Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Álb 20 — Álé Álbuzgó, mn. képmutatásból ajtatos. Innen: Albuzgóság, fn. Álca, 1. Alorca. Alcancellár, 1. Alkorlátnok. Álcimű, mn. nem attól származott, kinek címe alatt létezik (irat,fkönyv). Ellentéte: Címszerű. f Álcs, a. m. Ács. Alcsap, fn. a székelés elömozditása végett az alfélbe nyomatni szokott szappancsap. Álcsatorna, fn. földalatti csatorna. Álcsillám, fn. á. é. csalfa, szédítő fénylés. Innen : Álcsillámú, mn. Álcsók, fn. áruló csók. Álcsülök, fa. a vaddisznó és a kérődzők csuklója alatti két kis csülökköröm, fattyúcsülök. Áld, cs. 1) hálálkodva dicsér, dicsőit; áldjad lelkem az Urat; áldom a gondviselést; áldom azon órát, melyben megláttalak; 2)aki számára Isten kegyelmét kéri, jót kiván; áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak (bibi.) ; 3) az Isten jótéteménynyel, kegyelemmel halmozza; (szójáték) az ur,e háznak ura az Urat áldja, hogy e háznak urát az Ur megáldja. Áldás, m. tt.-t; 1) hálaadás, dicsőítés, magasztalás ; asztali áldás, evés előtti ima; áldás a mi Istenünknek mind örökön örökké (bibi.); 2) jó kívánat; atyai áldás; utolsó áldás, délutáni isteni tisztelet az év utolsó napján; (ist.) áldást adni, keresztvetéssel kérni ekire Isten kegyelmét; (szőj.) szállt rá az áldás, átkot szórtak rá ; 3) jótétemény, adomány, jó siker; isten áldása, minden testi v. lelki jó; külön, a föld termése; nincs rajta Isten áldása; (szőj.) ráfér az áldás, jól esik neki az adomány, szegény; (km.) emberé a munka, Istené az áldás, kása Isten áldása; 4) (ist.) a katolikusoknál délutáni szentségimádás. Áldás-koszorú, fn. (ist.)litánia,délutáni isteni tisztelet a katolikusoknál. -mondat, fn. kívánt változás, pl. betegségben gyógyulás eszközlésére használt varázsmondat,talán, mn. és id. áldás nélküli, a min nincs áldás. Áldatlan, mn. a mi nincs megáldva. * Aldi, m. a. m. alfél; kiporolták az áldiját, v. jól hozzáláttak az áldihoz, megnadrágolták. Áldjon Isten, m. elbucsuzási v. felköszöntési kifejezés. (szej.) megverte a sok áldjon-Isten, leitta magát. Aldogál , k. rövid ideig alszik, szunyád, szunyadoz, szendereg. Innen : Aldogálás, fn. Aldohány, fn. (gazd.) a dohány szárának alsó levelei. Áldomás, fa. tt.-t. 1) a pogány magyaroknál végzett fontos cselekvény után, Isten nevében s így mintegy áldozatul adott vendégség; és régi ős szokás szerint nagy áldomást ütének a magyarok istenének (Gar.); innen: áldozat; irgalmasságot akarok én, nem áldomást (m. cod.); 2) munka végeztével, úgy adás s vevés alkalmával felköszöntésekkel járó iddogálás; majd megiszszuk az áldomást; (szej.) megittuk az áldomást, tökéletességre ment az alku; egy pénz ára szatyorért két kupa áldomás; 3) lakoma alatti felköszöntés , toast; (km.) áldomás (lakoma), áldomással (felköszöntéssel) jó; 4) áldás, kegyelem; Atyának, Fiúnak és Sz. léleknek áldomása legyen az éjjel telkemmel, (B. a. i. Is..); nagy jutalomnak reménységével, világi áldomásokkal édesget a jóra (Pázm.). ? Áldoz, 1. Áldozár. ? Áldornagy, m. vmely országban legmagasb rangú katholikus főpap, prímás. Áldott. mn. tt.-at. 1) aki v. ami meg van áldva; (bibi.) áldott, a ki az Úr nevében jő; te vagy áldott az asszonyok között; (km.) áldott a sok kéz, átkozott a sok száj; 2) jótéteménynyel, kegyelemmel elhalmozott; óh te áldott Kánadán, Hortobágy melléke (népd.); 3) jámbor, jó indulata; áldott ember,aki senkinek sem vét; áldott jó ember,csüküllö, Áldott fn. mn. (nt.) a csüküllök osztályához, tartozó sárga virágú növény (centauria benedicta). Áldoz, cs. 1) vmely becses tárgyat Istennek felajánl; 2) á. é. közcélra vegyes személynek vmit magától megvonva felajánl, ad, tesz; minden percét a hazának áldozni; sokat áldoztam már én érted; a közjóért áldozza napjait. (Kisf. K.) Innen Áldozás. ? Áldozát, fn. tt.-t; áldozó, felszentelt v. miséspap. ? -kodik, k. miséz. Áldozat, fn. 1) az Istenségnek vallásos célból felajánlott adomány; engesztelő áldozat; véres áldozat; vérnélküli áldozat; a) a régi zsidó istenitiszteletben : eledeli v. itali áldozat; b) a katholikus istenitiszteletben a mise; 2) á. é. a mi közcélra v.egyes személynek ajánltatott; 3) mások hibáiért szenvedő bűnbak; társaiért ő lett az áldozat; 4). önmegtagadás; nagy áldozatomban került. Áldozat-állat , Áldozat-bor , Áldozat-hús, fn. áldozatul szánt állat, bor, áldozatállat húsa. -i, mn. áldozatra szánt, áldozatra való, áldozathoz tartozó. -lan, mn. ki nem álldozott, ádozat nélkül való. -os, mn. áldozattal járó. -szekrény, fn. katholikus templomban az oltáriszentség helyéül szolgáló szekrény (tabernaculum), -tartó, f. a. m. ostyatartó. Áldozik, k. 1) az oltári szentségben részesülmost áldozott az üdvösség útjára (Kisf. S.); 2) leszáll, lenyugszik (a nap). Innen: Áldozás, fn. két szín alatt való áldozás. Áldozmány, 1. Áldozat. Áldozó, mn. 1) vmit Istennek v. közcélra felajánló ; 2) oltári szentségben részesülő, -csésze, m. áldozásul használt csésze, -csötörtök, fa. Krisztus mennybemenetelének ünnepe a húsvét utáni ötödik vasárnapra következő csütörtökön, uz mennybemenetele, -edény, fn. áldozásnál használt edény, -hét, fn. nagyhét, húsvétot közvetlen megelőző hét. -medence, fn. áldozásnál használt medence, -nap, 1. Áldozócsütörtök. Áldozó-oltár, fn. oltár, melyen áldozatot szoktak bemutatni. -pap, fn. 1) áldozatnál működő pap; 2) áldozár, misés pap. Áldoztat, cs. az oltári szentségben részesít (a katholikus isteni tiszteletben). Áldrágakő, m. nem valódi, hamis drágakő. * Alég, a. m. alig. * Álél, k. ájul., önkívüli állapotba v. önkívületbe esik. Innen: Alélás. Áléle, m. rész v. hasra esett éle. Aléldozik, k. ájuldozik, meg-megszünő ájulásba esik. Innen: Aléldozás. Aléleg, fn. (vt.) másodrendű éleg (suboxydum).