Lobogó, 1963. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1963-07-03 / 27. szám

világ közvéleményét in­ nyilván méltán hábor s­z­o­rítja fel az a nyílt és provokatív faji disz­­krimináció, amely az Egyesült Államok déli részein még napjainkban is tapasztal­ható. De az alabamai esemé­nyek sem tudták feledtetni, hát­térbe szorítani a fajelmélet dél­­afriikai megszállottjának, dr. Verwoerdnak, a Dél-afrikai Köztársaság fasiszta miniszter­­elnökének, valamint a szélsősé­ges Nacionalista Pártnak reak­ciós üzelmeit. Dr. Verwoerd nevét a nem­zetközi fasizmus történetének emlékkönyvébe majdan minden bizonnyal nagy betűkkel fogják bejegyezni. Még a második vi­lágháború alatt mint egyetemi tanár felhívással fordult a kor­mányhoz , ne engedje az or­szág területén partraszállni azokat, akiknek sikerült a hit­leri Németországból és a kon­centrációs táborokból kimene­külniük. Ugyanez a Verwoerd, 1948-ban az általa vezetett Na­cionalista Párttal hatalomra ke­rült és ezzel egyidejűleg új fo­galommal találkozhatunk a po­litikai szótáraikban, ez pedig az apartheid — a faji elkülönítés — politikája. 72 halott és 11 ezer letartóztatás Az ország lakosságának négy­­ötödrészét kitevő, 11 millió né­ger jogai ellen a fasiszta kor­mány ádáz harcot kezdett. 1950- ben elfogadtatta a bennszülöt­tek áttelepítéséről szóló tör­vényt. A négereket rezervátu­mokba költöztették, a városi le­telepedést betiltották és a re­zervátumokon kívüli közleke­dést engedélyhez, útlevélhez kötötték. A kormány törvényi­leg akadályozta meg a faji ke­veredést, a vegyes házasságo­kat, betiltotta a vegyes szak­szervezeteket és felfüggesztette a négerek sztrájkjogát. Az isko­lák kapui bezárultak a benn­szülött fiatalok előtt. A nége­rek politikai szervezeteit betil­tották, vezetőit bebörtönözték és az apartheid-ellenes mozgal­makat vérbe fojtották. Alig egy évtizeddel Hitler után tehát Afrika déli csücskén egy náci mintájú fasiszta rendőrállam alakult ki. Az idestova másfél évtizedes kíméletlen faji elnyomás a Verwoerd-kormány brutális fa­siszta belpolitikája szükségsze­rűen magával vonta a bennszü­lött lakosság és a vele szim­patizáló fehér ellenzéki erők politikai harcának növekedését. Az apartheid-ellenes mozgás­következménye 72 halott és 11 279 letartóztatás volt. Az ENSZ és Verwoerd úr Több erőtlen kísérlet után, elsősorban a sharpevillei ese­mények hatására 1960 őszén az afro-ázsiai és természetesen a szocialista országok nyomására az ENSZ többségi határozattal ítélte el Verwoerd reakciós po­litikáját és ezzel hivatalosan is megkezdődött a dél-afrikai kor­mány nemzetközi elszigetelése. 1961 márciusában a Dél-afrikai Unió — megelőzve a társorszá­gok részéről várható szankciós kezdeményezéseket — kilépett a Brit Nemzetközösségből, amely­fasiszta pribékjeinek üdvrival­gása és a bennszülöttek milliói tiltakozó sztrájkjainak közepet­te köztársasággá nyilvánította az Uniót — addig a szovjet de­legátus a Biztonsági Tanácshoz intézett levelében határozott és sürgős szankciókat követelt a Verwoerd-kormány ellen. Rö­viddel ezután a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kizárta tagjai közül a Dél-afrikai Köz­társaságot, majd az ENSZ 1962-es őszi ülésszakán a köz­gyűlés 67 szavazattal 16 ellené­ben határozatokig hívta fel a tagállamokat, szakítsák meg a diplomáciai kapcsolatokat a fa­siszta Verwoerd-kormánnyal és alkalmazzanak vele szemben további gazdasági és politikai szankciókat. Fedő a vizesfazékon Verwoerd úr, minden látszó­lagos határozottság és eltökélt­ség ellenére valójában igen bi­zonytalanul érzi magát. Mint a londoni „Economist” találóan megjegyzi: „... kormánya egy­re erősebben szorítja rá a fe­dőt a forrásban levő vizesfazék­ra és önmagán kívül mindenkit azzal vádol, hogy folytonosan éleszti a tüzet”. Valóban erről van szó : amíg a kormány feje a négerek még fokozottabb el­nyomására köztörvényeket mó­dosít, addig az illegális bel- és külföldi ellenállási mozgalom jelentékenyen erősödik. Ver­woerd ma már senkiben sem bízik, sem a négerekben, sem a fehérekben, egyre kevésbé a külföldben is, amely pedig az ENSZ ajánlotta szankciókat nem túlzottan gyors ütemben hajtja végre. Verwoerd úr az amerikai Dél hasonló típusú po­litikai tényezőiben lát és remél támaszt. Az óhaj reális — apartheid és szegregáció, ugyanazon tőről nőtt hajtások. De az idő nem dr. Verwoerdnak és nem Wal­lace alabamai kormányzónak dolgozik. Lőrinc Péter V­iharfelhők Verwoerd feje fölött már 1960 márciusától ugrássze­­nek ülésszakán egyébként rűen megerősödtek, azt követ Ghana, India, Nigéria, Malaj­­teén, hogy Verwoerd terrorle- föld, Ceylon és más országok génjei a Sharpeville városban államfői hevesen támadták az tüntető négerek között tömeg- apartheid politikáját. És miköz­­mészárlást rendeztek, amelynek­ben Verwoerd 1961 májusában A Dél-afrikai Unió fajgyűlölő politikája elleni tüntetésekről ritkán kerülhetnek képek a világ­sajtóba. Ez a kép egy nemrég lezajlott tüntetés szétverését mutatja be a a Johannesburgi városháza lépcsőjén .

Next