Tolnai Új Világlexikona 8. Jós-Kor (Budapest, 1927)
J - Jósika Miklós - Jósika Sámuel
Jósika Miklós báró, regényíró, a magyar történelmi regény megalapítója, szül. 1794 ápr. 28. Tordán, megh. 1865 febr. 27. Drezdában. Mint katona, 1811. a hadseregbe lépett, sokat utazott s részt vett az olasz (1814.) és a francia hadjáratban (1815.). Vitéz katona volt, kitüntetést is kapott és kapitányi rangra emelkedett. Nősülése után feleségével, Kállay Erzsébettel visszavonult gazdálkodni, de házasságában csalódva, azt fölbontotta és szurdoki birtokára húzódott. Az erdélyi közéletben elért szónoki sikerei nem elégítették ki ambícióját s Pestre költözött, ahol Abafi c. regénye (1836.) országos szenzációvá lett; a M. Tud. Akadémia és a Kisfaludy-Társaság rendes tagjává, majd a Kisfaludy-Társaság 1841. elnökévé, az Akadémia pedig 1843. tiszteletbeli tagjává választotta. Ettől fogva kizáróan a szépirodalomnak élt s egymásután, könnyedén és ritka termékenységgel alkotta a szebbnél-szebb regényeket (Zólyomi, Könnyelműek, Az utolsó Báthory, A csehek Magyarországon, Zrínyi, a költő stb.). A szabadságmozgalmak áradatába sodródván, mint Kossuth bizalmas barátját, a honvédelmi bizottság tagjává nevezték ki és részt vett a debreceni és a szegedi országgyűlésen is. Világos után külföldre menekült, ahol második feleségével, Podmaniczky Júlia bárónővel megesküdött és tevékeny részt vett a magyar emigráció sikertelen politikai akcióiban. Végre is Drezdában telepedett le és nagy lelkesedéssel írta új meg új regényeit. ( A hat Uderszky leány, Jő a tatár. Várt leány várat nyer stb.). Drezdában érte a halál is, mely véget vetett hányatott, mégis termékeny életének és pályájának, melyen a magyar történelmi regény akkor merőben új műfaját megalapította és évtizedeken át a magyar olvasók legnépszerűbb írója és a nemzeti ideálok erőteljes hirdetője volt. Az eszményeire nézve kedvezőtlen politikai alakulások, a magyarországi viszonyok és a méltatlanságok, melyekkel itthon új alkotásait illették, élete végén bizonyos lelki meghasonlásba kergették, melyet csak hitvesének gyöngédsége enyhítgetett. Halála után a Kisfaludy-Társaságban Jókai Mór, az Akadémián Greguss Ágost mondott emlékbeszédet róla s a Kisfaludy-Társaság később is megbecsülte emlékét, alkotásait és érdemeit azzal, hogy mellszobrát Strobl Alajossal elkészíttette és születése centenáriumát 1894. fényesen megünnepelte. Ugy az ő,ismint hitvese tetemét később ifj. Jósika Sámuel báró hazahozatta és Kolozsvárott temettette el. — J. Miklósné, szül. Podmaniczky Júla bárónő, J. Miklós báró második felesége, szül. 1813. Pesten, megh. 1893. Drezdában. Nagyműveltségű és nemeslelkű hölgy, aki elfeledtette férjével első házasságának keserű csalódását s hitvesi hűségével magaföláldozóan osztotta meg férje sorsát ennek legmostohább változataiban is. Sőt a szabadságharc leverése után, külföldi bujdosásaiban és az emigráció küzdelmei idején írói munkásságával és üzleti vállalkozásokkal jövedelmező tevékenységet folytatott Drezdában, Brüsszelben, hogy férjét az anyagi gondoktól megkímélje és új regényei megírásához neki némiképp nyugalmas helyzetet teremtsen. Mindhalálig magasztosan példaszerű hitves volt, sőt férje halála után sírjának gondozása kedvéért maradt Drezdában, ahol meg is halt s ahonnan porait a férjéével együtt hozták haza és temették el Kolozsvárott. Irodalmi alkotásai közül sikerültebbek : Éva (regény), Való és költött elbeszélések, Elbeszélések. Jósika Sámuel báró, Erdély legkitűnőbb politikusainak egyike, szül. 1805. Kolozsvárott, megh. 1860. Bécsben. Jogi tanulmányainak végeztével a marosvásárhelyi királyi táblán volt gyakornok, majd fogalmazó az erdélyi udvari kancelláriában. 1829. Torda vm. főispánhelyettese lett. 1834. az erdélyi országgyűlésen a mérsékeltek pártjának élére állt, majd ismét Bécsbe ment az erdélyi kancelláriához. 1839. J betű. Iniciálék különböző stílusban Báró Jósika Miklós