Lobogó, 1963. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-03 / 27. szám
világ közvéleményét in nyilván méltán hábor szorítja fel az a nyílt és provokatív faji diszkrimináció, amely az Egyesült Államok déli részein még napjainkban is tapasztalható. De az alabamai események sem tudták feledtetni, háttérbe szorítani a fajelmélet délafriikai megszállottjának, dr. Verwoerdnak, a Dél-afrikai Köztársaság fasiszta miniszterelnökének, valamint a szélsőséges Nacionalista Pártnak reakciós üzelmeit. Dr. Verwoerd nevét a nemzetközi fasizmus történetének emlékkönyvébe majdan minden bizonnyal nagy betűkkel fogják bejegyezni. Még a második világháború alatt mint egyetemi tanár felhívással fordult a kormányhoz , ne engedje az ország területén partraszállni azokat, akiknek sikerült a hitleri Németországból és a koncentrációs táborokból kimenekülniük. Ugyanez a Verwoerd, 1948-ban az általa vezetett Nacionalista Párttal hatalomra került és ezzel egyidejűleg új fogalommal találkozhatunk a politikai szótáraikban, ez pedig az apartheid — a faji elkülönítés — politikája. 72 halott és 11 ezer letartóztatás Az ország lakosságának négyötödrészét kitevő, 11 millió néger jogai ellen a fasiszta kormány ádáz harcot kezdett. 1950- ben elfogadtatta a bennszülöttek áttelepítéséről szóló törvényt. A négereket rezervátumokba költöztették, a városi letelepedést betiltották és a rezervátumokon kívüli közlekedést engedélyhez, útlevélhez kötötték. A kormány törvényileg akadályozta meg a faji keveredést, a vegyes házasságokat, betiltotta a vegyes szakszervezeteket és felfüggesztette a négerek sztrájkjogát. Az iskolák kapui bezárultak a bennszülött fiatalok előtt. A négerek politikai szervezeteit betiltották, vezetőit bebörtönözték és az apartheid-ellenes mozgalmakat vérbe fojtották. Alig egy évtizeddel Hitler után tehát Afrika déli csücskén egy náci mintájú fasiszta rendőrállam alakult ki. Az idestova másfél évtizedes kíméletlen faji elnyomás a Verwoerd-kormány brutális fasiszta belpolitikája szükségszerűen magával vonta a bennszülött lakosság és a vele szimpatizáló fehér ellenzéki erők politikai harcának növekedését. Az apartheid-ellenes mozgáskövetkezménye 72 halott és 11 279 letartóztatás volt. Az ENSZ és Verwoerd úr Több erőtlen kísérlet után, elsősorban a sharpevillei események hatására 1960 őszén az afro-ázsiai és természetesen a szocialista országok nyomására az ENSZ többségi határozattal ítélte el Verwoerd reakciós politikáját és ezzel hivatalosan is megkezdődött a dél-afrikai kormány nemzetközi elszigetelése. 1961 márciusában a Dél-afrikai Unió — megelőzve a társországok részéről várható szankciós kezdeményezéseket — kilépett a Brit Nemzetközösségből, amelyfasiszta pribékjeinek üdvrivalgása és a bennszülöttek milliói tiltakozó sztrájkjainak közepette köztársasággá nyilvánította az Uniót — addig a szovjet delegátus a Biztonsági Tanácshoz intézett levelében határozott és sürgős szankciókat követelt a Verwoerd-kormány ellen. Röviddel ezután a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kizárta tagjai közül a Dél-afrikai Köztársaságot, majd az ENSZ 1962-es őszi ülésszakán a közgyűlés 67 szavazattal 16 ellenében határozatokig hívta fel a tagállamokat, szakítsák meg a diplomáciai kapcsolatokat a fasiszta Verwoerd-kormánnyal és alkalmazzanak vele szemben további gazdasági és politikai szankciókat. Fedő a vizesfazékon Verwoerd úr, minden látszólagos határozottság és eltökéltség ellenére valójában igen bizonytalanul érzi magát. Mint a londoni „Economist” találóan megjegyzi: „... kormánya egyre erősebben szorítja rá a fedőt a forrásban levő vizesfazékra és önmagán kívül mindenkit azzal vádol, hogy folytonosan éleszti a tüzet”. Valóban erről van szó : amíg a kormány feje a négerek még fokozottabb elnyomására köztörvényeket módosít, addig az illegális bel- és külföldi ellenállási mozgalom jelentékenyen erősödik. Verwoerd ma már senkiben sem bízik, sem a négerekben, sem a fehérekben, egyre kevésbé a külföldben is, amely pedig az ENSZ ajánlotta szankciókat nem túlzottan gyors ütemben hajtja végre. Verwoerd úr az amerikai Dél hasonló típusú politikai tényezőiben lát és remél támaszt. Az óhaj reális — apartheid és szegregáció, ugyanazon tőről nőtt hajtások. De az idő nem dr. Verwoerdnak és nem Wallace alabamai kormányzónak dolgozik. Lőrinc Péter Viharfelhők Verwoerd feje fölött már 1960 márciusától ugrásszenek ülésszakán egyébként rűen megerősödtek, azt követ Ghana, India, Nigéria, Malajteén, hogy Verwoerd terrorle- föld, Ceylon és más országok génjei a Sharpeville városban államfői hevesen támadták az tüntető négerek között tömeg- apartheid politikáját. És miközmészárlást rendeztek, amelynekben Verwoerd 1961 májusában A Dél-afrikai Unió fajgyűlölő politikája elleni tüntetésekről ritkán kerülhetnek képek a világsajtóba. Ez a kép egy nemrég lezajlott tüntetés szétverését mutatja be a a Johannesburgi városháza lépcsőjén .