Literaturai Lapok, 1837 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1837-01-13 / 2. szám
ő kezessége тан akár a’ közönségnek, akár az írónak, hogy a’ névtelen valaki igazságot szolgáltat ki, igen, hesmét lehet tudni, hogy nem maga e’ saját munkájának fennen magasztaló bírája, vagy nem személyes ellensége e, a' legalázott munka írójának. Ha a ’ névtelenség tovább is divatban marad, úgy minden helytelenségek pályája is fennmarad. Legszebb nyilván fellépni a verőczére, szemet szem, homlokot homlok elébe állítani, megmondani barátom ez nem jól van, és ennek így kellett volna lenni, vagy ez helyes mert — Midőn én az anonymitást elhárítatni kívánnám, felette jól tudom , hogy még nem volnának a‘ bírálati visszaélések’ eltörölve , híjában az ember a’ világon nem marad ment a’ gyengeségektől ’s töredékeny'bégtől, de még is az okos, a’ két rész közül a’ kiesebbet választja. Bajza azon alapot állitá fel, a’ literatura’ köztársaságában likes rang, nincs méltóság, és igaza van. A’ munka határozza az író rangját és méltóságát, de még is ámbár nálunk még csak a’ közép osztály mutat elő írókat, megeshetnék, hogy ennek vagy amannak a’ méltóságnak munkájáról vagy egészen elhallgatnák, vagy' az igaz ítéletet egyenesen ki nem mondamik a’ kritikusok, mely tiszteletből a’ hatalmas czím előtt, mintha annak okvetetlenül a’ lelki képességekre is ki kellene terjedni A’ ki illy tekintetből nem meri az igazat megmondani, az vegyen búcsút a’ kritikától. Midőn azt mondom, hogy a’ kritikus magát nevezze, azt érteni, hogy ha nevét nem jegyzi is a’ bírálat alá, legalább olly jegyekkel éljen , mellyek a’ közönség előtt ismeretesek, csak azon esetbe nézem elturbetűnek az ellenkezőt, ha censura tilalom vetne gátat. Ha a’ kritikus kötelességeinek megvisgálásába ’s előterjesztésébe akarnék bocsátkozni, úgy a’ literatúrai lapok’ köre szűk lenne, erről egész könyveket lehet írni, de azt hiszem , midőn azt mondom, hogy a’ kritikus, mű vagy könyvbíró, akkor mindent megmondottam, az az : mind azon tulajdonokat megkívánom tőle, mellyeket a bírótól lehet követelni, úgy mint elegendő elkészültséget a felvett tárgynak ismeretét mind ki, mind beható tekintetben, végre pártatlanságot, a’ mi ugyan egy azzal, a’ mit a literaturai lapok homlokukon viselnek, harag és párt nelkü véget. Hanem’ez ámi bökkenő. (Vége következik.) NYELVÉSZET. Lídiáktól. Жízen rovatunkat — magyarul: rubricánkat — némi hibásan írató szavak iránti nézeteinken fölül , olyan szükséges szónyomozások és behozások fogják koronként betölteni, melyet egyes voltuk miatt nyelvtudományba nem mehetvén , csak terjedelmes philologus könyvnek lehetnének különben tárgyai. Lei czélszerűleg adott helyet az ilyes szóbírálatoknak azAthenaeum is — tudván, hogy az egyes észrevételek, ha alaposak, az olvasóra nézve, bármi hoszadalmas értekezésnél is élénkebb benyomás , ’s jótékonyabb sírkénél bírhatnák. Czélunk, ha az igazság’ felmuttatása eszünkről megkivásuná, 's épen azért mivel használni akarunk, böcsület’ és illedelem’ korlátai között, harag és párt nélkül, pört is támasztanánk; — ’s ezt annál tüzesebbet, minél belesebben támadtatnnk meg az ellenféltől. Névszerint is megnevezendjük a’ béna szülöttek’ nemzőit — íróinknak leginkább főbbjei’ elevene köriü járandók — annál tetemesbnek tartván a" bakot, ménnél ügyesebb czelvadász által lövetik az. ’Szránt sem rágalmazásból teszszük ezt, hanem mivel kivált ketes esetekben, a’ nevén szólítatandónak leginkább érdekében felveendik , belkinket felelet’ útján értelmesítni az ellenkező — ’s meggyőzni igazsága felől. Mi ugyan csak úrfiak vagyunk, de munkás és szerény firfiak — és így különczok is meg abban is kolonczok, hogy még úrfi társaink’ nagy része vagy hortyogva aluszsza át legszebb napjait a’ kereveten vagy maga mit sem tanúltva kutyáját tanogatja szolgálatra, mi adle Könyv mellett éjszakázva , tamilunk és tanácsolunk írunk ás 'SÚ,4,ÍTk súl'oltatunk Ti SZUVal ’ a’ honi Eladást mint úrfivikh: X illik, elülugtatja (tehetségünkhöz képest) törekedvék másutt más szerével , itt bírálgatók, literaturánkat figyelmes szemmel tartjuk. I. BENEM. HOZAM. TŐLEM. RÓLAM. VELEM. BenNe miilyen úri, mill' szelíd a’ nép! Czuczor Auror. 1837. Ezen szavak sokak által így íratnak: BENnEM, HOZZÁM, TŐLIEM, RÓJ JAM, VELIEM , de hibásan. Mert mindenikben csak az M az első személyt, az az én-t jelentő rag, a’ gyökük pedig ezek: BEN, HOZ, TÓL, RÓL, ЛЕЕ, — ’s az M előtt álló a vagy e hangzó csak azért tétetik közbe, mivel a’ neveztük gyökök társhangzókba végződvén, nélküle kellemetlenül hangzanának. E’ szerint csak EM vagy AM járulván a’ kérdéses utószavakhoz, meg nem foghatjuk, hol vehesse magát benők a’ két N’, két Z’, és két L’ egyike! Az adatik talán okid, hogy a’ BAN BEN hajdanra hibásan két N-vel íratott; vagy hogy Debreczen’ táján az N-et a’ szó végén még most is kettősen hangoztatják? Ez a’ nyelvszokás’ bűne volt hajdanában, azonban, miután már ma a’ helyesírás’ kétes helyeit most illik és kell, egyedül a’ szónyomozás döntheti el, nyomja meg miattunk, kinek úgy tetszik beszédében az N, Z. és L hangokat, de a’ józan okosság’ gyalázatára: BEXnEM-et, HOZzAM-ot, TŐLIEM- et, RÓLIAM-ot, YELIEM-et ne írjon — megkívánjuk! II. LCZA. Ezen szónak a’ fölötte létetett vitatások sem valódi alakját, sem illető jogát tökélyesen meg nem adák. Vannak kik: ÚTSZAt, többen, kik: ÚT CZÁ-t írnak: az egy Bajzára emlékezünk, ki néhol, nem tudjuk tévedésből-e vagy készakartan, UCZA-t is írt. Sőt az sem újság, hogy magányos szóviták közt még jelenleg is tót eredetűnek állíttatik. Térjünk csak keletre , folyamodtak a’ zsidó rokon nyelvhez, nem fognánk-e eligazodni ? ú. m. (húcz) zsidó szónak első jelentése kiin, kiint, a’ mi ott kiin van; második: uczu házak előtti tér. De azt vethetnék ellene, honnan végső a hangja, hogy’ maradhat el az c első (ehet) betű? Az n hang nem egyéb itt mint a’ tónus nélküli zsidó hepatagogicum mely név, névmás, és ige mellé járul, ’s hármas jelentésű: az ige mellett cselekedetre törekvést jelent, a’ név, és névmás mellett pedig néha hely felé mozdúlást fejez ki, néha pedig pusztán kimutató ereje van. Mi a’ zsidó (he) betűt illeti: jegy nélkül állván, mindig quiescens (hang nélküli) ’s így könnyen elmaradható. Sőt a’ zsidó nyelv’ természete szerint a’ zsidó a hangban nyugodván, gyakran (aleph-ve) változik át. A’ (ehet) pedig aphaeresis által vettetett-el, mint különben is a’ kimondásra nehéz torokbetű. Ezekből indúlva, szerintünk, nem ÚT-SZÁ-t, ÚT-CZÁ-t (mintha kicsinyítője lenne az útnak) hanem LCZÁ-t tanácsos írni — ’s inkább állíthatni, hogy apáink magukkal hozták keletről, hogy sem a’ tót olica-ból származtassák. — 10. BACSÓ. Nem helyéntúli ezen szónak eredetiségét megvitatni, részint, hogy a’ tót baca szóvali hasonlósága miatt, költsönöztetettnek ne nyilvánítassék; részint, határoztatott jelentése’ tekintetéből. Értjük ez alatt a’ juhok’ fő űrjét, a’ számadót; faja a’ juhásznak , fajtársa bojtárnak. De az a’ kérdés: honnan mutatjuk meg eredetiségét ? Szerintünk a‘ zsidónak öszvetétetett (baczón)-jából indúlhatni ki czélszerűleg. Áll a tórészei ennek : (czón) apró barom , juh, kecske (etil) elöljáró; - ban ben, on en, rare, val vei; és az ízelő (articulus) (bal) mely a’ többek közt a beth után kiesik, ’s csak magánhangzója marad meg. Ezek szerint BACZÓN jelenti azt ki a’ juhok fölött van, a’ juhok őrét. Az sincs állításunk ellen, hogy a’ (czade) cs-vé változott, mert rokon kiejtésűek; a’ vég N betű pedig lágy kiejtése miatt enyészhet el. (Folytatása következik.)