Lobogó, 1969. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-01 / 1. szám

— Eltelt megint egy esztendő! — öregebbek lettünk egy évvel ! — Sajnos, repül az idő! Nosztalgiával színeződött mondatok, de bennük a belenyugvás is: nem kell e megváltoztathatatlan tényt a szükségesnél komolyabban venni. Régi szo­kás a múlandóság felett meditálni, hiszen a pa­­naszkodókat már Seneca korában azzal nyugtatták: „Emiatt már őseink panaszkodtak, panaszkodunk mi is, és panaszkodni fognak késő utódaink”. Az óév­től könnyen vehetünk búcsút, ha arra gondolunk, hogy 1968 nem annyira megoldásokat, mint inkább tennivalókat hagyott ránk. Az év első napján tehát arra fordítsuk figyelmünket, amire az évet temető és esztendőt nyitó óraütéskor koccintottunk, mint időt tekintsük, ahogy Geetge tanácsolja: Fiacskám, vedd fontolóra. Módot mennyi tettre ad. Ő figyelmeztet arra is, hogy „Aki előrelátó, az ura a napnak." Önként adódik a kérdés: Hogyan lehetünk urai az esztendőnek? A felelet kész. Előre­látás által! S erről sokat, sokat beszéltünk már 1968-ban is, hiszen az új gazdasági mechanizmus előrelátás, tudományos tervezése és szervezése azoknak a tetteknek, amelyek a kiválasztott célhoz visznek és az óhajtott eredményt adják. A jövendő­­látásnak — úgy gondoljuk — soha nem volt olyan jelentősége, mint éppen korunkban. Régen inkább csak az egyén érdeklődött a várható események után. Ma sokkal többről van szó, mert két társa­dalmi rendszer léte és harci színhelye a Föld. Emi­att az előrelátás a világ mindkét felén a rendszer érdekeit szolgáló cselekedetek irányát határozza meg. A jövőkutatás társadalmi igény, szükséglet világszerte, és különböző tudományok együttműkö­désének területévé vált. Mi magyarok bátran el­mondhatjuk: egész népünket, hazánk legjobb szel­lemi erőit komolyan foglalkoztatják társadalmi ren­dünk továbbfejlesztésének, a jövő tudatos alakítá­sának és világméretű győzelmének útjai, módjai. Vitéz Jánosról maradt fenn az a legenda, hogy esztergomi palotájában nemcsak a régi magyar uralkodókat, hanem az eljövendő néhány magyar királyt is ráfestette ebédlőtermének falára, s e ké­pek „megjósolták" Ulászló tunyaságát, a Dózsa­­felkelés tüzeit és nyársalásait, Szapolyai és Ferdi­­nánd marakodását a magyar koronáért, de még azt is, hogy János király csecsemő fiát egy haragos oroszlán tartja majd „két első lábának körmeiben”, vagyis a török szultán. Vitéz János tehetséges „jós” volt, legalább is ezt állítják a történészek, s hihe­tünk nekik,­­ különösen ezidőben, amikor a jöven­dölés és jókívánás napirenden van —, bár Samuel Butler sem tévedett, amikor kijelentette: „Isten nem tudja megváltoztatni a múltat, de a történetírók igen.” Mi megváltoztatjuk a jelent és formáljuk a jövőt, jobbá, szebbé akarjuk tenni, mint amilyenné passzív magatartás vagy ösztönös cselekedetek alapján lenne. Éppen ezért a jövőlátás nekünk nagyon fon­tos. Tudománnyá tettük, ami nem apró óhajokon, hanem a természet és a társadalom törvényein alapul. Prognózisa annyira biztos, amennyire is­merjük e törvényeket. Hihetünk benne, mert éppen korunk nemzedéke az, amely elmondhatja Lenin szavait: „Mi abban a boldog időben élünk, amikor a nagy szocialisták... jóslata megvalósulóban van.” A korábbi korosztályok előrelátásának telje­sülése ,biztatás, tudományosan megalapozott cse­lekedeteink pedig feltételei prognózisaink megvaló­sulásának. Az emberiség legjobbjaitól tehát - ahogyan Gorkij mondotta — „a jövő előrelátásának ritka adományát” is megkaptuk. Juhász Gyulának az volt a véleménye, hogy „Könnyebb történelmet csinálni, mint történelmet írni”, de azért mégis igaz Babits intelme: „Nem játék a világ. Látni, teremteni kell.” A teremtés igényéről nem mondhatunk és nem mondunk le, hiszen ebben a vonatkozásban nagyon igaz a szál­lóigévé lett másik figyelmeztetése: „Minden le­mondás egy kis halál.” S éppen mi, élők, jövőt formálók tudjuk a legjobban — cselekvéssel le lehet gyűrni a halált Mi tettekkel írjuk a történelmet, mégpedig megmásíthatatlanul, s minden szakasz után társadalmunk „bírói széket ül önmaga felett”: ítéletet mond a jóra, a tévesre, az előrevivőre, az utat nehezítőre, a jövőt építőre és a mulasztásra. S ez a számvetés is jövőlátással történik. 1969 elkövetkezett — függetlenül akaratunktól, de hogy milyen lesz — az már tőlünk is függ. A jövő, mint álomkép olyan, amilyenre múltunk, jelenünk előkészít és feljogosít —, valóságosan olyanná lesz, amilyenné csináljuk! A tettek a jelentősek! Most, 1969 első napján ehhez a világot, jövőt formáló munkához kívánunk egész népünknek, minden ked­ves Olvasónknak, az MHSZ tagjainak, a velük együttműködőknek erőt, egészséget, az új eszten­dőben leljék örömüket munkájukban, erőfeszíté­seikben és azok gyümölcsözzenek a maguk és szép hazánk javára. Amely MEGRENDÜ­LÉST KELTETT ország­szerte a december 28-én, vasárnap 17.05 órakor, Mende és Sülysáp állo­mások között történt vas­úti katasztrófa. Mint isme­retes, a nyílt pályán össze­ütközött egy személy- és egy tehervonat. A karam­bol következtében az uta­sokat szállító szerelvény el­ső három kocsija súlyosan megrongálódott és benne negyvenhárom ember életét vesztette. Jelentős a sebe­sültek száma is, akik álla­potáról azonban a kórházi jelentések egyre kedvezőbb híreket közölnek.­­A MAGYAR KOMMUNISTA IFJÚSÁGI MOZGALOM megalakulásának 50. évfordulója alkalmából, ünnepi ülést tartott az Újvárosháza dísztermében a KISZ Budapesti Bizottsága. Az egykori KIMSZ tagok, mint Csendes Károly is (képünkön) régi emlékeket elevenítettek fel. A fél évszázados jubileum köszöntésére megjelentek az MSZMP Budapesti Bizottsága, a társadalmi és tömegszervezetek, valamint a KISZ vezető funkcionáriusai. T­öbb mint egy hétig tartott a gigászi küzdelem az algyői olajfáklya eloltásáért. A majd százméteres tűz -és füstoszlop ember­feletti munkát követelt meg a 168-as kút láng­jainak elfojtásáért harcba szállt budapesti, sze­gedi, szolnoki, orosházi és debreceni tűzoltók és katonák százaitól. A Szovjetunióból érkezett szakemberek speciális berendezések segítségével végül kioltották a tűzoszlop lángját. A DNFF MEGALAKULÁSÁNAK 8. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL nagygyűlést rendezett a Csepel Vas- és Fémművekben a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa és az Országos Béketa­nács. Részt vett az ünnepi megemléke­zésen és az elnökségben foglalt helyet Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Dinh Ba Thi, a DNFF budapesti állandó képvise­letének vezetője és Hoang Luong, a VDK magyarországi nagykövete. Az ünnepségen Kállai Gyula mondott be­szédet, majd Dinh Ba Thi szólt a szoli­daritási gyűlés részvevőihez, tolmácsol­ta a vietnami nép hálás köszönetét az MSZMP-nek, a forradalmi munkás-pa­raszt kormánynak, a magyar népnek a testvéri támogatásáért és segítségéért. Képünkön: Kállai Gyula ünnepi beszé­dét mondja. ROMIKO SZOVJET KÜLÜGYMINISZ­TER az Egyesült Arab Köztársaságba látogatott és ott megbeszéléseket folytatott a kormány ve­zetőivel. A Pravda a két ország, kölcsönös biza­lomra épülő, baráti kapcsolatait méltatja. A de­cemberi tanácskozásokat értékelve, a szovjet lap hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió teljes mérték­ben támogatja az arab országok igazságos harcát az izraeli agresszió következményeinek felszámo­lásáért. Képünk Gromikót és Nasszer elnököt baráti eszmecsere közben ábrázolja. ilAz OR­SZÁG HÁZÁ­­BAN az idén is, mint min­den esztendő­ben felállítot­ták az ifjúság díszes fenyőfá­ját. Az impo­záns ünnepi műsort és a sok szép látnivalót a meghívott út­törők és ifjú vezetők nagy tetszéssel fo­gadták. si LOBOGÓ, a Magyar Honvédelmi Szövetség hetilapja. — Főszerkesztő: GÁL ANDRÁS, főszerkesztő-helyettes: SZABÓ GYÖRGY, olvasószerkesztő: BARTAT GYÖRGY, tördelőszerkesztő: VERASZTÓ GYULA, belpolitikai szerkesztő: BODROGI SÁNDOR, külpolitikai szerkesztő: MAGYARI PÁL, sportszerkesztő: PÉTER RÓBERT, vezető fotoriporter: KOMLÓS TIBOR. — Szerkesztőség: Bp. V., Beloiannisz u. 16. Telefon: 121—780. — Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Felelős ki­adó: TÓTH LÁSZLÓ. Kiadóhivatal: Bp. VI., Révay u. 16. Telefon: 116—600. — 68.09013/2 — Zrínyi Nyomda, Budapest. Felelős vezető: BOLGÁR IMRE. Terjeszti a Magyar‘’Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a POSTA Központi Hírlap Irodánál (Budapest V., Jó­zsef nádor tér 1. sz.) Előfizetési díj: havi 10 forint. — A beküldött kéziratokat és rajzokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. — INDEX: 25 503

Next