Közhasznu esmeretek tára A' Conversations-Lexicon szerént Magyarországra alkalmaztatva, 2. kötet. Baco - Canonisatio (Pest, 1831)
B - Bátori Ersébet, Nyir-Bátori
BÁT0111 121 Int barátját, Betlen Gábort, elvesztette ’s ellenségévé tette vala. Mert, midőn nála ebédelt volna a’ fejedelem Szebenben ’s a’ ház hágóján lefelé lőne, ennek egyik nyoma megbillent és megtántoritotta őt. Felette felháborodott ezen Bátori Gábor, és befogadván a’ rágalmazók sugarásait, mintha az készített dolog lett volna, meg akará Betlent öletni. Ez tehát, a’ fejedelem szándékáról bizonyossá tetetvén, Törökországba vette magát. Minekutána pedig ott a’ sultan kedvét megnyerte ’s attól Erdély fejedelmévé neveztetett volna, benyomult 1613 török hadakkal a’ Vaskapun , és futásra kinszeritette a’ készületlen ’s alattavalójitól elhagyatott .Bátori Gábort, a’ ki először ugyan Kolossárra, onnan pedig Nagy-Váradra vette magát, a’hol Szilasi János és Ladányi Gergely irigyeltül, midőn a’ ferdéből haza kocsiznék, megöletett Oct. II. 1613.—11) Só fia 11. Rákóczi György házas társa és özvegye. (L. Rákóczi György, 11. és Leopold 1.) Gróf Teleki Józef és Fábri Fül. Bátori (Ezsébet, Nyir-Bátori), György leánya, gróf Nádasdi Ferencz házas társa, szép és szerfelett tetszeni kívánó asszony vala , ’s e’ miatt teste ékesitésére ’s piperére nagy gondot és sok időt fordita. Egykor midőn haját szerkeztetnék szolgaleányai, az egyik vigyázatlanabból bánván a’ fésűvel, fájdalmasan megrántotta feje bőrét, a’ min annyira fellobbant Ersébet, hogy keményen pofon csapná a’leányzót, kinek a csapástól kibuggyant vére az asszony képére feccsent. Ennek letörlése után úgy látszik a’ tükrébe tekintő grófnénak, mintha a’ vér alatt gyengült és szépült volna arczának bőre. Ez az észrevétel meggyőzhetetlen vágyat gerjesztett benne a’ tapasztalt szépítő szernek további használására. Annak okáért két meghitt asszony cselédjét, Ilonát és Dorottyát, nagy ígéretek által reáveszi, hogy neki affélét kerítsenek; melléjek rendeli segédül János nevű hű szolgáját, a’ kit gyermek korától fogva maga neveltetett, ’s a’ ki az udvarban közönségesen csak Ficzkónak neveztetett vala, melly nevezet végképen reáragadott. Ezek ugyan azt a’ leányzót, a’ melly asszonya vágyát nem akarva gerjesztette vala, a’ pinczébe csalták és vérét vették; mellyben minekutána megmosdott volna a' grófné ’s tapasztalni vélte volna annak szépítő erejét, több szerencsétlen áldozatok is követték az elsőt. A’ grófnak 1604 következett halálával özvegységre maradván Ersébet, jóllehet akkor már férjhez ment leányai valának, ’s e’szerént a’ hiúság korát meghaladhatta, még sem hagyott fel szörnyű cselekvésével. Sőt a’ mint hanyatló kora sebesebben tűrné kecseit, annál szilajabb vággyal törekedek lekötni az idő ragadományát, úgy hogy napról napra növekednék a’ leányok száma, a’ mellyeket nem csak Csejte várában Nyitra vármegyében, hanem túl a’ Dunán is, a’ Nádasdiak számos jószágain, főképen Sárvárait, még pedig válogatott kínzással megöletett, így nem maradható többé titokban a’ dolog; az eltűnt leányzók rokonjai gyanakodának, tudakozódának, kutatónak ; a’ király- ’s a’ nádorispány tudósittatának a’ nehéz gyanú felöl. — F.kképen adja elő a’ mondottakat Turóczi László, Jézus szerzetebeli pap,Hungaria, cum suis repibus , compendio dnibii czimű munkájában, és szerénte Bél Mátyás Nyitra vármegye leírásában. Teljesíti e’ történet esmeretét ama’ Závodszky György, Turzó György nádorispány titoknokja, tollából a’ nádori napló könyvbe folyt jegyzése, a’ mellyet Kés Mátyásnál és Katonánál olvashatni. E’ szerént 1610 vége felé Torzó György nádorispány, midőn Posonyból a’ nyolczados törvényszékről haza térne, meglepte Csejte várában Nádasdinét, és tetten kapta a’ kínzókat, a’ kiknek keze alatt ostorozás és sütögetés között épen akkor adá ki lelkét egy leányzó. Annak okáért nádori tisztjénél ’s hatalmánál fogva Ersébetet Csejte várában való örökös rabságra ítélte ; Ficzkó Jánosnak feje vétetett; Ilona és Dorottya elevenen megégettettek, minekutána Birse nevü trencséni helységben, a’ nádor birtokában, Jan. 7. 1611. ügyök a' törvény rendje szerént elitéltetett vala. — A’ perbeli irományok és oklevelek az esztergomi káptalan levéltárában tartatnak, a’hova Nov. 1705