Egyetemes Magyar Encyclopaedia 1. A-Ajuga (Pest, 1859)
és hit harmóniája, ez a világ békéje, azon mértékben megvalósítva a földön, melyben ezen eszmény inkább és inkább megközelíttetik. Egészen ellenkező igényeket nyilvánítottak azok, kik azt óhajtották volna, hogy az Encyclopaediában a hittudományi dolgokat egészen mellőzzük, mint olyanokat, melyekre a világiaknak nincsen szükségük, a papság pedig más után, szakmunkákból még sokkal alaposabban megszerezheti magának. Ennyire, megvallom még a franczia encyclopaedisták sem vitték a közönyösséget, mert a theologiai szakma vitelével az akkori franczia clerus egyik legtiszteltebb s legtudósabb férfiát bizták meg. Azóta a bölcselkedő ész, mely ez időben is főleg az akkori államférfiak által követett politika által izgattatott fel annyira a hit ellen, ehhez közeledett, s a hittudomány épen a világiak rendében talált nagyeszű, tudós, ékesszóló bajnokokra. A szenvedett híres hajótörések meggyőzték az emberiséget, hogy a hitnek és tudománynak szövetségesekül kell lenniök, s e szövetség lesz az újkor történeti diadalai és vívmányainak mintegy koronája. Valóban nagy szerencsétlenségnek tartanám, ha hazámfiai épen azon osztályánál, mely társadalmi állása és miveltségénél fogva hivatva van, irányt adni e sokat hányatott nemzetnek, még ma is követőkre találna azon, minden századok és minden lelkiismeretek tanúságába ütköző gyászos hiedelem, mintha a világiaknak az isteni dolgok tudományára nem volna szükségök. A hit az erkölcsi világnak légköre, melyben a természeti terhe alatt leroskadt, földön kúszó, korosodó és satnyuló lény az ég felé felegyenesedik, s Istentől belézárt kecset összes pompájának kifejlesztésére alkalmatossá lesz. Az emberek büszkék lángelméjükre, bölcseségekre, ékesszólásukra, s van is reá okuk. Azonban bármily nagy legyen is hatalmuk kortársaik felett, az egyedinek magas, hitbeli tekintetek előtti meghajlása nélkül, soha sem fogják a gondolatok és érzelmek azon higgadt és tartós megállapodását, soha az érdekeknek emberinél fennsőbb kéz által rendezett fokozatában azon megnyugvást s ennek megfelelő azon önmegtagadási készséget valamely népben kifejteni, mely nélkül nincs túlnyomólag öszpontosított szellem- és akarat-egység, tehát nincs erkölcsi személy, nincs nemzet. Innen van, hogy mihelyest valamely nemzetben a vallás hüledezni kezd , a feloszlás jelei is azonnal jelentkeznek, s csak azon intézmények bírtak az idő folyamában némi tartóssággal, melyek mint Lycurgé, Numáé, Nagy Károlyé, sz. Istváné a hitalapra valónak fektetve. A történet tanúságot tesz róla, hogy valamint a vallástól elszigetelt tudomány egyetlen egyet sem képes azon nagy eszmék közül akár megállapítani , akár fenntartani, melyeken mint megannyi oszlopokon a társadalmi szervezet igazsága nyugszik, úgy viszont az emberiség igazai, jogai, érdekei csak akkor vannak tökéletes biztosságba helyezve, ha azok köral és mellett őrök gyanánt a kezetfogott és vállvetett összes szellemi tekintélyek állnak. Nincs, ki kétségbe vonhatná, hogy a műveltség és polgárisodás legfőbb, leglényegesebb tényezőjét a vallás és vallási tudományok teszik, következésképen ezeknek elhanyagolása csak a műveltség és humanitás előmenetelét hátráltatja. A tudományszövetségben a hittel legyőzhetlen fenntartó és képező hatalom, hit nélkül, vagy ellenében, ha nem pusztán rontó, legalább nem polgárosító, megvédni és fenntartani gyenge. Az indus ezredévek óta bírja az oly sokaktól mindenhatóként dicsőített szám- és mennyiségtant; a chinai majdnem 4000 év óta ismeri Confutse és Laotse rendszerét, a delejtát és puskaport pedig előbb semmint az európai, s mégis mindez idő óta egész napjainkig veszteg maradt, míg az arab tudós hasztalanul erőlködött a tudomány folyamat övéi körébe általszármaztatni. Boldogok a keresztény népek, ha megbecsülik hitüket, mely egyedül nem rettegi a tudomány szövétnekét, nem omlik össze sugarai kivillanásánál, sőt előszólítja azokat, hogy fényük árjában igazságát és tökélyeit annál tündöklőbben ragyogtassa. Hol volnánk ma, ha a 18-dik század bölcsei, midőn a régi társadalom visszaélései ellen síkra keltek, a hit és egyház szentségét tisztelve, csak azon bilincseknek szétzúzását vették volna czélba, melyek azt lealacsonyitólag egy