Polgári Lexicon 2. - Budai Ferenc (Pest, 1866)
L - Ladányi László - Ladányi Ferencz - Lajos
Elindult egyszer aztán Lajos a maga legfőbb czéljára, t. i. Nápolyba, vagy 1347. esztendő végén, vagy a következőnek elején. Mindenütt a szárazon ment Udine, Padua, Verona, Bononia és más városokon keresztül. Mondják, hogy valamerre ment, nagy félelmet terjesztett el maga körül. Egy belső megfázást és borzadást okozó nagy fekete zászlót hordoztatott maga előtt, melyen az ő csúfos halállal meghalt öcscsének Andrásnak halavány sárga képe volt kifestve. A városoknak az ő udvarlására küldött követeit szine eleibe sem bocsátotta. Hogy Aversa városához érkezett, melyben András halála esett vala, ott ment az ő tiszteletére Durazzói Károly, akihez ment vala feleségül Mária, a Joanna testvérje, az a Mária, aki hajdan magának első Lajos királyunknak vala eljegyezve. Titkolta itt egy kevés ideig Lajos azt az irtódzást, melyet ezen a szomorú helyen csinált ő benne az András ott történt elvesztésének emlékezete, és mind ehez a Károlyhoz, mind egyebekhez nagy lebocsátkozással való nyájasságot mutatott, és némely főembereket asztalához méltóztatott. Vacsora felett egyszer véletlen kifakasztja boszús indulatját, Károlynak szemére hányja miképen állott el ő tőle Joanna mellé, sőt, mindaddig, hogy egyszer őt megfogatja, Laczk István gondviselésére bízza, másnap reggel fejét véteti. Annak két testvérét pedig, Lajost és Róbertét, és a Joanna második férjének két atyjafiát,Magyarországra, a visegrádi várba fogságra küldi. Elküldette azokkal a kis ártatlan Károlyt is, Joannának a szerencsétlen Andrástól (ha ugyan Andrástól) maradt fiát. Aversából Nápoly városába ment Lajos, és ott az András halálának okait nyomozta, kik közöl kettőt meg is talált. Egy Chancia nevű gonosz asszonyt megégettetett; Catanzi Konrádot pedig egy hegyes késekkel kirakott és megspékelt kerékre tétetvén, a kereket mind addig forgattatta, mig Konrádban az életnek valami jelensége látszott, a többi gonosztevőknek kitapogatását s büntetését másokra bízta. Sürgető okai lévén Lajosnak a haza jövetelre, először a főrendeket a szerencsétlen András kisfiának, a közelebb említett Károlynak hűségére felesketi, ott lévő táborát és az ország dolgát Laczk Istvánra bízza, maga pedig hajóra ül, és az Adriai tengeren Tótországba evez 1348. észt. május végén. Amely után hazajött volt, ugyanott t. i. a tengeren ment 1350. észt. vissza Lajos Nápolyba, és Manfredóniánál kötött ki. Minekutána ott körülbelől, Theán (Teano), Bariét (Barletta) és Bari városait megvette volna, Canusium (Canosa) alá szállott huszonhétezer emberrel, ahol kevésbé maradt meg élete. Ugyanis mikor a lajtorján igyekeznek felfelé a vár falára, a vár utalmazói úgy találták őt kővel meghajítani, hogy a vár