Literaturai Lapok, 1837 (2. évfolyam, 1-19. szám)

1837-01-13 / 2. szám

ő kezessége тан akár a’ közönségnek, akár az írónak, hogy a’ névtelen valaki igazsá­got szolgáltat ki, igen, hesmét lehet tudni, hogy nem maga e’ saját munkájának fennen magasztaló bírája, vagy nem személyes ellensége e, a' leg­­alázott munka írójának. Ha a ’ névtelenség tovább is divatban marad, úgy minden helyte­lenségek­ pályája is fennmarad. Legszebb nyilván fellépni a ve­­rőczére, szemet szem, homlokot homlok elébe állítani, meg­mondani barátom ez nem jól van, és ennek így kellett volna lenni, vagy ez helyes mert — Midőn én az anonymitást elhárítatni kívánnám, felette jól tudom , hogy még nem volnának a‘ bírálati visszaélések’ eltöröl­ve , híjában az ember a’ világon nem marad ment a’ gyengesé­gektől ’s töredékeny'bégtől, de még is az okos, a’ két rész közül a’ kiesebbet választja. Bajza azon alapot állitá fel, a’ literatura’ köztársaságában­­ lik­es rang, nincs méltóság, és igaza van. A’ munka hatá­rozza az író rangját és méltóságát, de még is ámbár nálunk még csak a’ közép osztály mutat elő írókat, megeshetnék, hogy ennek vagy amannak a’ méltóságnak munkájáról vagy egészen elhallgatnák, vagy' az igaz ítéletet egyenesen ki nem monda­­mik a’ kritikusok, mely tiszteletből a’ hatalmas czím előtt, mint­ha annak okvetetlenül a’ lelki képességekre is ki kellene terjed­ni A’ ki illy tekintetből nem meri az igazat megmondani, az vegyen búcsút a’ kritikától. Midőn azt mondom, hogy a’ kritikus magát nevezze, azt érteni, hogy ha nevét nem jegyzi is a’ bírálat alá, legalább olly jegyekkel éljen , mell­yek a’ közönség előtt ismeretesek, csak azon esetbe nézem elturbetűnek az ellenkezőt, ha censura tila­lom vetne gátat. Ha a’ kritikus kötelességeinek megvisgálásába ’s előterjesz­­tésébe akarnék bocsátkozni, úgy a’ literatúrai lapok’ köre szűk lenne, erről egész könyveket lehet írni, de azt hiszem , midőn azt mondom, hogy a’ kritikus, mű vagy könyvbíró, akkor min­dent megmondottam, az az : mind azon tulajdonokat megkívánom tőle, mellyeket a­ bírótól lehet követelni, úgy mint elegendő el­­készültséget a felvett tárgynak ismeretét mind ki, mind beható tekintetben, végre pártatlanságot, a’ mi ugyan egy azzal, a’ mit a literaturai lapok homlokukon viselnek, harag és párt nel­­kü­ véget. Hanem’ez ám­i bökkenő. (Vége következik.) NYELVÉSZET. Lídiáktól. Жízen rovatunkat — magyarul: rubricánkat — némi hi­básan írató szavak iránti nézeteinken fölül , olyan szükséges szó­­nyomozások és behozások fogják koronként betölteni, melyet egyes voltuk miatt nyelvtudományba nem mehetvén , csak terje­­delmes philologus könyvnek lehetnének különben tárgyai. L­ei czélszerűleg adott helyet az ily­es szóbírálatoknak az­­Athenae­um is — tudván, hogy az egyes észrevételek, ha alaposak, az olvasóra nézve, bármi hoszadalmas értekezésnél is élénkebb be­nyomás , ’s jótékon­y­abb sírkén­él bírhatnák. Czélunk, ha az igazság’ felm­uttatása­­ eszünkről m­egkivásuná, 's épen azért mi­vel használni akarunk, böcsü­let’ és illedelem’ korlátai között, harag és párt nélkül, pört is támasztanánk; — ’s ezt annál tü­zesebbet, minél bel­esebben támadtatn­nk­ meg az ellenféltől. Név­­szerint is m­egnevezendjük a’ béna szülöttek’ nemzőit — íróink­nak leginkább főbbjei’ elevene köriü járandók — annál tetemesb­­nek tartván a" bakot, ménnél ügyesebb czelvadász által lövetik az. ’S­zr­­ánt sem rágalmazásból teszszük ezt, hanem mivel kivált ketes esetekben, a’ nevén szólítatandónak leginkább érde­kében felveendik , belk­inket felelet’ útján értelmesítni az ellenke­ző — ’s meggyőzni igazsága felől. Mi ugyan csak úrfiak va­gyunk, de munkás és szerény firfiak — és így külön­czok is meg abban is kolonczok, hogy még úrfi társaink’ nagy része vagy hortyogva aluszsza át legszebb napjait a’ kereveten vagy maga mit sem tanúltva kutyáját tanogatja szolgálatra, mi adle Könyv mellett éjszakázva , tamilunk és tanácsolunk írunk ás '­SÚ,4,ÍTk súl'oltatun­k Ti SZUVal ’ a’ honi Eladást mint úrfivikh: X illik, elülugtatja (tehetségünkhöz képest) törekedvék másutt más szerével , itt bírálgatók, literaturánkat figyelmes szemmel tartjuk. I. BENEM. HOZAM. TŐLEM. RÓLAM. VELEM. BenNe miilyen úri, mill­' szelíd a’ nép! Czuczor Auror. 1837. Ezen szavak sokak által így íratnak: BENnEM, HOZZÁM, TŐLIEM, RÓJ JAM, VELI­EM , de hibásan. Mert m­inden­ikben csak az M az első személyt, az az én-t jelentő rag, a’ gyökük pedig ezek: BEN, HOZ, TÓL, RÓL, ЛЕЕ, — ’s az M előtt álló a vagy e hangzó csak azért tétetik közbe, mivel a’ nevez­tük gyökök társhangzókba végződvén, nélküle kellemetlenül h­ang­­zanának. E’ szerint csak EM vagy AM járulván a’ kérdéses utószavakhoz, meg nem foghatjuk, hol vehesse magát benők a’ két N’, két Z’, és két L’ egyike! Az adatik talán okid, hogy a’ BAN BEN hajdanra hibásan két N-vel íratott; vagy hogy De­­breczen’ táján az N-et a’ szó végén még most is kettősen han­goztatják? Ez a’ nyelvszokás’ bűne volt hajdanában, azonban, miután már ma a’ helyesírás’ kétes helyeit most illik és kell, egyedül a’ szónyomozás döntheti­ el, nyomja meg miattunk, ki­nek úgy tetszik beszédében az N, Z. és L hangokat, de a’ jó­zan okosság’ gyalázatára: BEXnEM-et, HOZzAM-ot, TŐLIEM- et, RÓLIAM-ot, YELIEM-et ne írjon — megkívánjuk! II. LCZA. Ezen szónak a’ fölötte létetett vitatások sem valódi alakját, sem illető jogát tökélyesen meg nem adák. Vannak kik: ÚT­­SZAt, többen, kik: ÚT­ CZÁ-t írnak: az egy Bajzára emléke­zünk, ki néhol, nem tudjuk tévedésből-e vagy készakartan, U­CZA-t is írt. Sőt az sem újság, hogy magányos szóviták közt még jelenleg is tót eredetűnek állíttatik. Térjünk csak ke­letre , folyamodtak a’ zsidó rokon nyelvhez, nem fognánk-e el­igazodni ? ú. m. (h­úcz) zsidó szónak első jelentése kiin, kiint, a’ mi ott kiin van; második: uczu házak előtti tér. De azt vet­hetnék ellene, honnan végső a hangja, hogy’ maradhat­ el az c első (ehet) betű? Az n hang nem egyéb itt mint a’ tónus nélküli zsidó hepatagogicum mely név, névmás, és ige mellé járul, ’s hármas jelentésű: az ige mellett cselekedetre törekvést jelent, a’ név, és névmás mellett pedig néha hely felé mozdúlást fejez ki, néha pedig pusztán kimutató ereje van. Mi a’ zsidó (he) betűt illeti: jegy nélkül állván, mindig quiescens (hang nélküli) ’s így könnyen elmaradható. Sőt a’ zsidó nyelv’ természete szerint a’ zsidó a hangban nyugodván, gyakran (aleph-ve) változik­ át. A’ (ehet) pedig aphaeresis által vettetett-el, mint különben is a’ ki­mondásra nehéz torokbetű. Ezekből indúlva, szerintünk, nem ÚT-SZÁ-t, ÚT-CZÁ-t (mintha kicsiny­ítője lenne az útnak) ha­nem LCZÁ-t tanácsos írni — ’s inkább állíthatni, hogy apáink magukkal hozták keletről, hogy sem a’ tót olica-ból származ­­tassák. — 10. BACSÓ. Nem helyéntúli ezen szónak eredetiségét megvitatni, részint, hogy a’ tót baca szóvali hasonlósága miatt, költsönöztetettnek ne nyilvánítassék; részint, határoztatott jelentése’ tekintetéből. Értjük ez alatt a’ juhok’ fő űrjét, a’ számadót; faja a’ juhász­nak , fajtársa bojtárnak. De az a’ kérdés: honnan mutatjuk­ meg eredetiségét ? Szerintünk a‘ zsidónak öszvetétetett (baczón)-jából indúlhatni­ ki czélszerűleg. Áll a tórészei ennek : (czón)­­ apró ba­rom , juh, kecske (etil) elöljáró; - ban ben, on en, ra­re, val vei; és az ízelő (articulus) (bal) mely a’ többek közt a beth után kiesik, ’s csak magánhangzója marad­ meg. Ezek szerint BACZÓN jelenti azt ki a’ juhok fölött van, a’ juhok őrét. Az sincs állításunk ellen, hogy a’ (czade) cs-vé változott, mert ro­kon kiejtésűek; a’ vég N betű pedig lágy kiejtése miatt enyész­­het­ el. (Folytatása következik.)

Next