Lobogó, 1966. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-05 / 1. szám

A ceglédi járás fiataljainak idei soro­­** zásán különös jelenség vonta ma­gára a figyelmet B. Nándor szobafestő, K. Károly, P. Mihály segédmunkás és számos társuk rendőrségi minősítési lap­ján szerepelt a bejegyzés: „Vereke­désért, botrányokozásért büntetve”. K. Károly nem is egy, hanem négy alkalom­mal keveredett súlyos verekedésbe, leg­utóbb 500 forint pénzbírságra ítélték. P. József esete még súlyosabb. Legutób­bi verekedése alkalmával a dulakodás hevében eltörte egy idős asszony karját, s ezért 30 napi elzárással büntették. A verekedők valamennyien albert­­irsai lakosok. »— Igen, Albertirsa sajnos ilyen hely — bólogatott gondterhelten a sorozó­bizottság egyik tagja, Dósa József fő­­törzsőrmezser, a rendőrség albertirsai körzeti megbízottja. — Évente legalább negy­ven-öttven verekedésből lesz rend­őrségi ügy. Verekednek a fiatalok, és az idősebb korosztály tagjai. Mi lehet az oka, hogy az albert­­irsaiak olyan gyakran vesznek ököllel elégtételt egymáson? Talán valami ősi, sötét indulat lappang az emberekben, s ez forralja vérüket egymás iránti gyű­löletre? Vagy a levitézlett idők sokat emlegetett, hírhedt „magyar virtusának" bicskaforgató­­kivagyisága rombol itt még ma is, és uszítja egymásnak az embereket. E három kérdés válaszát várva láto­gattam Albert imára. Éppen kihallgatás közben léptem be a rendőrség körzeti megbízottjának hi­vatali helyiségébe Makai Mihály, Ko­lozsvári út 38. szám alatti lakos pana­szolta, hogy a velük egy épületben lakó Halmi Pál — a háztulajdonos — több­ször megverte az ő 15 éves fiát, Makai Józsefet. Egy ízben vasvillát dobott a gyerekre, legutóbb pedig a földre teper­­te, megrugdosta. Miért? A rendőrség előtt a részletek és okok egyelőre tisztázatlanok. Tény, hogy Halmi Pál alig egy éve vásárolta meg Kolozsvári út 38. számú elhanya­golt állapotban levő,­­tucatnyi helyiség­ből álló házat. A bérlőktől pedig, akik már évek óta ott laknak, szeretne „rövid úton” megszabadulni. Ezt nem is titkol­ja; ez lehet gyűlölködésének az oka. Mellesleg Halmi Pálnak ez a harmadik háza, tehát saját családja részére nincs szüksége újabb lakrészekre. Kapzsiság, nyereségvágy fűti Halmi Pál indulatait? Erre ma még senki sem tud egyértelmű választ adni. Simó Má­tyás sem, Albertirsa tanácsának VB- elnöke, Dósa József főtörzsőrmester sem, a rendőrség körzeti megbízottja. A rendőrség mindenesetre eljárást indít Halmi Pál ellen Makai Józsi súlyos bántalmazásáért. Verekedő szomszédok Alig fejeződött be a véraláfutásos arcú, sebhelyes fejű Makai József és édesapja kihallgatása, máris egy másik panaszos lépett be az ajtón. Homloka, orra, félarca tele ragtapasszal, szemén, fején kékeslila duzzanatok. Neve: Zsíros Ferenc, címe: III. kerület, Külterület 6. Készséges bőbeszédűséggel ecseteli kezdte megveretése történetét. Közvet­len tőszomszédjától, Vrabec Jánostól és annak sógorától, Tóth Jánostól származ­nak az ütlegek. Miért bántották? Állítólag azért, mert Zsíros Ferenc, fiatal szomszédai ellen ingerli a velük együtt lakó idős Vrabec Károlyt. Felkerestem az egyik tettest, Tóth Jánost. — Miért bántották Zsíros Ferencet? — Dehogy bántottuk — tiltakozott. Tóth. — Sógorom, Vrabec János csak beszélni akart vele, hogy ne lázítsa el­lenünk az apósomat. Erre Zsíros a só­goromra támadt, én odafutottam seg.­ Fegyverük a boxer Varényi Sándor ecsetelte az albert­irsai fiatalok helyzetét. Legtöbbjük Bu­dapestre jár dolgozni, hajnali négykor, fél ötkor kel, este hét tájban érkezik haza. A napi munka és a négy-öt órás utazás után fáradtan kerülnek ágyba és hajnalban álmosságtól vöröslő szemmel indulnak a vasútállomásra. A hét végét rendszerint otthon­­töltik. Szórakozásra vágynak. Erre viszont kevés a lehető­ségük. A több mint tizenkétezer lakosú Alber társának egyetlen mozija van. Ha táncmulatságot akarnak rendezni, a mozi­termet ki kell üríteniük. A köz­ségben két eszpresszó is működik, mind­kettő eléggé szűkös. A szórakozni vá­gyó fiatalok egy része az italboltban köt ki. S az egész heti korán keléstől, későn fekvéstől és a vonatozástól fáradt ide­gek néhány pohár ital után gyorsan vib­rálni kezdenek. Végül is miért oly gyakori Albertir­­sán a verekedés? Olykor a kapzsiság, a nyereségvágy, vagy az irigység máskor a kulturált szórakozási lehetőség hiá­nya és az italozás uszítja egymásnak az embereket Valami rossz emlékű hagyo­mány is hat: azt mondják, Albertirsán a fiatalemberek számára a boxer leg­alább olyan fontos használati tárgy, mint a zsebkendő. Pedig Alberti­rsa felett sem állt meg az idő. A falubeliek legtöbbjének na­gyon sokat változott az élete az elmúlt két évtized alatt. Rádió ma már szinte minden család otthonában található, s egyre több a faluban a televíziós készü­lék, a mosógép, a motorkerékpár, sőt ,a gépkocsi. S mind több és szebb új lakó­ház épül Albertirsán. Úgy látszik azon­ban, az emberek gondolkodásában, jel­lemében levő múlt-idéző erők lassab­ban sorvadnak el, mint ahogyan azt életük jobbra fordulása, egyre javuló gazdasági feltételeik indokolják. BERTALAN ISTVÁN Zsíros Ferenc: „Ait sze­retnék, ha minél előbb meghalna az öreg., Októberben kétszer is verekedett Fotó: BLEICH RUDOLF Jeni. Zsiros a dulakodás hevében el­esett és összetörte az arcát. Nehéz ügy. Mit fog ebből kihámozni a rendőrség? — Mindig így van — bólogatott Dósa főtörzsőrmester. — A verekedők mind­egyike körömszakadtáig hangoztatja a maga igazát. Azt persze nem hiszem el, hogy Zsiros elesett és úgy törte össze az arcát. A bántalmazók gyakran pró­bálják ezzel áltatni a rendőrséget. Ben­nünket nem tudnak félrevezetni. Ha va­laki elesik, rendszerint az arca elé teszi a kesét.­­ Csak a fejét Varényi Sándor tavaly a 18. számú Italboltban, néhány pohár bor után összekülönbözött két fiatal testvérrel, Béres Sándorral és Béres Jánossal. Va­­rényinek a barátja, Terényi István is se­gített „rendet csinálni”, a parázs vere­kedés közben Varényi valamilyen éles tárggyal — boxerral vagy bicskafokkal — úgy fejbeverte Béres Jánost, hogy az agyburokrepedést szenvedett. Varényi azóta sem tud az indulatainak paran­csolni, idén októberben kétszer is vere­kedett az italboltban. Varényi Sándor — a róla alkotott el­képzeléssel ellentétben — rokonszenves megjelenésű, megfontolt szavú, értel­mes fiatalember. Nehezen hihető, hogy több verekedés botrányhőse. Találkozá­sunk idején betegállományban van, egyébként megbecsült, jól kereső szak­munkás. Több ezernyi albertirsai lakos­sal együtt naponta vonatozik, a fővá­rosba jár dolgozni. — Mi az oka, hogy oly könnyen ke­zet emel embertársaira? — Nem vagyok kötekedő természetű. Mindig elhatározom, hogy többé ne­m­ verekszem, de néhány pohár bor után újra és újra megfeledkezem magamról

Next