Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1836-01-29 / 5. szám
3536 mélyes sajátság ’s az újság híját veti szemére; hanem emlékezzünk meg arra, hogy az amerikaiak félszázad előtt IVlihont ca Shakspearet földijeiknek tekintették, 's hogy a’ nyelv Amerikában és Angliában még mindig ugyan azon szabályokat ’s mutatványokat követi , ’s ugyan azon forrásokból ömlik. Méltókép talán élénkebb lelkesűlést kívánhatnánk a' természet tekintetében , olly honnak lakójitól, melynek hegyei ’s folyami még szűzi tisztaságúk; huncut a’költészet a’polgárisodás’ magzata, ’s a’ költő új-yorkban és Bostonban nem lát több fákat, tisztább folyókat, magasb hegyeket, mint Worthsworth vagy Southey Cumberland’ favai között. A’ gondolat dúzs tudós vagy a’ város lakosa az, ki költészi szellemet ölt magára (!) ; a’ vadonnak favágója, ’s a’ Piairnek’ vadássza inkább arra gondol mit fog enni, ’s hol hál meg , mint arra, milly uj nevekkel lehetne az általok ismert természet’ csodáit felruházni. De a’ külvilág’ vonaljai Amerikában magasb bélyegeket viselnek, ’s a’ köztársaság alakja’ terjedetére, intézményeiben és segéd eszközeiben nagyságos; ’s mind ennek egykor a’ tartomány literaturájára felséges fényt kell hinteni, ’s fog is; — de hihetőleg nem olly hamar. Most még az amerikaiaknak többfélék’ tanulására elfelejtésére kevés idejük van. Idő ’s kényelem, sűrűsödő népesség, magasatt finomság, é s politikai zavartalan nyugalom kívántainak arra, hogy literatúrai hajnalfény derüljön. A’ maga idejében mind ezen feltételek teljesűlendnek , ’s akkor Amerika új literaturát nyer, szembetűnő okoknál fogva különbözőt mind attól, a’ mi megelőzé, ’s a’ mi követéndi.“ Az amerikai firwiewer, mellyet eddig követtünk, azt hiszi , megmutatta, hogy honának literaturája figyelemre méltóbb, mint eddig az európai kritika tartotta. Ez, mindaddig míg az Angol literatura sarjazatának tekintjük, igaz lehet, hanem azon ítéletet, hogy eredetiségnek azaz, szellemi szabadsággal bíró népi életéből származó érzelmi vagy nézőponti felfogásnak híjával van, nem lehet visszatartani, ’s ehhez a’ bíráló maga is alig mert fogni. Ezen töredékelsységnek, valamint egy átaljában az atlanti Óceánon túli létező szellemi életnek árnyékoldalait a’ Revue des deux mondes-nek egy czikkében alapokaiból kifejtve találjuk. Mi belőle a’ következendőt kívánjuk közölni. „Az ige (igy is a’ franczia bíráló) mindig a’ nemzetek* valódi köteléke marad. Azon ember, ki a* mi nyelvünket beszéli, testvérünk. A’ francziául beszélő canada soha sem fog megszűnni franczia lenni, Peru és Mexico köztársaságait soha sem hagyja el a’ Spanyol szóhagyomány, és szintúgy húsz függetlenségi háború sem fogja az amerikai egyesületet arra vinni, hogy angol ’s puritanus ne maradjon. Az idiom közössége képezi a’ szellemi érdekek’ közösségét, az ige erősb az idő’ ’s térnél, láthatóvá lett népgondolat. Olly gyarmatok, mellyek nyelvüket valamelly műveltebb tengersuli néptől kölcsönözték , soha sem bírtak saját literatúrával. Legyenek járomban, legyenek lázadásban, vagy felszabadulva, a’ nyelv örökké az anyahonhoz csatolja őket. Hogy valamennyire Angliától különbözzenek a’ scotiai költők angol Dialectust alkalmaztak, de mindeddig egyedül az angol literaturának valamelly árnyéklatát hozták elő. Ha valamelly gyarmatban, és hasonlóan vagy ugyanazon nyelven beszélő tartományban valamelly nagy író lép fel, csak hamar egybeolvad a’ székvárosok’ feleségeivel. Mejiko jeles számú költői közül eddig csak egy lángelméjű férfi tüntette ki magát, és ez Don Ruiz Juan de Alarcon Mendoza, hanem gondolat, kép, szól- tásmód, minden spanyolos, spanyol anyanyelve minden változatnak ellenszegülve, csupán a’ spanyol szellem műszerének engedte magát használtatni. Semmi mexikói sem találkozik Alarconnak , ezen csodálandó dramatikusnak munkájában , a’ ki ítéletünk szerint ámbár Lope de Vegát sokkal felülmúlja, még is elfelejtetett , ’s igazságos méltánylást, csupán az utóvilágtól várhat. Az egyesült birodalmak angolok, ’s nincs külön Literaturájok. Ez a’ nagy nép, ez a’ húsz köztársaságra szakadt köztársaság, melly még százat is szülhet és fog is szülni, ezen uj Európának, melly az ó világ minden eseményeinek ifikására van rendelve, ’s tán visszahatólag, ennek magának óriási mutatvány képűl szolgálhatand , nincsen saját Literaturája! Nem, az illy szűz, az illy hallatlan, minden múlthoz hasonlatlan polgári társasulatnál honszülött szózatot, nemzeti kinyomást nem találhatott ! Cooper Fenimore, ’s Irwing Washington testestől lelkestől angolok, ez Addisont másolja, ama Scott Walter után képezi magát. Hanem még más okok is vannak, miért nincs a’ szövetséges birodalmaknak saját Literaturájok. Felekezeteskedők, kik Európában szorongattattak üldöztelek, északi Amerikába hajóztak, hol szabad és kényelmes létezést remélhettek ; különféle népek kalandorai hasonlót tettek, ’s ama pompás vadonokat nemzetek’ észrevehetlen csiráival ültették be. Az őslakosok nyomról nyomva az erdőkbe ’s Savaitokba visszatolatva, majd egészen eltűntek , a nélkül hogy nemzeti sajátságaikat a’ gyözelmeskedőkéihez elégesítették volna , ’s az életdúzs vadon fiainak Géniusza nem önté erejét az európai szellembe. (Folytatása következik.) Aurora, hazai Almanach. Alapítá Kisfaludy Károly , folytatja Bajza, 1836. Pesten. Ifjabb Kilián Györgyi költségével, lap. 388. (Vége). Czuczor ur az augsburgi ütközet, és az aradi gyűlés’ zengője, hat népdalt adott , mindenike népszerű együgyűséggel, könnyű felfogással ajánlkozik , a’ poétái szellem mindenikében melegítőleg leng keresztül. Minekünk azonban az első öt leginkább tetszett. Memnon szobra, a’ sokoldalú szorgalmas Vajdától, mind azért hogy uj eddig literaturánkban alig érdeklett színhelyre vezeti, mind azért hogy elmellőzvén az untatásig különféle színezetben ismételt tájfestéseket ügyesen, ’s magának azt, a’ mi nehezebb, a’ lélek festést tűzte ki czéljául , jutalmazza olvasóját. Az eleven indulatrajz föbecse művének, leginkább kitűnik ez a’ gerjedékeny indulata Stephanos , ’s Ozimandiának a’ tisztán, híven, szeplőtlen kebellel szeretőnek charactereiben, még Stephanos is, ki rajongó szenvedélyétől elragadva, tettei által felháborítja maga ellen az olvasót, véglemondásával ’s megtörtével megengeszteli. Az előadás könnyű, s nem száraz, a’ részeltetők, ha gyérebben fognának előfordulni, talán kelle-