Lobogó, 1970. július-december (12. évfolyam, 27-53. szám)

1970-07-15 / 29. szám

képek. . .hírek.. .képe­shírek.. .képek.. .hírek. . .képek.. .hírek. . .képe­sh ÚJ UNITÁS Sok nagy költő énekelte meg az aratást, mint az ember termelő tevékenységének azt a mozzanatát, amikor betakarítja azt, amit fáradságos munkájáért a föld „fizetett". Nevezték takarásnak is: óvását, taka­rását a természeti - és gyakran társadalmi - viszon­tagságok elől a beért terménynek, amin elsősorban­­ vagy csak a kenyérgabonát (aratáson pedig annak kaszával történő levágását) volt szokás érteni. Nyel­vünk tükrözi a kenyér jelentőségét. Szoros összefüg­gést tart a­­kenyér és az élet között: a kenyérnekvalót, a kenyeret több vidékünkön ma is életnek mondják. Huszonöt esztendővel ezelőtt még valóban nem tud­tuk elképzelni létünket a kenyér, mint legfőbb eledel nélkül. S milyen szűkös volt ez az eledel, s az éle­tünk! A munkát kenyérkeresetnek, a megélhetést ke­nyérnek neveztük. S milyen nehéz volt kenyeret ke­resni! Nehéz volt minden módja és mozzanata, így az aratás is. A mező - az esztendő hosszú szakában - minden­napi műhelye volt a rajta­ benne élőknek. Kenyértermő, de nem boldog helye az életnek. Föld volt, talaj, amely ugyan nem - vagy csak kis kivétellel - támasztott megmásíthatatlan sorrendet a növények egymásután­jára, mert ha jó termést csak egyvalamiből ígért is, másokra is engedett kibúvót: trágyázással, jobb szán­tással, nemesített vetőmaggal, alaposabb növényápo­lással meglehetős - legalábbis valamicsodás - ter­mést adott az évezredes vetésforgó szerint nem soron következőből is. Ám amit adott — így mondtuk: adja! -, azt jobbára kézzel, izomerővel végzett, izzadságos munka árán adta. Ennek ellenére, nemcsak tőle, a földtől, de függtünk az időjárástól s más természeti erőktől is: szeszélyeinek változásai szerint alakult testi és lelki állapotunk. Voltak más alakítók is. Amit a föld nehéz munka árán megadott, azt a társadalmi alá- és fölérendelt­ségben élő ember sajátos módon osztotta el: a verej­­tékezőnek évezredeken át szűkösen, a nem dolgozónak dúsan mért. Amikor azt mondtuk a kenyérnekvalónkra, hogy „élet”, akkor azt is kifejeztük, hogy életünk mi­nősége és terjedelme nemcsak a természettől, hanem a rendtől is függ. Mezőinken most is aratnak. Ez az aratás azonban már mást jelent, mint régen: elsősorban betakarítást és nem az életért való verejtékező, de bizonytalan ki­menetelű küzdelmet. Úgy változtattuk meg a társadalmi rendet, hogy jobban otthonosak lehessünk mezei mű­helyeinkben is. Termő lehetőségeinek egyszerű kihasz­nálásától messzire jutottunk, s ma már - az emberi­ség évezredes tapasztalatainak birtokában és felhasz­nálásával - eljutottunk és mindinkább el­jutunk­ rend­szeres, tervezett befolyásolásához. Az arató ember már nem kaszával, sarlóval görnyedője, hanem felegyene­sedett intézője a mezei termelésnek. Hála a tudo­mánynak, a gépeknek, az iparnak, a mezőgazdálkodás sem egyszerűen mezei termelés, hanem tevékenység, bizonyos természeti folyamatok tudatos, gépesített számbavétele és szolgálatba állítása. Most az ország­ban 13 ezer kombájn arat. Az állami gazdaságokban teljesen, a termelőszövetkezetekben 99 százalékban né­pesítettük az aratást, és így gyorsan, minden korábbi­nál könnyebben, kétmillió katasztrális holdnál nagyobb területről tudjuk betakarítani a kenyeret. A kenyér ma is fontos eledelünk, de már nem je­lenti azt — és a vele járó munka sem —, amit abban az időben jelentett, amelyet a kenyér és élet szavunk rokon értelmükkel idéznek. Ha jelentősége - asztalun­kon és életünkben - változott is, mégis az ország ke­nyerének betakarítását jelenti az aratás. Gonddal, fele­lősséggel kell elvégeznünk. Különösen most, amikor a súlyos árvizek miatt elvesztett területek termését nehéz pótolni. Az aratás ünnep is, módja és hozama azt is meg­mutatja, hogy a felszabadult ember milyen mértékben képes alkotóerőit létének két fő területén érvényesíteni: a természetben és a társadalomban. Sz. Gy. VARSÓI SZERZŐDÉS tagállamainak egyesített fegyveres erői július 1-e és 9-e között, hazánkban, szárazföldi, légvédelmi, repülő és haditengerészeti hadműveleti törzsgyakorlatot tartottak. A gyakorlatot I. I. Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka irányította. Jakubovszkij marsallt július 8-án, szerdán, fogadta Fock Jenő, a Minisz­tertanács elnöke. A fogadáson jelen volt­ Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter is. Fock JENŐ, a Minisztertanács elnöke, látogatást tett a Magyar Hajó- és Daru­gyárban. Miniszterelnökünk megtekintette a gyár termelőüzemeit, tájékozódott a nagy­üzem terveiről és gondjairól, majd a gyár tanácstermében aktívaülésen találkozott a dolgozók képviselőivel. A kötetlen vitában számos érdekes kérdésre válaszolt, s rész­letesen elemezte az új gazdasági mechaniz­musból fakadó, megnövekedett feladatokat. Képünkön: Fock Jenő megtekinti a gyár egyik membránhegesztő gépét. B­efejezés előtt a bécsi salt-TARGYALÁSOK. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok között folyó fegyverkorláto­zási tárgyalások második szakasza biztató haladást mutat. A bécsi tárgyalások ered­ményessége döntő lehet az eszmecsere ké­sőbbi szakaszában, melyre néhány hónapos szünet után Helsinkiben kerül sor. Képün­kön: Franz Jonas (középen) osztrák köz­­társasági elnök, Gerard Smith (balról) és Vlagyimir Szemjonov külügyminiszter-he­lyettes (jobbról), a két delegáció vezetőjé­nek társaságában, egy korábbi fogadáson. NI­DK ALAKULATOKAT tüntettek ki a tiszavidéki árvédekezésben tanúsított bátor magatartásukért. Az „Árvízvédelemért" em­lékéremmel kitüntetett NDK-beli vízügyi műszaki alakulatok tagjainak tiszteletére dr. Herbert Plaschke, az NDK budapesti nagy­követe fogadást adott, amelyen megjelent Dégen Imre államtitkár is. Képünkön: Dégen Imre, és dr. Herbert Plaschke, a kitüntetett Wolfgang Kühnert társaságában a fogadáson. A 1. magyar—FINN BARÁTSÁGI hét eseménysorozatában Budapesten és Helsin­kiben egyaránt dús programot bonyolítottak le a delegációk. A hazánkban tartózkodott finn küldöttséget július 7-én fogadta Lo­­sonczi Pál (felső képünk), az Elnöki Tanács elnöke is. A Kállai Gyula vezetésével Finn­országban járt magyar delegáció látogatást tett Urho Kekkonen finn köztársasági el­nöknél is. Országjárásuk során, Tiusimaa megyében, a kormányzó díszvacsorát adott tiszteletükre, amely előtt Sirkka Liima­­tainen, finn énekesnő, magyar népviseletbe öltözve fogadta a vendégeket (lent). N­emzetközi sajtótájékozta­tót tartottak Moszkvában a Szojuz—9. űrhajósai. Nyikolajev és Szelasztyjanov űrhajósok számos fontos tapasztalatot is­mertettek új világrekordot jelentő űrútjuk­­kal kapcsolatban. Képünkön: Nyikolajev és Szelasztyjanov a sajtóértekezleten. A Katonafiatalok nemzetközi TÁBORA. Szolnok-Tiszaligeten július 12— 19-e között bonyolítják le a Magyar Nép­hadsereg kezdeményezésére rendezett „Ba­rátság Nemzetközi Katonaifjúsági Tábort", amelyen szovjet, csehszlovák, bolgár, len­gyel, román és NDK-béli katonafiatalok mellett, magyar katonák is részt vesznek. A táborozás célja a Varsói Szerződés tag­országai hadseregei együttműködésének el­­mélyítése. Képünkön: dr. Szabó Egon ezre­des sajtótájékoztatón ismerteti a nemzetközi tábor programját. LOBOGÓ, a Magyar Honvédelmi Szövetség hetilapja. — Főszerkesztő: SZEBELKÓ IMRE, főszerkesztő-helyettes: SZABÓ GYÖRGY, olvasószerkesztő: TURÁN ISTVÁN, tördelőszerkesztő: VERASZTÓ GYULA, belpolitikai szerkesztő: BODROGI SÁNDOR, külpolitikai szerkesztő: DR. NÉMETH TIBOR, katonai kommentá­tor: MAGYARI PÁL, fotorovat-vezető: KOMLÓS TIBOR. — SZERKESZTŐSÉG: Budapest V., Beloiannisz u. 16. Telefon: 121—780. — Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: TÓTH LÁSZLÓ. Kiadóhivatal: Budapest VI., Révay u. 16. Telefon: 116—660. — 70.3344 2 — Zrínyi Nyomda Bu­dapest. Felelős vezető: BOLGÁR IMRE. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Köz­ponti Hírlap Irodánál (Budapest V., József nádor tér 1.). Előfizetési díj: havi 10,— Ft. — A beküldött kéziratokat és rajzokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. — INDEX: 25 503.

Next