyadék elpárolgott; 2) (kér.) a folyékony árucikkeknek apadás általi fogyatéka. Apadthatlan, mn. nedvteljes, kimerithetlen. Innen : Apadhatlanság, fn. Apadhatlanul, id. Apadom, k. lassanként, meg-megszakadva apad. Innen: Apadozás, fn. Apadt, mn. beesett, fonnyadt, kiszáradt; apadt arcú vén asszony; apadt tőgyü tehén. Apagyilkos, fn. bűnös, ki saját apját meggyilkolta. Innen: Apagyilkosság, fn. Apai, mn. 1) apát illető; 2) apa után maradt; apai örökség; (szel.) kikapta apait, anyait, minden büntetést elvett, a mi csak illette. * Apaka, Apuka, m. hízelgő gyermeki nyelven a. m. kedves kis apa. Apalin, m. nőnév (Apollónia). Apalin, mn. asszonyos, félénk; apalinszivü, gyáva. Apály, m. tt.-t. a tenger vizének a partok közelében naponkint megújuló és ismét elmúló apadó állapota,dagályfolyás, fn. (haj ) a tenger habjainak apály és dagály által előidézett folyása,horgony, fn. (haj.) apály idején használt hajóhorgony. Apárka, fn. (nt.) növény a hímnösök osztályából ; egyvirágú, tőkocsányos, elágazó szárú apárka (apargia). Aparokon, fn. atyai részről való rokon. Apás, mn. atyját nagyon szerető, atyjához nagyon vonzódó. Apaság, mn. atyai állapot. Apaszt, cs. 1) bizonyos téren levő folyadékot elpárologtatás által fogyaszt; a meleg nyár apasztja a folyók vizét; 2) domború, tömött testet lapossá tesz ; a kiadás apasztja az erszényt; a bú apasztja az arcot. Innen: Apasztás, fn. Apasztó, mn. Apát, fn. némely szerzet főnöke; benedictinus I apát; zirci apát; címzetes, v. süveges apát; kinek apáti enne és süvege van, de jószága nincs. Innen : Apáti, mn. Apatárs, fn. a férj és feleség édes apjai egymásra nézve apatársak ; máskép: nász. Apátasszony, 1. Fejedelemasszony. Apátoskodik, k. apáti hivatalban forgolódik. Apátság, mn. 1) apáti cím, méltóság; 2) szerzetes testület, melynek főnöke apáti címmel bir. Innen: Apátsági, mn. Apátur. 1. Apát. Apáturság, m. a. m. apátság; (km.) hal barát, hal szamár, változik az apáturság. Apjok, fn. birtokragozva -om; így szólítja a közrendű magyar nő, kinek gyermekei vannak, férjét, édes apjokom. Apó, fn. 1) az atyácska szónak öregitett kifejezése ; (km.; hol gyáva az apó, anyó néven iríják a fiukat; 2) öreg, vénember,ka, fn. kies. apácska. A pocin, fn. (nt.) növény az öthímesek és két anyásak osztályából. Ápol, 1. Apatin, fn. Ápol, cs. csókol. Ápol, cs. 1) Akinek gyöngéd szeretettel gondját viseli, táplálja, minden roztól megóvja; kisdedet, szegényt, beteget ápolni. 2) 1. Ápol. Innen: Ápolás, fn. Ápoló, mn. Ápolat, fn. csók. Ápolda, fn. tehetetlenek ápoló intézete; kisdedápolda, jótékony intézet, hol a szegény és árva csecsemőket ápolják, bölcsöde. Ápolgat, cs. 1) több ideig gyöngéden ápol; *2) csókolgat, ölelget. Innen: Ápólgatás, fn. Ápolgató, mn. Ápolka, fn. (nt.) az ajakosak családjához tartozó, csöves szárú növény (monarcha). Apolló, Apollónia, fn. nőnév. -pillangó, fn. (állatti az alpesek alján tenyésző pillangó. Ápoló-bér, fn. a fogadott betegápolók bére. -ház, -intézet, fn. jótékony intézet, melyben a szegények, betegek, árvák, elaggottak ápoltatnak,nö, m. nőszemély, ki az ápolóházakban levő betegekre, árvákra stb. gondot, visel. f Apor, 1. Záp. * Áporkodik, k. az erősebb ellen berzenkedik, akivel sükeretlenül szembe száll; mikor a gyengébb az erősebben ki akar fogni, azt mondják: ne áporkodj! * Áporodik, k. (személyt.) avassá, rothadt bűzéivé leszen, büdösödik, zápul; áporodik a tojás, a tej, a vaj, a zsír. Innen: Áporodott, mn. Após, fn. tt.-t; 1) a férjre nézve a feleség, a nőre nézve a férj atyja; ip. ipa; 2) éltes atya; öreg apa; jobb apa; és apa. Apostol,m. tt.-t. t) görög eredete szerint általában a. m. kiküldött; külön, keresztyén értelemben Krisztus tanítványai, kiket az evangélium hirdetése végett az egész világra szétküldött, hitkövet; apostolok cselekedetei; apostolok oszlása, ünnep julius 15-én; (tréf.) apostolok lovain járni, gyalog; (szój.) tizenharmadik apostol, ismeretlen bölcs, kire semmi szükség; (km.) apostolok közt is volt egy Júdás; 21 á. é. aki vmely népet a kérést-