Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Acél Ad Accinema, mn. acéltulajdonságú, keménységű. Acélos, mn. 1) acélkeménynyé edzett; acélos kard; más : acélkard ; 2) acéllal felszerelt; acélos kés; 3) acélkemény részeket tartalmazó; kemény, mint az acél; acélos föld; acélos búza, piros szemű búza, mely szilárd testhez ilődve, érchangot ad és kettétörve sötét, fényes és szívósnak vagyis sikértartalmasnak mutatkozik. Acéloz, cs. 1) vágó v. metsző vasszerszámot azon részén, mely különös keménységet igényel, acéllal borít, pl. a fejsze élét; 2) á. é. vasat v. más testet edz; testét folytonos munka által acélozni. Innen : Acélozás, fn. Acélozott, mn. Acél-por, fn. acélanyagból leráspolyozott por, -pöröly, fn. acélból készített pöröly, -rög, fn. (ásványt.) sok vasrészt tartalmazó ásvány, -rugó, fn. acélból készült rugó, v. ö. Rugó, -szili, 1. Acélzöld. Acél-szürke, mn. kicsiszolt acélhoz hasonló szürke szinü. -toll, fn. acélból készült ivóeszköz. -tükör, fn. tükörül szolgáló kicsiszolt acéllap. -véső, fn. acélból készített véső. -viz, fn. szénsavas vasrészeket tartalmazó viz. -zár, fn. acélból készült zár. -zöld, mn. és fn. a csiszolatlan acél halvány zöld színe. *Acintos, mn. tt.-t, v.-at; tb.-ak; 1) kemény részeket tartalmazó; acintos föld; 2) á. é. akaratos, makacs, nyakas, -kodik, k. akaratoskodik, makacskodik, nyakaskodik. -odik, k. acélossá, acélkeménynyé válik. * Acogat, cs. szid, lehord. Ács, fn. vmely építmény durvább famunkáját készitő iparos. Ácsa, fn. (állatt.) a recés röpüekhez tartozó, zománcozott, hosszú röpükkel biró rovar; máskép, szitakötő (libellula L.); közönséges acsa; négyfoltu acsa; lapított acsa; Tetézett acsa; tarka mellű acsa; vonatozott acsa. -félék, fn. t. (állatt.) a recésröpüek rendéhez tartozó rovarcsalád. *Acsány, fn. (állatt.) a kétröpüek rendéhez, a tüskevértfélék családjához tartozó rovarnem (Sargus Fabr.). * Acsarkodik, k. (a gyermek) magát megkötve sírt; neki acsarkodik, neki darálja magát. Ácsbárd, fn. (msz.) az ácsok által a gerendák egyengetésére használt bárd. Ácsfa, fn. fenyőfa, melyből amely építmény famunkája készül,tutaj, fn. lehántott fenyőszálakból készült vizi jármű, talp. Ács-fejsze, fn. (msz.) a gerendák durvább faragására használtatni szokott vágó szerszám, -felér, fn.(b.) a bányákban dolgozó ácsokra felügyelő személy, -hely, fn. tér, hol az ácsok munkájokat végzik. Ácsi, mn. ácshoz tartozó, ácsot illető. Ács-inas, fn. ács-mesterséget tanuló gyermek. Acska, fn. (állatt.) az acsafélék v. szitakötők családjához tartozó rovamem (Agrion Fabr.). Ács-készület, fn. 1) az ácsok szerszámainak öszlete; 2) vmely építmény durvább famunkáinak öszlete. -kö, fn. sötét-veres festékké, melylyel az ácsok a csapózsinórt szokták megfesteni, -kötés, fn. (ép.) vmely építmény gerendáinak bizonyos módon való összekapcsolása. franciás ácskötés. -legény, fn. ácsmunkát végező és vándorkönyvvel ellátott ifjú. -levél, fn. (haj.) vmely hajó ácsmunkájáról szóló szerződés. Ácsló , Ácsló-szék , fn. gerendából készített négylábú lóca, melyre a munkában levő szálfa erősíttetik. Ácsmester, fn. ácsmunkát végző és oklevéllel ellátott céhbeli iparosség, fn. 1) ácsmunkákkal való foglalkozás; 2) ácsmesteri jog. Ácsmunka, fn. 1) az ácsok köréhez tartozó foglalkozás; 2) ácsok által készített famű. Ács-mű, 1. Ácsmunka. Ácsol, cs. ácsmunkát végez, ácsok módjára faragás, fn. vmely építményhez tartozó ácsmunkák készítése, -at, fn. ácsok által készített famunka; külön, (b) a hegy helyébe vezető nyílások beomlástóli megóvása végett bányaácsok által készített famunka, -t, mn. ácsok által v. módjára faragott, ácsolt gerenda, megbárdolt faszál. Ácsorgás, fn. tt.-t. bámészkodva szájtátva való álldogálás. Ácsorgó, mn.bámész, álldogáló. Ácsori-vicsor, mn. napon sütkérező, fogát piszkáló, henye. Ácsorog, k. az időt bámész álldogálással tölti. Ácsság, 1. Ácsmesterség. Ács-szeg, fn. 1) amely építmény két egymáshoz csatolt gerendáját összetartó szeg; 2) a munkában levő gerendát az ácslószékhez erősítő szeg. -talp, fn. (haj.) száll, melyen az ácsok a hajó körül dolgoznak s szerszámaikat tartják. Ácstér, Ácsudvar, 1. Ácshely. Ácstetü, fn.(msz) a méreténél kurtábbra ácsolt faszálat kiegészítő darabka. Ácsul, id. 1) ácsok módjára; 2) á. é. mesterileg, ügyesen. Ács-zsinór, mn. a gerendák vonalzására használt zsinór. Ad, Ád, cs. 1) ált. oda nyújt; add ide azt a poharat; 2) ajándékot, ajándékul nyújt, részeket viit vmiben; (szer.) a vérét is oda adná pl. barátjáért; (km.) könnyen ad, akinek van; ki nem akar adni, azt mondja: nincs; aki kérdi : kell-es nem örömest ad; szép ott adni, ahol senki sem kér; amit ott adnak, kés nélkül is megeheted; adj uram Isten, de hamar ; kinek Isten adja, pap is annak adja; senki sem adja azt amié nincs; ha adsz, adj jó szívvel; ne adj eszedben, csak adj pénzedben; 3) pénzért átenged; hogy adja a lovát? semmi áron nem adom; amint vettem úgy adom, ez á. é.-ben is használtatik e. Én amint hallottam, úgy beszélem tovább; nem úgy adja, amint árulja, nem akarja maga sem, hogy mind higyék amit beszél; 4) enged, adja Isten, engedje Isten; amint Isten tudnom adta; (Én.) add értenünk felséges hatalmadat; (bibi.) amint a Szentlélek ad vala nekik szólniok; (Szig. vesz.) vitéz Olaj béget bántani nem adta; 5) terem; (bibi.) mikor a földet miveled, ne adjon neked gyümölcsöt; 6) á. é. fát katonának adni; gyermeket iskolába, mesterségre adni, kezébe adni; hatalma alá vetni; kézhez adni, kézbesíteni; kezére adni, alkalmat nyújtani; kezet adni, barátság, v. kötött szerződés jeléül; hirt, hálát, jelt adni; jó v. rész tanácsot adni; okát adni vminek; példát adni; a) jó v. rész tett által másokat hasonló cselekedetre ösztönözni; b) kemény büntetés által riasztani; számot adni, számolni, v. vmely tett okát s az eljárás módját előadni; ruhát adni valakire. (népd.)