Lobogó, 1966. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-05 / 1. szám
A ceglédi járás fiataljainak idei soro** zásán különös jelenség vonta magára a figyelmet B. Nándor szobafestő, K. Károly, P. Mihály segédmunkás és számos társuk rendőrségi minősítési lapján szerepelt a bejegyzés: „Verekedésért, botrányokozásért büntetve”. K. Károly nem is egy, hanem négy alkalommal keveredett súlyos verekedésbe, legutóbb 500 forint pénzbírságra ítélték. P. József esete még súlyosabb. Legutóbbi verekedése alkalmával a dulakodás hevében eltörte egy idős asszony karját, s ezért 30 napi elzárással büntették. A verekedők valamennyien albertirsai lakosok. »— Igen, Albertirsa sajnos ilyen hely — bólogatott gondterhelten a sorozóbizottság egyik tagja, Dósa József főtörzsőrmezser, a rendőrség albertirsai körzeti megbízottja. — Évente legalább negyven-öttven verekedésből lesz rendőrségi ügy. Verekednek a fiatalok, és az idősebb korosztály tagjai. Mi lehet az oka, hogy az albertirsaiak olyan gyakran vesznek ököllel elégtételt egymáson? Talán valami ősi, sötét indulat lappang az emberekben, s ez forralja vérüket egymás iránti gyűlöletre? Vagy a levitézlett idők sokat emlegetett, hírhedt „magyar virtusának" bicskaforgatókivagyisága rombol itt még ma is, és uszítja egymásnak az embereket. E három kérdés válaszát várva látogattam Albert imára. Éppen kihallgatás közben léptem be a rendőrség körzeti megbízottjának hivatali helyiségébe Makai Mihály, Kolozsvári út 38. szám alatti lakos panaszolta, hogy a velük egy épületben lakó Halmi Pál — a háztulajdonos — többször megverte az ő 15 éves fiát, Makai Józsefet. Egy ízben vasvillát dobott a gyerekre, legutóbb pedig a földre teperte, megrugdosta. Miért? A rendőrség előtt a részletek és okok egyelőre tisztázatlanok. Tény, hogy Halmi Pál alig egy éve vásárolta meg Kolozsvári út 38. számú elhanyagolt állapotban levő,tucatnyi helyiségből álló házat. A bérlőktől pedig, akik már évek óta ott laknak, szeretne „rövid úton” megszabadulni. Ezt nem is titkolja; ez lehet gyűlölködésének az oka. Mellesleg Halmi Pálnak ez a harmadik háza, tehát saját családja részére nincs szüksége újabb lakrészekre. Kapzsiság, nyereségvágy fűti Halmi Pál indulatait? Erre ma még senki sem tud egyértelmű választ adni. Simó Mátyás sem, Albertirsa tanácsának VB- elnöke, Dósa József főtörzsőrmester sem, a rendőrség körzeti megbízottja. A rendőrség mindenesetre eljárást indít Halmi Pál ellen Makai Józsi súlyos bántalmazásáért. Verekedő szomszédok Alig fejeződött be a véraláfutásos arcú, sebhelyes fejű Makai József és édesapja kihallgatása, máris egy másik panaszos lépett be az ajtón. Homloka, orra, félarca tele ragtapasszal, szemén, fején kékeslila duzzanatok. Neve: Zsíros Ferenc, címe: III. kerület, Külterület 6. Készséges bőbeszédűséggel ecseteli kezdte megveretése történetét. Közvetlen tőszomszédjától, Vrabec Jánostól és annak sógorától, Tóth Jánostól származnak az ütlegek. Miért bántották? Állítólag azért, mert Zsíros Ferenc, fiatal szomszédai ellen ingerli a velük együtt lakó idős Vrabec Károlyt. Felkerestem az egyik tettest, Tóth Jánost. — Miért bántották Zsíros Ferencet? — Dehogy bántottuk — tiltakozott. Tóth. — Sógorom, Vrabec János csak beszélni akart vele, hogy ne lázítsa ellenünk az apósomat. Erre Zsíros a sógoromra támadt, én odafutottam seg. Fegyverük a boxer Varényi Sándor ecsetelte az albertirsai fiatalok helyzetét. Legtöbbjük Budapestre jár dolgozni, hajnali négykor, fél ötkor kel, este hét tájban érkezik haza. A napi munka és a négy-öt órás utazás után fáradtan kerülnek ágyba és hajnalban álmosságtól vöröslő szemmel indulnak a vasútállomásra. A hét végét rendszerint otthontöltik. Szórakozásra vágynak. Erre viszont kevés a lehetőségük. A több mint tizenkétezer lakosú Alber társának egyetlen mozija van. Ha táncmulatságot akarnak rendezni, a mozitermet ki kell üríteniük. A községben két eszpresszó is működik, mindkettő eléggé szűkös. A szórakozni vágyó fiatalok egy része az italboltban köt ki. S az egész heti korán keléstől, későn fekvéstől és a vonatozástól fáradt idegek néhány pohár ital után gyorsan vibrálni kezdenek. Végül is miért oly gyakori Albertirsán a verekedés? Olykor a kapzsiság, a nyereségvágy, vagy az irigység máskor a kulturált szórakozási lehetőség hiánya és az italozás uszítja egymásnak az embereket Valami rossz emlékű hagyomány is hat: azt mondják, Albertirsán a fiatalemberek számára a boxer legalább olyan fontos használati tárgy, mint a zsebkendő. Pedig Albertirsa felett sem állt meg az idő. A falubeliek legtöbbjének nagyon sokat változott az élete az elmúlt két évtized alatt. Rádió ma már szinte minden család otthonában található, s egyre több a faluban a televíziós készülék, a mosógép, a motorkerékpár, sőt ,a gépkocsi. S mind több és szebb új lakóház épül Albertirsán. Úgy látszik azonban, az emberek gondolkodásában, jellemében levő múlt-idéző erők lassabban sorvadnak el, mint ahogyan azt életük jobbra fordulása, egyre javuló gazdasági feltételeik indokolják. BERTALAN ISTVÁN Zsíros Ferenc: „Ait szeretnék, ha minél előbb meghalna az öreg., Októberben kétszer is verekedett Fotó: BLEICH RUDOLF Jeni. Zsiros a dulakodás hevében elesett és összetörte az arcát. Nehéz ügy. Mit fog ebből kihámozni a rendőrség? — Mindig így van — bólogatott Dósa főtörzsőrmester. — A verekedők mindegyike körömszakadtáig hangoztatja a maga igazát. Azt persze nem hiszem el, hogy Zsiros elesett és úgy törte össze az arcát. A bántalmazók gyakran próbálják ezzel áltatni a rendőrséget. Bennünket nem tudnak félrevezetni. Ha valaki elesik, rendszerint az arca elé teszi a kesét. Csak a fejét Varényi Sándor tavaly a 18. számú Italboltban, néhány pohár bor után összekülönbözött két fiatal testvérrel, Béres Sándorral és Béres Jánossal. Varényinek a barátja, Terényi István is segített „rendet csinálni”, a parázs verekedés közben Varényi valamilyen éles tárggyal — boxerral vagy bicskafokkal — úgy fejbeverte Béres Jánost, hogy az agyburokrepedést szenvedett. Varényi azóta sem tud az indulatainak parancsolni, idén októberben kétszer is verekedett az italboltban. Varényi Sándor — a róla alkotott elképzeléssel ellentétben — rokonszenves megjelenésű, megfontolt szavú, értelmes fiatalember. Nehezen hihető, hogy több verekedés botrányhőse. Találkozásunk idején betegállományban van, egyébként megbecsült, jól kereső szakmunkás. Több ezernyi albertirsai lakossal együtt naponta vonatozik, a fővárosba jár dolgozni. — Mi az oka, hogy oly könnyen kezet emel embertársaira? — Nem vagyok kötekedő természetű. Mindig elhatározom, hogy többé nem verekszem, de néhány pohár bor után újra és újra megfeledkezem magamról