Egyetemes Magyar Encyclopaedia 4. Asaba-Azzolino, Á-Ázsiai társaságok (Pest, 1862)

A - Asan - Asander - Asan-ok - Asaph - Asaphes - Asaphes, De Candolle - Asaphus - Asapiri - Asarca - Asarhaddon - Asarja - Asarum - Asbest - Ascalaphus - Ascalon

­ ;­­ ASAMA.—ASCALON. Tingitanában, sósvizzel és jó kikötővel. Azt tart­ják, hogy a mai Azamur folyó Marokkóban ugyan­­egy lenne a régi Asamával. (2.) Asan, levita-város volt (Krón. I. k. 11. 44.), s Józsue szerint (19, 7.) Simeon néptörzs terüle­tén feküdt, Eusebius és Hieronymus szerint 15 vagy 16 római mérföldre Jerusalemtől. Kétség­kívül különbözik tőle a Józsue szerint ( 15, 42.) Juda lapályos térségén feküdt Asan. (K. R.) Asander, neve egy bosporusi fejedelem­nek, ki előbb II. Pharnaces pontusi király vezére volt, s Strabo szerint (VII. 311.) a krimi földszo­­roson 360 stadium hosszú falat, minden stádiumra két toronynyal, építtetett, hogy a kóbor népek ellen ezen műveit tartományt védelmezze. (I.) Asan-ok (Assan-ok), s a velük egybekö­tött arinzok, ka­rd­inak és butu­mok összesen mint­egy 140 nyilas (fegyverfogható) család, a jene­sei oszjakokkal rokonfaj, mintegy 100 év óta nyelvök elenyészett. Jelenleg a katschinzok közt laknak, kik siberiai tatárfaj s Jenesei mellett nomád életet élnek. Főtartózkodási helyök Kras­nojarsk, s a krasnojarski tatárok nyelvét beszé­lik, életmódjukat folytatják s fajiságukat tökéle­sen levetkőzték. — A keresztény vallást követik ugyan, de sok babona él még közöttük, mint a régi pogány vallásuk maradványa. (I.) Asaph, gyűjtőt jelentő héber szó, s tulaj­donneve 1) a Levi törzséből s a Gersom nem­zetségéből származott Barakias fiának, ki Dávid legjelesb ének- és zenemestereinek egyike s több vallásos ének szerzője volt, sőt az utókor által a próféták közé is­ számíttatott (Krón. I. 6, 39. ; 16, 5. ; II. 29, 30.). Zsoltár-gyüjteményünkben Asaph nevét 12 zsoltár, úgymint az 50-ik és a 73—83-ik (a Vulgata szerint a 49-ik és a 72—82-ik) viseli , melyekből azonban néhány sokkal későbbi időkre mutató vonatkozásaiknál fogva nem neki, hanem egy másik, későbbkori Asaphnak tulajdonítandó. 2) Asaph volt tulajdon­neve azon Joache atyjának is, ki Ezechiás király alatt országos­ évkönyvírói tisztet viselt. (H.) Asaphes (ut.), (1. Ilom­ályka), Asaphes (nt.), De Candolle (Prodrom. II. p. 90.) ezen névvel látta el azon nem tökéletesen ismert cserjét, melyet Thunberg (Nov. gén. ups. 1798. non Lamarck) Boscia névvel állított föl.—­­Endlicher (Gener. plantar, p. 1149. n. 5985.) a Zantoxylon-félék sarkára helyezi­k a nem töké­letesen ismert (genera dubia) nemek közé. Egyet­len faja: a hullámos a. (A. undulata D. C.), a Jó­­reményfokon nő. (W. O. Thunberg flor. cap. I. 587. Jussieu in Mem. Mus. XII. 521.) (K. Gy.) Asaphus (csat.), a héjanczok (Crustacea) kihalt családéba, a szegmér-f­élékhez (Palaeaces), vagy háromkarélyúakhoz (Trilobitae) tartozó, Brogniart által (Histoire nature des Crustacés fossiles. Paris, 1822. 4-6. 17.) felállított ős­állat­­nem, melynek fajai Európában és Amerikában földünk legrégibb rétegeiben (a silur-képletben) találtatnak. (V. ö. Szegmérfélék.) (K. Gy.) Asapiri, az ind mythologiában neve a leg­főbb lát­atlan isteni lénynek; jelentése: testnél­küli. Ugyanazon nevet viseli Kamadeva is, az ind mythos szerelem­ istene. (Ip.) Asarca (nt.), a kosborfélék (Orchidaceae) rendébe, az arethusafélék alrendébe tartozó nö­vény­nem, melyet Lindley állított fel (in Brandes new. Journal of. sc. 1827. p. 52.) a Czi­oraea-nem­­től (i. e.) nem sokat különbözik. Déli Ameriká­ban a törstökön kívül honos , rojtos és húsos gyökerű, tökocsányos, eres-inas levelű­, füzéres virágzatu füvek. (V. ö. Poppig et Endl. nov. gener. II. t. 118—120. — Lindley gen. et spec. Orchid, p. 406.­­— Reichenb. fil. in Linnaea. XIX. p. 377.) (K. Gy.) Asarhaddon, tulajdonneve a szentiráson kivül (Kir. IV. 19, 37. stb.) Berosus s Abyde­­nus által is említett egy assyriai királynak, ki atyja Senaherib által a pártütő Belibus király helyébe Babylon királyává, vagy helytartójává rendeltetvén, midőn Senaherib saját fiai által meggyilkoltatott, atyja halálát megboszulandó, fivérét megölte, az atyai trónt elfoglalta és a ba­­byloni királyságot Regeballosra ruházta. Asar­haddon, mint utolsója azon assyriai királyok­nak, kik Palaestinát s Egyiptomot hadaikkal megtámadták , e két országot, noha csak rövid időre, az assyriai birodalomba beolvasztotta, és Juda királyát, Manassest (699—644 Kr. e.) Ba­­bylonba hurczoltatta ; e hadjárat alatt érte Felső- Egyiptom fővárosát, No-Amont, azaz­­ Thebent is a Nahum próféta által (3, 8—10.) ecsetelt sa­nyarú sors , mely városnak, bár a próféta által meg nem nevezett, e korbeli meghódítói nem le­hettek mások, mint az Abydenus szerint Egyip­tomot épen akkor megszállotta győzedelmes as­­syriaiak. (H.) Asarja (1. asia). Asarum (nt.), (1. Kapotnyak). Asbesz (1. Kelen). Ascalaphus (át.), (1. Söterész). Ascalon (az araboknál Ascalan), egyike a philistaeusok öt fővárosának, melyet Józsue a Juda-törzsnek adott osztályrészül , azonban vagy soha sem jutott birtokába, vagy csak rövid időre, mert e város sehol sem fordul elő, mint a Juda­­törzs által lakott birtok. E város a Közép-tenger partján, mintegy Gaza és Asdod között feküdt, Jerusalemtől 520 stadiumnyi, tehát mintegy 13 német mérföldnyi távolságban,a legkiesebb és leg­termékenyebb vidéken, mely kivált fűszereket, bort, olajt, diót, gránát-almát bőven termett ; de nagyon hires vala az e vidéken dúsan tenyésző hagyma, mely „Ascaloniae cepae“ néven még a rómaiak előtt is ismeretes volt. Ezért az arabok e várost Arusch­esch-Scham­, Damaskus társnéjá­­nak nevezték. E városban tiszteltetett a Derketo (syriai Venus-bálvány), mely félig nő, félig hal volt. A görögök azt vitatták, hogy Ascalont Hy­­menaeos egyik fia, Ascalos, alapította.­ Ascalon lakosai mindig engesztelhetetlen ellenségei va­­lának a zsidóknak, ezért a próféták ép úgy, mint azt a sdediakat Isten büntetésével fenyegették. E 4

Next