Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1836-09-23 / 39. szám

303 304 is annyi meglepi újság az költeményben, a’ minőt Goaltól méltán kívánhatnánk, még is mindig örömest lehet olvasni. S­em ta­gadhatom meg azonban magamtól , hogy’ nyilván ki ne mond­jam , a’ helyzetek erőtetve vannak előidézve, ’s ezen erőtetés felette szembetűnő, ellenben dicséretes könnyű­ségű az elbe­­széllésbe szőtt dalocska. A’ harmadik prózai elbeszélést Jósika nyújtá. Élénk phantasia, csinos toll , s eleven előadás festészi szellemmel egy elit­re ajánlják, ’s a’ bájvirág literatúránk mezején nem egy hamar fog elhervadni, vagy azért is mivel e’ nemben még csak igen is kevés eredetit van szerencsénk olvasni. Az elbeszéléseket Vajdának Manahorja rekeszti be. Ke­letre vezeté megint képzelnie, ’s Indiát és szokásait ismereteti meg, ’s ez alatt hó részvéttel fekete embertársaink’ sorsát si­­rattatja velünk. A’ vázlata, bonyolodása, lelkezeti vonaljai ezen elbeszél­ésnek, minden kifogáson túl vannak, ’s méltán számítható a’ siikerűltebbek közé, de Vajda feszes, kevés haj­lékonyságot mutató nyelvével nem egy hamar fog megbarát­kozni az­on szép olvasóné, ki csak ritkán szokta magyar könyv­­vel terhelni kezecskéit. Vajda styljéhez, és ennek fordulatai­hoz szokni kell, ’s ha ez megtörtént, úgy bizonyára, tisztelni fogja benne kiki a’ szint’ . Ily szorgalmú mint szép lelkű írót. — Midőn a’ prósának határán állok, kísértetbe jövök, hogy az előttem fekvő zsebkönyv mellyik részének tulajdonítsam az elsőséget. Meg kell vallani: mindenike jeles, mindenike bír tün­döklő szépségű művekkel, de azt is kénytelenek vagyunk meg­mondani részrehajlás nélkül és tiszta őszinteséggel, hogy egy­szersmind mindenikén mutatkoznak az emberi gyarlóság szeplői ’s a’ vers özönkint árad el nálunk ’s valóban nem legkedvesb olvasmányát teszik közönségünknek. Legtöbb dolgozatot adott Kimoss , minthogy nyilatkozata szerint a’ bastavi névvel jegyzettek is az övéi. Az első szen de folyamain Sonettje Álom és valóság. Az idei szerzeményei között legjelesb és legnagyobb a’ Sértett galamb, mind az idea mind a’ kivitel nemes, gyöngédedv és tiszta, megbotlik ugyan a’ figyelmes olvasó a’ rímek hijános voltában, de úgy látszik költőink ezt meleslegesnek és nélkűlözhetőnek kezdik tekinteni. A’ sértett galambot rögtön követi Fagy' és láng, könnyen folyó versek­et, és az Ajánlatnál, m­elly' követi, gondolatra nézve ere­detibb; ezt sokféle alakban adák már, ámbár itt is lágy’sággal bánt vele a’ tisztelt író. Leggyengébb darabjai előttem a’ Gyer­mek marad, m­elly kinyújtásával kellemeiből nem hogy nyerne, ha nem­ veszt, de csak hamar megbékűl az olvasó Kunossal, ha ritka könnyűségű ’s jeles egyszerűségű Elhagyatottját végig ol­vassa, itt a’ költő érzelme rokon érzelmet ébreszt. Szép ügyes­séget mutatnak népdalai, ’s e’ nemben a’ jobbak közé számít­hatók. Elervadása czim­ű epigramjában sem eredetiséget, sem epigrammái kellékeket (requisita) nem találok. Tőle van még Kifakadás, szép lyrai ömlengés Zrínyi, Méltanylat Epigran­mok, u­gy látszik itt a’ musa nem kedvez Kunossnak. Az Éjhez sze­­rencsésebb munkái közé tartozik, minden dagály nélkül tiszta érzelmeket öntő költemény. A’ Kedveshez inkább tetsző mint fennemlitetleni epigrammjai. Mi Kunossnak, midőn tőle itt el­válunk, kívánjuk, hogy eddig mutatott csü­ggedhetlenséggel foly­tassa pályáját, s a jobbak javallatát mindenkor megnyervén, egyszersmind jutalmát is feltalálandja. Mennél többet hoz Garay , ajándékul a’ hon oltárára, an­tifi kétségtelenebb lesz hivatása. Kettős bújával kezdi meg köl­­tészi ajándékait az idei Emlényben, ’s ezen könnyű ’s meleg dal megnyeri mindjárt a’ javallatot, ’s kiki örömmel nézdegéli van e még több Garaytól, édes várakozástól ellepve fordít a’ Jegyváltóra,’s azt vallja: a’ ki tiszta érzelmeit illyt tisztán öm­lengi, érdemes a’ költő névre, igazolja ezt az állítást az Átok, a’ Távolbúl czímezett mű; innét azonban azon helytelen képet az ötödik fogatban: De ah! ha rajtad, Ha egykoron Más csókja pirkad, Mit akkoron! — nekem úgy­ látszik, a’ csók nem pirkad, árt ezen soroknak még a’ ha-nak rögtönös ismétlése. Bogárdyval elősször találkozók literatúránk pályáján; tőle vannak Haladás, Keleti egy i­gyűség, Körmösyhez, epigrammok, mellyek nincsenek só nélkül. A’ leányokhoz czimezett ver­­sezet nem darabos, nem nehéz folyású, hanem eredetiséggel nem kérkedhető, sokszor elmondott tárgy at ismétel­t ’s a’ fönnség tanyájával sem békülhetek meg, bizony­ára magasb ké­pet is lehetett volna választani , a’ tany­a szóval feltűnnek al­földi tanyáink, és hogy­ ott sok fönnség fetrenghetne nem mond­hatnám. Hrabovszky Sigmondtól olvastam népdalokat, ezek nem nép szájába valók , tanyok magas, mintsem párjaink felfoghat­nák, mennél egy ügy­­ibb, egyszerűbb a’ nép­dal, annál nagyobb becsű. Ezeknél szerencsésebb „Az anya boszú“ ’s „a’ bujdosó/'* némelly simátlanságokat kijavít az idő ’s szorgalom. Prózán kivü­l írt Vajda több versezetet is, első, rendjére nézve Szigeth , szép tömött Hexameterek, görög szellemtől és ízléstől átm­elegítve, több epigrammjai nincsennek nyíl nélkül, ’s mindenike talál nálunk tárgyra, mellyet sebesítsen, egy diar­jában ’s külön külön magán viselik az érettség bélyegét. Gaaltól találtuk még a’ hajóst , ellentételekben zengi a’ szerelem kéjjeit, gyötrelmeit, ’s igy az ifjúkornak örökös the­­májának változmányait, Ha csak a’ külső lehet új —■ ’s Gaal csinos külsőbe önte érzelmeit, ugyan ezt lehet mondani az utóbbi költeményjéről „Hozzá,“ előadási­ könny­űséget nem lehet megtagadni, ’s bizonyítja hogy fordulatai nem szerencsétlenek. Sárközi a’ hűség diadalmában nem fest ügy­etlenül. A’ korán elhunyt B. Palocsaynak két lyrai hagyományjal a’ Hűség és a’ Virágok, tanúi, ha hogy ezen fiatal költőnk egy­kor a’ kifejlődést elérhette volna, literatúránk lyrai osztályzata sokat nyer vala általa. Az egészet Tivadarnak (B. Eötvös Józsefnek gondolat tö­redékei , mellyekben sok ép egészet találni, fejezik be. Megelégűlten Em­lény­ünk’ bennsőjével megengedi a’ szives olvasó, hogy külsőjéről is emlékezzünk: kék selyembe arany metszettel kínálkozik­ a’ köny­v , ékítményei közé tartozik Kis­faludy Sándornak Mayer által Nü­rnbergben művészileg készült arczképe, az egész mind az arczban, mind a’ fedezetben igen ügyes kezet árúl el. A’ következő négy kép angol metszet, az elsőségért a’ sértett Galamb és Didvana érkezése vívnak, bár badacsoni Lenka ’s Manabor is, magukon viselik a’ tökély’ nyomait. A’ papiros tiszta szép, a’ nyomtatást érdeklőiig, fó-

Next