Pedagógiai Lexikon 2. Kaczvinczky-Zwingli (Budapest, 1936)
P - Pestalozziánusok - Péterfy Jenő - Péterfy Sándor - Petersen, Peter - Pethes János
609 váltatnak alapot a tantárgyak felosztására. A számon alapszik a mennyiségtan, az alakon a rajzolás, írás, mérés, stilizálás, a nyelven a beszéd tanítása, nyelvtan, olvasás, továbbá a természettudományi és történeti tárgyak. Amit ma beszéd- és értelemgyakorlatoknak nevezünk, nagyrészt P.ra vezethető vissza. Azonban a szellemi, erkölcsi és fizikai erő, vagyis „fej, szív és kéz“ csak három különböző iránya az egyetlen „általános alaperőnek“. Az egyiknek kiképzése a többiek rovására a lélek egyensúlyát veszélyezteti. P. az erők harmonikus kiképzését követeli. „Az ember természetére csak annak van igazán nevelő hatása, ami valamennyi erejét, tehát szívét, szellemét és kezét egyszerre ragadja meg . . Ami csak egyoldalú, azaz csak egyik erejében ragadja meg, ... az aláássa és megzavarja erőink egyensúlyát s természetellenességhez vezet nevelésünk eszközeiben“. P. a mai szociálpedagógia szellemében világosan látja a kapcsolatot az egyén és a közösség között. „A körülmények (társadalmi viszonyok) csinálják az embert“, de másfelől „az ember csinálja a körülményeket“. A közösség beleneveli az egyént a maga szellemébe, de azután az egyén visszahat a közösség erkölcsi fejlődésére. Az ember természetéből fakadó ősformája az emberi közösségnek a család, e fölé emelkedik a polgári közösség, amely P.nál munka- és kulturális közösséget jelent, a betetőző fok pedig az emberiség testvéri közössége. E legtágabb kör távlatába állítva a nevelés nem egyéb, mint „az egyes láncszem kicsiszolása a nagy láncon, amely által az egész emberiség összekapcsolódó egészet alkot“. De e legnagyobb közösség szolgálata nemcsak cél és feladat, hanem elsősorban eszköz arra, hogy az egyén eljusson igaz embervoltához. Az általános emberinek kiképzése az emberben, a XVIII. sz.nak ez az eszménye, P.nak is hitvallása. írod. Tudományos szempontból legjobb P. műveinek most folyó kiadása: Sämtliche Werke, herausg. v. A. Buchemu, B. Spranger, E. Sattbacher (1927 kk.). Régibb, még mindig használható kiadás: Seytarth : P.s sämtl. Werke. Válogatott művei 3 köt.: W. Schohaus : P.s Werke 1927. Magy. ford. Zsengeri S.: Lénérd és Gertrud (3 köt. 1878). P. válogatott pedagógiai munkái (4 köt. 1881—84). P.ról. Muthesiae : Goethe u. P. (1908). P. Natorp: P., sein leben u. seine Ideen (1919s). A. Beubaum: J. H. P. (1920s). Fr. Medicus : P.s Leben (1927). J. Reinhart: H. P. (1927). Fr. Delehat : J. H. P., der Mensch, der Philosoph u. der Erzieher (1928s). K. Riedel: P. (1928). A. Matce: Vie de P. (1927). A P.ra vonatkozó régibb irodalmat összegyűjtötte A. Israel: Monumenta Germaniae Paedagogica (1903—4). —Sepert. (M. P.) Somogyi G.: P. mint szabadsághős (1903). A Magy. P. Társaság megalakulása (1904). Heubaum: P. (ism. 1910). Az 1927. évf.ban könyvismertetések: Reppli: P. Ein Gedenkbuch. Delekat-P. Ernst-P. Konzelmann-P. Leibersberger : P.s sozialpolitische Anschauungen. Medicus: P.s Leben. Reinhart: P. Schneller J.: P. Schönebaum: Der junge P. P.s sämtliche Werke. A M. P. T. ünnepi P.-ülése halálának 100. évfordulója alkalmából 1927 febr. 17. Kornis: P. öröksége. Berzeviczy: P. emlékezete a M. T. Ak.ban. Gyulai: P. emlékezete. Trócsányi: P. a költő. Kemény : P. Magyarországon. A magy.P.-bibliográfia. Kf.: P. képmásai. H. Stettbacher: P., Japan u. die Mütter (Int. Zettschr. f. Erzugswiss. 1981—82, 270. 1.) W. Guyer, P. (1932): Szemere. Pestalozziánusok szűkebb köréhez tartoznak : Krüss, Ramsauer és Turk. Nálunk : Schedius L., Brunszvik T., Váradi Sz. J., Tavasi L. Mindegyikről a maga helyén megemlékezünk. Péterfy J. Jenő (1850—1899) esztétikus, középisk. tr., majd egyet. mtv. Kisebbnagyobb cikkeivel, valamint —a leginkább a Budapesti Szemlében megjelent — tanulmányaival nem egyszer alapjában megrendítette a régi magyar irodalomról kialakult hagyományos megítéléseket és ezzel új esztétikai és kritikai iskola alapját rakta le. Sokat fordított és igen értékesek a klaszszikusoknak megjegyzéseivel ellátott iskolai kiadásai. Összegyűjtött munkáit a Kisfaludy-Társ. adta ki (3 kötet, 1901—3). Irod. Riedl Fr.: P. J (1900). Snderer B.: In memóriám. Emlékezések P. J.-re (1900). Rédey T.: P. J. (1909). k. i. 2. Sándor (1841—1913) pedagógus és tanügyi író. 1877—95. a bp. áll. tanítónőképzőn a pedagógia tr. Fáradhatatlan munkája volt a magy. népoktatásügynek és tanítóságnak, amelynek egyesületi életében vezérszerepet vitt. 1875. adományával megalapította az Eötvös-alap orsz. tanítóegyesületet, megteremtette a magy. tanítók két főiskolai internátusát: a bp. Ferenc József-tanítók házát (1899) és a kolozsvári Hunyadi-házat (1904). M. : Hetényi J. ped. munkáiról (1886). A magy. elemi isk. népokt. tört. (2 köt., 1896). Az 1848. törvényekről és tanügyi eredményekről (1898). Francke Ág. H. (1913, Néptanítók Kotra). Számos tankönyv. Két évig szerk. a Népnevelők Lapját. Petersen, Peter (1884—) pedagógus, 1923 óta jénai egyet.tr. A nevelés fogalmában P. különösen a célszerűség, céltudatosság (racionális) jegyét hangsúlyozza. Szerinte főkövetelmény egy „illúziómentes“ pedagógia megalapozása, amely a nem-intuitív alapvetést kizárja és a nevelésnek exaktlélektani és reális alapot nyújt. A „pedagógiai karakterológia“, a „vezetés“ gondolatának új fogalmazása, az „Unterrichtsleben“ stb. fogalmak megalkotása s ezek alapján a híres „Jenai-Tervezet“ (Jena Plan, 1. o.) az ő nevéhez fűződnek. M.: Der Entwicklungsgedanke in d. Philosophie Wundts (1908). Gemeinschaft u. freies Menschentum, d. Zielforderungen der neuen Schule(1919). Der Bildungsweg d. neuen Erziehers (1924). Alig. Erziehungswissenschaft (1924/31). Die neueuropäische Erziehungsbewegung (1926), W. Wundt u. seine Zeit (1925,1930). Innere Schulreform u. neue Erziehung (1925). Die neueuropäische Erziehungsbewegung (1926). Der Jena-Plan einer alig. freien Volksschule (I. 1929s, II. 1930). Vorfragen z. Pädagogischen Charakterologie (1928). Pädagogik (1932) stb. V. H. Pethes János (1857—1928) pedagógus és tanügyi író. Bp.en polg. isk., Csurgón tanítóképzőintézeti tr., majd Léván és Pápán ig. M. : Kazinczy F. mint pedagógus (1890). Melanchthon F. élete (1897). Gyermekpszichológia (1901). Pestalozzi Pethes 510