Tolnai Új Világlexikona 6. Gőz-Hit (Budapest, 1927)
G - Gőzgép
GŐZGÉP A gőzgép olyan motor, melynél a kazánban termelt vízgőz feszítő v. terjeszkedő erejét (expanzió) használjuk fel erő és ezáltal ipari munka kifejtésére. Ezt két módon tehetjük: 1. Egy zárt hengerben mozgó és tömören záró dugattyúnak egy alkalmas kormánymű által hol az egyik, hol a másik oldalára vezetjük a gőzt, miáltal ez a dugattyút ide-oda (alternative) mozgatja és ezt a mozgást dugattyúrúd, keresztfej, hajtórúd és forgattyú gépelemek által alakítjuk át a főtengelyen forgómozgássá, honnan a nagy lendítőkerékről szítv. kötélhajtással visszük át a transzmisszió közvetítésével (v. közvetlenül) a munkagépekre. 2. Vagy pedig a kazángőzt egy csövön át (futócső, németül Düse) egy lapátkerékre vezetjük, mikor is a gőz „áramlási energiáját“ közvetlenül átadja a keréknek és azt rendkívül gyors forgásba hozza. Az első csoportba tartoznak a dugattyús (í.-ek, a másodikba pedig a gőzturbinák. A dugattyús (í.-ek több csoportba oszthatók : fekvés szerint vannak álló, fekvő és lengő hengerű(pl. gőzhajóknál)(í.-ek; a gőzhengerek száma szerint egyhengerű és többhengerű (2, 3, 4) (í.-ek. Vannak úgynevezett teljes töltésű (í.-ek, melyeknél a friss gőz beömlése a dugattyúnak egész lökete alatt (míg a henger egyik végéből a másikig ér) tart és vannak expanziós (v. terjeszkedéssel dolgozó) dugattyús (í.-ek, hol a gőzbeömlés a löhetnek csak bizonyos %-áig tart, a hátralévő után elzárt beömlőnyílás mellett a gőz terjeszkedésével fejti ki a munkát. A munkáját befejezett gőzt „fáradt gőznek“ nevezik. Ha a fáradt gőzt a szabadba vezetik, az ilyen (í.-et magasnyomású v. kipuffogó (í.-nek nevezik (pl lokomotív, lokomobil), ha pedig úgynevezett sűrítőbe, akkor a neve kondenzációs G. Tüzelőanyag- és gőzfogyasztás-megtakarítás szempontjából az utóbbi előnyösebb, azért, ahol erre tekintettel vannak, főleg ezt alkalmazzák. Nagyvárosi villanytelepek, gyárak, közüzemek stb. modern G.-ei jobbára kondenzációval dolgoznak. Ahol a fáradt gőzt fűtési, főzési, szárítási stb. célokra akarják felhasználni (sörgyár, cukorgyár, kémiai gyárak stb.), ott a kipuffogó gépnek van helye. Aszerint, hogy a G. helyhez kötött v. helyváltoztató, lehet stabil G. és mobil (lokomotív-, hajó-, mozdony stb.). Végül általánosságban lehet a gőzelosztó kormánymű szerint : egytolattyús, kéttolattyús, forgólapos (Corliss) és szelepes vezérművű G. (Kollman-rendszer). A gőzgép által kifejtett munkát lóerőben mérik (1 lóerő a. m. 75 méternyi munkakifejtés 1 másodperc alatt). A hengerben kifejtett munkát indikált (összes) munkának nevezik, mert a hengerben kifejtett közepes gőznyomást egy úgynevezett indikátor-műszerrel felrajzolható diagrammából (ábra) szokták megállapítani. Ennek nagyságától függ a munka nagysága. Ebből a munkából azonban egy rész elvész a súrlódások legyőzésére (meleggé alakul át), továbbá az önjártatásra, úgyhogy a munkagépek hajtására a főtengelyről levehető munkaenergia (effektív v. hasznos munka) ennek csak bizonyos %-a lesz. A %-at a gép hatásfokának (effektus) nevezik. A hatásfoka effektív lóerű, indikált lóerő. Az effektív v. tiszta munkát egy G.-nél fékezés által lehet megmérni. Jó dugattyús gőzgépek hatásfoka 75—85 % közt variál. A mechanikai hatásfoka egy1.-nek annál nagyobb, minél kisebb tömeg mellett képes egy bizonyos lóerőt leadni, minél pontosabban van megmunkálva és minél kevesebb a súrlódás (jó kenés). Vagyis hármas feltétele ez : helyes szerkesztés, helyes műhelyi munka és szerelés, valamint szakképzett és lelkiismeretes kezelés. A G. gazdasági hatásfoka alatt azt értjük, hogy minél kevesebb gőzfogyasztással fejtsen ki egy bizonyos munkát. A gőzfogyasztásnak csak egy része fordíttatik hasznos munkára, míg egy része a vezetékekben és a cilinderben lecsapódva, mint káros gőzfogyasztás jelentkezik. Az utóbbit, amennyire lehet, redukálni kell s ezért a gőzcsővezetéket Háromszoros expanziójú álló gőzgép