Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1836-01-22 / 4. szám
~j§-‘ilk Szám. Péntek, Januárius 22én 1836. ---------—...................... -----^rr==f=^F=^sss^,^- -- LITERATÚRAI LAPOK Harag és párt nélkül. Mi kell a’ magyarnak ? Irta Wargha István. Kassán, nyomtatta Werfer Károly. 1834. lap 143. Ezen kérdésre, mellyet a’ tudós író munkája’ czímjéűl vett, ha honunkat, bár milly nézőpontból hasonlítjuk Europa’ akármelly tartományjával össze, nemegy hamar lehet a’feleletből kifogyni, a’ mint ezt W. ur előszavában is megjegyzi. A’ hol nincs egyesült akarat elóhaladásra, hol osztályokra szakadások uralkodnak , ott a’ természetben fekszik a’ hátramaradás ’s világos, hogy soknak híjával kell lenni. AV. m. kérdésére ezzel felelt meg, először: Nevelés. Nem lehet eléggé csodálkozni, hogy eddig munkája, holott az emberiség’ legszentebb ügyéről, a’ polgárosodás’ emeléséjéről, mellyen , tartományok’ ’s nemzetek’ boldogléte, ereje, emelkedése, fényje alapúl , figyelmetlen maradott ’s felőle emlités sem létetett. Pedig tegyük kezeinket szíveinkre ’s valjuk meg őszintén, hogy a’ nevelés nálunk, minden tárgyak felett el van hagyva ’s ha valami, ez várja a’ felújulás’ szerencséltető pontját és szükségképen , ha nemzetté akarunk válni. Megfoghatatlan némelly részben, hogy midőn színdarabokra ’s ezeknek fordítására jutalmak ’s pályabérek tűzetnek ki, e’ tárgy, alig hevít, alig melegít át egy két keblet, ’s csak legközelbi napjainkban létetett egy lelkes hazafi által a’ népnevelés’ legczélszerűbb elintézhetése iránt, indítvány. Nézzük végig faluink’ iskoláit, nézzük végig ezeknek mestereit, tanítóit, bizonyára nem tartóztathatjuk meg magunkat az emberi kebel’ legszebb érzetétől, a’ könyörűlettől; ollyanok tanítanak, ollyanok nevelnek (nem egyátaljában) , kik magok sem tanultak, magok sem neveltettek. Mit szüljön, mindezt Micsoda jövendővel, minő nemzedékkel kecsegtethetjük magunkat? Pórnépünk idegenkedik a' könyvtől, iszonyodik a' tanulástól; mert már itt a’ bot, palcza, vessző fa’ rugó eszköz ’ ’s azután csodálkozunk , hogy parasztjainkat nem javítja a’ bot. Quo semes imbuta etc. Ezen czéltóli rövid kitérést megbocsátandja: rokonérzetü olvasóm ’s velem együtt óhajtani fogja : tétessenek minél előbb foganatos rendeletek nevelésünk’, nevelési intézeteink’ ’s tanítóink sorsának javítása iránt, példáid szolgálhatnak a’ hajdannak birodalmai , mellyeket egyedül a’ hasonló — egyszóval, a’ nemzeti nevelés tett nagyokká. A k. ur rövid munkáját, a’ bevezetésen tdivűl, két fő osztályra szakasztja; az elsőben a’ testi (a’ testi nevelésre olly birodalmakban lehet azonban egybezengést látni, hol ez is a’ kormány’ felügyelése alatt van, mint hajdan Spártában, Athénben), az utóbbiban az értelmi, vagy a’ mint neki nevezni tetszik, a’ lelki nevelést veszi visgálatra’’ tárgyául. Hogy e’ tárgyról szólhatott, álláspontjánál fogva világos, mint nevelő, вши azon finom vonalakat, mellyek a’ gyermekek’kifejlődése korában számtalanok ’s mások’ figyelmét, vagy azért, mivel arra méltónak nem tartják, vagy, mivel az észrevételre szükséges foghatósággal nem bírnak, elkerülik, figyelmes szemmel felfoghatta ’s pedig vajmi csekélységektől függ gyakran az egész emberélet’ boldogsága ! Sokszor egy szó, egy balfogás, helytelen fenyítés, egészen más irányzatot ad a’ gyermek lelkének, más gondolattal tölti be keblét, mellyre soha sem örült , ha vigyázattal és óvattal bánnak vele. Hogy AV. ur a’ neveléssül írhatott ’s jól is írhatott, elkészülése ’s olvasottsága bizonyítja. AV. ur, munkájában, mint a’ felelet elhitethetné, nem annyira a’ nyilvános, mint magános nevelést tárgyazza. Néha néha kitér az iskolákra is, bár megjegyzései többek által alkalmaztatnának! Minden tárgyat, mellyet felvilágosítani törekvék, olly sok oldalúlag fogott fel, hogy alig hagyott el valami kívánatost. A’ mit a’ testi büntetésről mond, óhajtanám; ne csak a’ nevelők, szülők, hanem a’ népelőjárók által is megolvastatnék. Nem kevésbé érdekes, a’mit a’ lelki nevelésről mond, már magok a’ czikkek’ czímei, annyira érdekesek, hogy lehetlen jót nem várni. A’ hitvallás, könyvek’ olvasása, társalkodás, színjáték, kívánságok, hajlandóságok, ingerek és szenvedélyek, becsületérzés, szabadság, függetlenség, polgári állapot, a’ mennyire nálunk írói körülményei engedték, szoros egybefüggésben vannak előadva. Mi e’ munkáról egyedül azt mondjuk, kivánnak, minél több olvasót találjon. Nem lehet jámbor óhajtásunkat elhallgatni, hogy minél elébb találjon rokon lélekre, ki a’ köznevelés’ pontjait fejtegesse, megemlékezvén a’ jelen' munka befejezésének végszavaira. „Ím él iine , reményiünk és kezdjük hinni, hogy egy embercsoportot nyelv — nemzetté, nemzetet — közérdek naggyá, nagy nemzetet a’ tudomány és művészség dicsővé tésze n.f. AV. ur’ Írásmódja tiszta, a’ tárgyhoz alkalmazott; mert minden dagályosságtól, feszességtől és pöfftól, nem keresett és nyelvszabályos, nem ragaszkodik megátalkodottsággal a’ régihez ’s nem keresi szenvedéllyel az újat. A’ mi a’ munka’ külsejét illeti, mind nyomtatására, mind a papirosára nézve díszére válik A Verfer ur intézetének ’s litertúránk’ legcsinosb jelenetei közé számítathatik. AZ EGYESÜLT ÉSZAKAMERIKAI BIRODALMAK’ LITERATURÁJA. /. Romám (Folytatái). A’ nyugati részeken még nem termettek jeles írói talentumok. Livingston úr, a’ híres „louisianai codexnek44 szerkesztője alig számtathatik azok közé.4-