Lobogó, 1970. július-december (12. évfolyam, 27-53. szám)
1970-09-16 / 38. szám
a múltat idéző romantika már nem sajátja mezőgazdaságunknak. Ennek ellenére, a kiállítás — különösen a falusi ember számára — nyújt romantikát, utat nyit, és serkent a saját jövőjébe történő kalandozásra. A Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda kiállítása alig 50 négyzetméter. Ha elengedjük fantáziánkat, itt is találkozhatunk a jövővel. Bár Ory Dezső igazgató szerint ez már jelen is: 300 termelőszövetkezetben már gépesítették az ügyvitelt. Tíz éve indult útjára az irodagép a termelőszövetkezetekben : a zalavári Új Idő Termelőszövetkezet elnöke, Király Jenő volt a kezdeményező. Az ügyvitelt próbálta egyszerűsíteni, és ami a leglényegesebb, pontosabbá tenni. Kiderült, hogy a hagyományos ügyvitelen túl, ezek a kis, egyszerű gépek más hasznos adatokat is tudnak szolgáltatni a szövetkezetnek. Olyan adatokat, amelyek nélkül ma már a döntés elképzelhetetlen, és olyan egymásutánban adják a szükséges információkat, hogy a döntés sokkal gyorsabbá válik, és a valóságra épülhet. Itt látszik a termelőszövetkezeti mozgalom jövője, ha a belső információ, az üzemi önismeret, s Az ősök buzogánya a ma emberének kiváló víztornya. A kiállításon felállítot hidroglóbusz egy közepes városka vízigényét is ki tudná elégíteni MIT MUHT IS MEZŐGAZDASÁGI KIÁLLÍTÁS? olyan magas fokra emelkedik, hogy ki tudják zárni a szubjektív megérzéseket a döntésekből, új utak nyílnak. Azok az adatok, amelyeket e gépek szolgáltatni képesek, a mezőgazdasági tudományok felhasználása felé irányítják a szövetkezeteket. Amit eddig sokszor hetekig számolt, egy állattenyésztő — például a takarmányok, takarmánykeverékek értékét, értékesülését —, e gépek, a laboratórium segítségével, egyik napról a másikra megmutatják. A szövetkezetek arra az útra tértek, s olyan irányba haladnak, hogy szigorú rendet teremtenek az ügyvitelben. Amikor ez megtörténik, akkor lehet szó a külső informálódás és az adatszolgáltatás jobb megszervezéséről. Ezek a lyukszalag-lyukasztóval felszerelt kisgépek már egy közép- vagy a központi irányítás számára is értékes információkat tudnak adni, hisz e lyukszalagok számítógépekre is ráfűzhetők Valamennyien emlékszünk még a régi parasztistállókra. Termelőszövetkezeteink is a régi háztáji istállóhoz hasonlóakat építettek, csak jóval nagyobbakat, mert a legelső követelmény az volt: azzal tegyék olcsóbbá az állattartást, hogy egy területre vonják össze az állatokat De napjainkban ez már kevés, s ezt igen jól tükrözi a kiállítás. A szerfás, régi istállók és disznóólak helyett a modern, szinte teljesen gépesített épületek teszik könnyebbé, gazdaságosabbá az állattenyésztést. Számtalan kitűnő, új megoldással ismerkedhetünk meg, egy új majorközpont képe rajzolódik ki előttünk. Megváltozott a hagyományos takarmányozás is. A Gabona Tröszt például bemutatja granuláló berendezését. Ez a gépsor az elkészített keverékből, tetszés szerint, rizsszemnyi, kukoricaszemnyi nagyságú „szemestakarmányt” készít — ez a granuláció. A takarmánykeverék így alkalmasabb a takarmányozásra, hisz kiküszöböli az etetésnél keletkező port. Tehát olyan, mintha szemeskukoricát ennének az állatok Itt álljunk meg egy szóra. A keverékek használata az utóbbi időben terjedt el. Mit jelent ez? Azt, hogy a takarmánynak ma már nem a súlya a legfontosabb jellemzője, hanem a béltartalma. Ezért két azonos súlyú takarmánymennyiség nem azonos egymással, ha az egyik béltartalma — például fehérjetartalma — különböző Ez lényeges, mert a nagy tömegű sertéshizlalásnál a grammonként takarmány megtakarítás sok kilogramm húst jelent Két — talán kicsit szakmai — kérdésről beszéltünk, de úgy gondoljuk, ezekkel érzékeltettük mezőgazdaságunk fejlődésének egy-két mozzanatát. H. SZABÓ JÓZSEF Színészek levegőben REPÜLŐ SZÍNÉSZEK — ILYENEK IS VANNAK. EZ, PERSZE, NEM AZT JELENTI, HOGY EGYIK TÁRSULATTÓL A MÁSIKIG REPÜLNEK, HOGY SŰRŰN VÁLTOZTATJÁK „ANYASZÍNHÁZUKAT” (BÁR ILYEN IS ELŐFORDUL), HANEM AZT, HOGY PILÓTASZEREPET ALAKÍTANAK. MINT PÉLDÁUL ZENTHE FERENC, RÓNA VIKTOR VAGY HUSZTI PÉTER. 1954-ben mutatták be ezt a kedves, zenés filmvígjátékot, amelyben Kerekes Bandi aranykoszorús repülő szerepét Zenthe Ferenc alakította. — De régen is volt... — mosolyog a 16 évvel és sok-sok szereppel gazdagabb Zenthe Ferenc. — Jólesik visszaemlékezni arra a filmre. A 2X2 a sportrepülők világáról szólt, s egy vitorlázórepülő mérnökhallgató (ez voltam én) és egy műegyetemi tanársegédnő szerelme állt a történet középpontjában. A film jelentős része a levegőben játszódott, lélegzetállító „régi bravúrok” közepette. Kitűnő művészgárda játszotta a szerepeket: Kállai Ferenc félszeg statisztikusa, Makláry Zoltán bölcs humorú professzora, Peti Sándor öreg pedellusa ma is emlékezetünkben él (annál is inkább, mert néhány éve felújították a filmet). — A bemutató után — emlékezik „Kerekes Bandi” — sokan megállítottak az utcán, és gratuláltak, milyen kitűnően repültem, mondván: el sem tudták képzelni, hogy ilyen képességekkel is rendelkezem. Őszintén szólva, magam sem tudtam ... Ugyanis helyettem dublőr, vagyis „igazi” pilóta repült. Mert lovagolni még csak megtanultam a Rákóczi hadnagya kedvéért, de a repülésre már nem vállalkoztam. a 2x2 néha 5 KÖTELÉK ŐRJÁRAT AZ ÉGEN Róna Viktorról nyugodtan mondhatjuk, hogy „repülőművész”. Annyi időt töltött már a levegőben, mint egy öreg pilóta: hol Egyiptomba repül vendégszereplésre, hol Angliába vagy Kubába. — Azt azonban nem gondoltam volna — mondja —, hogy egyszer magam is pilóta leszek, és a gépkocsim kormányát felcserélem a repülőgépével. Filmen sem volt szándékomban szerepelni (kaptam már néhány ajánlatot, de mindig visszautasítottam). Amikor Máriássy Félix felajánlotta, hogy játsszam el a kötelék főszerepét, először neki is nemet mondtam. Aztán elolvastam a forgatókönyvet, s nagyon érdekesnek találtam a főhős, Molnár Károly pilóta figuráját. Molnár egy állami gazdaságban dolgozik, s az a dolga, hogy növényvédő szert szórjon gépéről. Naponta sokszor fel kell szállnia öreg masinájával, s ő gépiesen elvégzi ugyanazt a műveletet. Munkája egyfelől veszélyes és idegtépő, másfelől semmi változatosságot sem nyújt. Ezért ital okozta kábulatba, szerelmi kalandokba menekül, hogy kitörjön az egyhangúságból. Nem volt könnyű szerep. Egyrészt, mert balett-táncos vagyok, nem a szavak, hanem a mozdulatok művésze. Másrészt, mert a kötelék légi felvételei trükkök és dublőr nélkül készültek Róna Viktor tehát szorgalmasan kezdte látogatni a budaörsi repülőteret, megismerkedett a repülés alapelemeivel. — Arra, természetesen, nem vállalkodattam, hogy teljesen egyedül szálljak fel: egy képzett pilóta is velem volt, hogy segítsen ha kell. Mégis feledhetetlen élményt nyújtott, amikor a gép engedelmeskedett akaratomnak, szálltunk, repültünk a kék ég alatt. Már ezért érdemes volt elvállalni a filmszerepet A film a harci repülők izgalmas életét, munkáját mutatta be. Az őrjárat az égen egyik főszereplője Huszti Péter volt, aki egy zárkózott, önfejű, ragyogó képességű, de szélsőséges jellemű embert alakított . Sokféle alakot, jellemet keltettem már életre — mondja, — de szuperszonikus pilótát addig még sosem játszottam. Féltem is egy kicsit ettől a szereptől. A felvételek hosszú heteken át tartottak, az ország több repülőterén forgattunk, s közben megismerhettem a repülőhajózók világát. Kemény fiúk, nagyszerű kollektívát alkotnak. A filmbéli jelenetek során nem mi, színészek, hanem ők repültek helyettünk. Ezt némi trükk segítségével oldottuk meg. Mi a földön beültünk egy gép kabinjába, s bár egy centivel sem emelkedtünk fel, az operatőri „ügyeskedések” jóvoltából úgy tűnhetett a képernyőn, mintha több ezer méter magasan szállnánk. Sokat segített Miklós László is, az ejtőernyős válogatott edzője, aki a sisakjára erősített kamerával, a levegőben vette fel társai ugrását. Sok barátra leltem a repülők között, i gyan jólesett, amikor a legutolsó premierem után táviratban gratuláltak. Kárpáti György