Lobogó, 1970. július-december (12. évfolyam, 27-53. szám)
1970-07-15 / 29. szám
képek. . .hírek.. .képeshírek.. .képek.. .hírek. . .képek.. .hírek. . .képesh ÚJ UNITÁS Sok nagy költő énekelte meg az aratást, mint az ember termelő tevékenységének azt a mozzanatát, amikor betakarítja azt, amit fáradságos munkájáért a föld „fizetett". Nevezték takarásnak is: óvását, takarását a természeti - és gyakran társadalmi - viszontagságok elől a beért terménynek, amin elsősorban vagy csak a kenyérgabonát (aratáson pedig annak kaszával történő levágását) volt szokás érteni. Nyelvünk tükrözi a kenyér jelentőségét. Szoros összefüggést tart akenyér és az élet között: a kenyérnekvalót, a kenyeret több vidékünkön ma is életnek mondják. Huszonöt esztendővel ezelőtt még valóban nem tudtuk elképzelni létünket a kenyér, mint legfőbb eledel nélkül. S milyen szűkös volt ez az eledel, s az életünk! A munkát kenyérkeresetnek, a megélhetést kenyérnek neveztük. S milyen nehéz volt kenyeret keresni! Nehéz volt minden módja és mozzanata, így az aratás is. A mező - az esztendő hosszú szakában - mindennapi műhelye volt a rajta benne élőknek. Kenyértermő, de nem boldog helye az életnek. Föld volt, talaj, amely ugyan nem - vagy csak kis kivétellel - támasztott megmásíthatatlan sorrendet a növények egymásutánjára, mert ha jó termést csak egyvalamiből ígért is, másokra is engedett kibúvót: trágyázással, jobb szántással, nemesített vetőmaggal, alaposabb növényápolással meglehetős - legalábbis valamicsodás - termést adott az évezredes vetésforgó szerint nem soron következőből is. Ám amit adott — így mondtuk: adja! -, azt jobbára kézzel, izomerővel végzett, izzadságos munka árán adta. Ennek ellenére, nemcsak tőle, a földtől, de függtünk az időjárástól s más természeti erőktől is: szeszélyeinek változásai szerint alakult testi és lelki állapotunk. Voltak más alakítók is. Amit a föld nehéz munka árán megadott, azt a társadalmi alá- és fölérendeltségben élő ember sajátos módon osztotta el: a verejtékezőnek évezredeken át szűkösen, a nem dolgozónak dúsan mért. Amikor azt mondtuk a kenyérnekvalónkra, hogy „élet”, akkor azt is kifejeztük, hogy életünk minősége és terjedelme nemcsak a természettől, hanem a rendtől is függ. Mezőinken most is aratnak. Ez az aratás azonban már mást jelent, mint régen: elsősorban betakarítást és nem az életért való verejtékező, de bizonytalan kimenetelű küzdelmet. Úgy változtattuk meg a társadalmi rendet, hogy jobban otthonosak lehessünk mezei műhelyeinkben is. Termő lehetőségeinek egyszerű kihasználásától messzire jutottunk, s ma már - az emberiség évezredes tapasztalatainak birtokában és felhasználásával - eljutottunk és mindinkább eljutunk rendszeres, tervezett befolyásolásához. Az arató ember már nem kaszával, sarlóval görnyedője, hanem felegyenesedett intézője a mezei termelésnek. Hála a tudománynak, a gépeknek, az iparnak, a mezőgazdálkodás sem egyszerűen mezei termelés, hanem tevékenység, bizonyos természeti folyamatok tudatos, gépesített számbavétele és szolgálatba állítása. Most az országban 13 ezer kombájn arat. Az állami gazdaságokban teljesen, a termelőszövetkezetekben 99 százalékban népesítettük az aratást, és így gyorsan, minden korábbinál könnyebben, kétmillió katasztrális holdnál nagyobb területről tudjuk betakarítani a kenyeret. A kenyér ma is fontos eledelünk, de már nem jelenti azt — és a vele járó munka sem —, amit abban az időben jelentett, amelyet a kenyér és élet szavunk rokon értelmükkel idéznek. Ha jelentősége - asztalunkon és életünkben - változott is, mégis az ország kenyerének betakarítását jelenti az aratás. Gonddal, felelősséggel kell elvégeznünk. Különösen most, amikor a súlyos árvizek miatt elvesztett területek termését nehéz pótolni. Az aratás ünnep is, módja és hozama azt is megmutatja, hogy a felszabadult ember milyen mértékben képes alkotóerőit létének két fő területén érvényesíteni: a természetben és a társadalomban. Sz. Gy. VARSÓI SZERZŐDÉS tagállamainak egyesített fegyveres erői július 1-e és 9-e között, hazánkban, szárazföldi, légvédelmi, repülő és haditengerészeti hadműveleti törzsgyakorlatot tartottak. A gyakorlatot I. I. Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka irányította. Jakubovszkij marsallt július 8-án, szerdán, fogadta Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke. A fogadáson jelen volt Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter is. Fock JENŐ, a Minisztertanács elnöke, látogatást tett a Magyar Hajó- és Darugyárban. Miniszterelnökünk megtekintette a gyár termelőüzemeit, tájékozódott a nagyüzem terveiről és gondjairól, majd a gyár tanácstermében aktívaülésen találkozott a dolgozók képviselőivel. A kötetlen vitában számos érdekes kérdésre válaszolt, s részletesen elemezte az új gazdasági mechanizmusból fakadó, megnövekedett feladatokat. Képünkön: Fock Jenő megtekinti a gyár egyik membránhegesztő gépét. Befejezés előtt a bécsi salt-TARGYALÁSOK. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között folyó fegyverkorlátozási tárgyalások második szakasza biztató haladást mutat. A bécsi tárgyalások eredményessége döntő lehet az eszmecsere későbbi szakaszában, melyre néhány hónapos szünet után Helsinkiben kerül sor. Képünkön: Franz Jonas (középen) osztrák köztársasági elnök, Gerard Smith (balról) és Vlagyimir Szemjonov külügyminiszter-helyettes (jobbról), a két delegáció vezetőjének társaságában, egy korábbi fogadáson. NIDK ALAKULATOKAT tüntettek ki a tiszavidéki árvédekezésben tanúsított bátor magatartásukért. Az „Árvízvédelemért" emlékéremmel kitüntetett NDK-beli vízügyi műszaki alakulatok tagjainak tiszteletére dr. Herbert Plaschke, az NDK budapesti nagykövete fogadást adott, amelyen megjelent Dégen Imre államtitkár is. Képünkön: Dégen Imre, és dr. Herbert Plaschke, a kitüntetett Wolfgang Kühnert társaságában a fogadáson. A 1. magyar—FINN BARÁTSÁGI hét eseménysorozatában Budapesten és Helsinkiben egyaránt dús programot bonyolítottak le a delegációk. A hazánkban tartózkodott finn küldöttséget július 7-én fogadta Losonczi Pál (felső képünk), az Elnöki Tanács elnöke is. A Kállai Gyula vezetésével Finnországban járt magyar delegáció látogatást tett Urho Kekkonen finn köztársasági elnöknél is. Országjárásuk során, Tiusimaa megyében, a kormányzó díszvacsorát adott tiszteletükre, amely előtt Sirkka Liimatainen, finn énekesnő, magyar népviseletbe öltözve fogadta a vendégeket (lent). Nemzetközi sajtótájékoztatót tartottak Moszkvában a Szojuz—9. űrhajósai. Nyikolajev és Szelasztyjanov űrhajósok számos fontos tapasztalatot ismertettek új világrekordot jelentő űrútjukkal kapcsolatban. Képünkön: Nyikolajev és Szelasztyjanov a sajtóértekezleten. A Katonafiatalok nemzetközi TÁBORA. Szolnok-Tiszaligeten július 12— 19-e között bonyolítják le a Magyar Néphadsereg kezdeményezésére rendezett „Barátság Nemzetközi Katonaifjúsági Tábort", amelyen szovjet, csehszlovák, bolgár, lengyel, román és NDK-béli katonafiatalok mellett, magyar katonák is részt vesznek. A táborozás célja a Varsói Szerződés tagországai hadseregei együttműködésének elmélyítése. Képünkön: dr. Szabó Egon ezredes sajtótájékoztatón ismerteti a nemzetközi tábor programját. LOBOGÓ, a Magyar Honvédelmi Szövetség hetilapja. — Főszerkesztő: SZEBELKÓ IMRE, főszerkesztő-helyettes: SZABÓ GYÖRGY, olvasószerkesztő: TURÁN ISTVÁN, tördelőszerkesztő: VERASZTÓ GYULA, belpolitikai szerkesztő: BODROGI SÁNDOR, külpolitikai szerkesztő: DR. NÉMETH TIBOR, katonai kommentátor: MAGYARI PÁL, fotorovat-vezető: KOMLÓS TIBOR. — SZERKESZTŐSÉG: Budapest V., Beloiannisz u. 16. Telefon: 121—780. — Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: TÓTH LÁSZLÓ. Kiadóhivatal: Budapest VI., Révay u. 16. Telefon: 116—660. — 70.3344 2 — Zrínyi Nyomda Budapest. Felelős vezető: BOLGÁR IMRE. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest V., József nádor tér 1.). Előfizetési díj: havi 10,— Ft. — A beküldött kéziratokat és rajzokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. — INDEX: 25 503.