Közhasznu esmeretek tára A' Conversations-Lexicon szerént Magyarországra alkalmaztatva, 2. kötet. Baco - Canonisatio (Pest, 1831)

B - Bátori Ersébet, Nyir-Bátori

BÁT0111 121 Int barátját, Betlen Gábort, elvesztette ’s ellenségévé tette vala. Mert, midőn nála ebédelt volna a’ fejedelem Szebenben ’s a’ ház hágóján lefe­lé lőne, ennek egyik nyoma megbillent és megtántoritotta őt. Felette felháborodott ezen Bátori Gábor­, és befogadván a’ rágalmazók sugará­­sait, mintha az készített dolog lett volna, meg akará Betlent öletni. Ez tehát, a’ fejedelem szándékáról bizonyossá tetetvén, Törökországba vet­te magát. Minekutána pedig ott a’ sultan kedvét megnyerte ’s attól Er­dély fejedelmévé neveztetett volna, benyomult 1613 török hadakkal a’ Vaskapun , és futásra kinszeritette a’ készületlen ’s alattavalójitól elha­gyatott .Bátori Gábort, a’ ki először ugyan Koloss­árra, onnan pedig Nagy-Váradra vette magát­, a’hol Szilasi János és Ladányi Gergely­ irigye­ltül, midőn a’ ferdéből haza kocsiznék, megöletett Oct. II. 1613.—11) S­ó fi­a 11. Rákóczi György házas társa és özvegye. (L. Rákóczi György, 11. és Leopol­d 1.) Gróf Teleki Jó­zef és Fábri Fül. Bátori (Ezsébet, Nyir-Bátori), György­ leánya, gróf Nádasdi Fe­­rencz házas társa, szép és szerfelett tetszeni kívánó asszony vala , ’s e’ miatt teste ékesitésére ’s piperére nagy­ gondot és sok időt for­­dita. Egykor midőn haját szerkeztetnék szolgaleányai, az egyik vigyá­zatlanabból bánván a’ fésűvel, fájdalmasan megrántotta feje bőrét, a’ min annyira fellobbant Ersébet, hogy kemény­en pofon csapná a’leányzót, kinek a­ csapástól kibuggyant vére az asszony­ képére feccsent. Ennek le­törlése után úgy látszik a’ tükrébe tekintő grófné­nak, mintha a’ vér alatt gyengült és szépült volna arczának bőre. Ez az észrevétel meggyőzhe­­tetlen vágyat gerjesztett benne a’ tapasztalt szépítő szernek további hasz­nálására. Annak okáért két meghitt asszony cselédjét, Ilonát és Dorot­tyát, nagy ígéretek által reáveszi, hogy­ neki affélét kerítsenek; mellé­jek rendeli segédül János nevű hű szolgáját, a’ kit gyermek korától fog­va maga neveltetett, ’s a’ ki az udvarban közönségesen csak Ficzkónak neveztetett vala, melly­ nevezet végképen reáragadott. Ezek ugyan azt a’ leányzót, a’ melly asszonya vágyát nem akarva gerjesztette vala, a’ pinczébe csalták és vérét vették; mellyben minekutána megmosdott volna a' grófné ’s tapasztalni vélte volna annak szépítő erejét, több sze­rencsétlen áldozatok is követték az elsőt. A’ grófnak 1604 következett halálával özvegységre maradván Ersébet, jóllehet akkor már férjhez ment leányai valának, ’s e’szerént a’ hiúság korát meghaladhatta, még sem hagyott fel szörnyű cselekvésével. Sőt a’ mint hanyatló kora sebe­sebben tűrné kecseit, annál szilajabb vággyal törekedek lekötni az idő ra­gadományát, úgy­ hogy napról napra növekednék a’ leányok száma, a’ mellyeket nem csak Csejte várában Nyitra vármegyében, hanem túl a’ Dunán is, a’ Nádasdiak számos jószágain, főképen Sárvárait, még pedig válogatott kínzással megöletett, így­ nem maradható többé titokban a’ do­log; az eltűnt leányzók rokonjai gyanakodának, tudakozódának, kutató­nak ; a’ király- ’s a’ nádorispány­ tudósittatának a’ nehéz gyanú felöl. — F.kképen adja elő a’ mondottakat Turóczi László, Jézus szerzetebeli pap,­­Hungaria, cum suis repi­bus , compendio dnibii czimű­ munkájában, és szerénte Bél Máty­ás Nyitra vármegye leírásában. Teljesíti e’ történet esmeretét ama’ Závodszky György­, Turzó György nádorispány titok­­nokja, tollából a’ nádori napló könyvbe folyt jegy­zése, a’ mellyet Kés Mátyásnál és Katonánál olvashatni. E’ szerént 1610 vége felé Torzó György nádorispány­, midőn Posonyból a’ ny­olczados tör­vényszékről ha­za térne, meglepte Csejte várában Nádasdinét, és tetten kapta a’ kínzókat, a’ kiknek keze alatt ostorozás és sütögetés között épen akkor adá ki lelkét egy leányzó. Annak okáért nádori tisztjénél ’s hatalmánál fogva Ersébetet Csejte várában való örökös rabságra ítélte ; Ficzkó Jánosnak feje vétetett; Ilona és Dorottya elevenen megégettettek, minekutána Bi­rse nevü trencséni helységben, a’ nádor birtokában, Jan. 7. 1611. ügyök a' törvény rendje szerént elitéltetett vala. — A’ perbeli irományok és ok­levelek az esztergomi káptalan levéltárában tartatnak, a’hova Nov. 1705

Next