Lobogó, 1971. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-06 / 1. szám

Körséta az új esztendő küszöbén ELMOSOGATTUK SZILVESZTER POHARAIT, ITT AZ ÚJ ESZTENDŐ... IDEI ELSŐ KÉRDÉSÜNKKEL AZ MHSZ NÉHÁNY HELYI VEZETŐJÉT KERESTÜK FEL, MEGTUDAKOLNI, MIKÉPPEN KÉSZÜLNEK MUNKÁJUKRA, HOGYAN DOLGOZNAK MAJD AZ ÚJ ESZTENDŐBEN ... KELEMEN GYŐZŐ, az MHSZ Budapesti titkára: — Rohan az idő, s az új esztendő kapujában sincs mód a megállásra. Úgy érezzük, a tartalmatlanul tova­futó órák vagy napok megváltoztatha­tatlanul meddőséget visznek maguk­kal. A munka tehát egy pillanatra sem szünetelhet. — A fővárosi MHSZ-szervezetek­­nek, kluboknak sok feladatot kell 1971-ben is megoldaniuk. Munkaterü­letük határait éppen a napokban a statisztikai zsebkönyvben néztem meg: a fővárosban, kerekített számmal ki­fejezve, 400 ezer fiatal ember él és dolgozik vagy tanul. S minden egyes ifjú emberben különféle érdeklődési kör, tehetség, cél vagy törekvés. Úgy vélem, az idei esztendőben arra kell törekednünk, hogy e fogékony ifjúsá­got az MHSZ-szervezetek útján is se­gítsük szocialista, kommunista ember­ré alakulni, nevelődni... — Nagy érdeklődéssel és figyelem­m­mel tanulmányoztuk a X. kongresszus anyagait és a budapesti pártbizott­ságnak az ifjúsággal kapcsolatos ne­veléspolitikai irányelveit. Mi a hely­zet? A honvédelem a szocialista építés függvénye, s a szocialista építés za­vartalansága, eredményessége erősen függ hazánk és a szocialista tábor honvédelmi felkészültségétől. Így a mi feladatunk, hogy a honvédelem erősítéséhez a magunk módján járul­junk, mindenekelőtt a katonai elő­képzés változatos, érdekes, tartalmas, korszerű módszereinek alkalmazásá­val.­­ Munkánk jelentőségét bizonyítja: mintegy 700 klubunkban 25 ezer tag tevékenykedik, s az MHSZ által fog­lalkoztatott fiatalok száma meghalad­ja a 200 ezret. E fiatalok érdeklődése más, mint az akár tíz esztendeje, ha­sonló korban volt ifjúságé... Azt sze­retnénk, ha minden igényt kielégít­hetnénk, mert azt tartjuk, az MHSZ- nek nemcsak a szakfeladatok ellátá­sában, de egyebek között még a sza­bad idő felhasználásában is az ifjú­ság segítségére kell sietnie. A mi tech­nikai bázisunk, szakembereink, elő­adóink magas szintű tudással segít­hetik az ifjúság fejlődését.­­ Az új esztendőben számos nagy, társadalmilag is jelentős megmozdu­lásban vesz részt a budapesti MHSZ. Megrendezzük A technika szárnyán című vetélkedőnket (ebben a Lobogó is részt vesz...), bekapcsolódunk a 25 éves úttörőmozgalom jubileumi rendezvénysorozatába, részt kérünk a Buda és Pest egyesítésének 100. évfor­dulóját 1972-ben köszöntő eseményso­rozat előkészítéséből — vagyis ebben az új évben egyre inkább a budapes­tiekévé tesszük a fővárosi MHSZ-szer­­vezeteket és klubokat... A tarjáni járás fiatalembernek való terület­e így ma van: Kovács András, a majdnemhogy újdonsült járási titkár, annak mondható. Éveinek szám­a még a harmincat sem éri el. Magas, vékony, energikus fiatalember. Hadmérnök, de az új munkaterületen is jól megállja a helyét. Amikor beszélgettem vele, eddigi eredményeikről, gondjaikról be­szélt de közben felvázolta a jövőt is. A közelebbi és távoli jövőbe is bepil­lanthattunk szavai nyomán. — Fő feladatunk továbbra is a klu­bok erősítése, amiket széles körű tár­sadalmi összefogással kell alkalmassá tenni arra, hogy még fokozottabban foglalkozzon az ifjúság nevelésével. Kö­vetendő példaként említem, s az elkö­vetkezendő években mi továbbra is tartunk klubjainkban szülői értekezle­teket. Nagyon jó alkalom ez arra, hogy közelebbről megismerjük fiatal tagsá­gunk másik, otthoni énjét, s ennek se­gítségével formálhassuk épp ez idő tájt élő, alakuló jellemét. Másik célunk a vezetés színvonalának emelése, az egy­személyi vezetés megértetése és helyre tétele. Nagyobb gondot fordítunk a klubok tanácsadó testületeinek munká­jára, mert igaz ugyan, hogy dolgoznak, de fel kell számolnunk a néhol még megtalálható passzivitást. Hiszen arra vállalkoztak, hogy segítenek, s az ígéret: szép szó, ha megtartják, úgy jó ... — Legnagyobb problémánk egyike a tartalékosklubok működése. Épp az én járásomban kell a legtöbb nyugdíjassal számolni, akik valójában még nem olyan idősek, csak a bányászat visz­­szafejlesztése miatt lettek azzá. Segít­ségükre munkásöntudatukra nagyon számítunk. Hiszen egyes szakágakban lemaradások is tapasztalhatók; lövész­klubjaink huszonnégy százaléka — mint például Rámnában és Jánosaknán — gyengén működik, s nem biztosítottak még a rádiósok működésének anyagi, személyi feltételei sem. — Van tehát mit tenni az új eszten­dőiben. De ha ezeken a gondokon túl­jutunk, a nehezebbeket a hátunk mö­gött hagytuk. Reméljük, 1971-ben, is sikerül. — Negyvenketten vagyunk a klub­ban, valamennyien zagyvapálfalviak, gyáriak, és közülünk tizenhatan „minő­ségi" lövészek. Általában tömegsport­feladatokat oldunk meg, de részt ve­szünk a vállalat dolgozóinak és a KISZ- fiatalok honvédelmi felkészítésében is. Ez évben háromszázötven embert moz­gósítottunk a honvédelmi lövészverse­­nyekre, a városi versenyen pedig egy csap­attal vettünk részt. Közepesen sze­repeltünk, s ebből adódik a jövő évi egyik nagy feladatunk. Előbbre kell lépni ezen a területen, sokkal jobb eredményeket kell elérni a céllövészet­ben.­­ Másik fontos feladatunk a tömeg­szervezetekkel, főleg a KISZ-szel erő­síteni kapcsolatainkat. Igaz, ez utóbbi­val már eredményesen dolgozunk együtt; közös klubunk van, ahol a rá­diótól a tévéig, a könyvtártól a magnó­ig minden megtalálható. Jövőre is, mint eddig, vitaesteket, politikai előadáso­kat, klubesteket rendezünk, filmet ve­títünk. — Legnagyobb munkánk kétségtele­nül a lőtér építése lesz. Tíz állásosra tervezzük, s reméljük, a vállalat támo­gatásával még év végére elkészül. Klub­tagságunk fele tizennyolc éven aluli, s az a törekvésünk, hogy hasznosan tölt­sék az MHSZ-ben szabad idejük egy részét. Dolgoznak, iparkodnak az MHSZ-ta­­gok a Bányagépgyártó Vállalatnál, ami­nek lassan már csak nevében lesz kö­ze a bányához: szállítószalagokat, hid­­roglóbuszokat, baromfikeltető berende­zéseket készítenek. KOVÁCS ANDRÁS salgótarjáni járási titkár: ANDÓ JÓZSEF, a Bányagépgyártó Vállalat lövészklubjának vezetője.­ ­ A Lunohod—1-nek a legváltozatosabb terepviszonyokkal kellett megküzdenie küldetése során A Venus—7, amely december 10-én, 120 napos repülés után, leereszkedett a Venus légkörébe A földi irányítóközpont vezérlőterme. A háttérben levő hatalmas vetítőernyőn jól látha­tó a Holdon manőverező Lunohod—1 képe 003 38 53 Nagyszerű esztendőt zárt le a szovjet űrtudomány 1970-ben. A nyugati világ nem kevés nosztalgiával nyugtázta ennek igazságát, de a tény ettől tény ma­radt. Lassan egy évtizede annak, hogy az űrtudomány féltette önmagának a nagy kérdést: „Emberrel vagy ember nélkül célszerűbb-e meghódítani a világűrt, az idegen bolygókat?” A szovjet űrtudomány, az emberi élet kímélése érdekében, a tudományos kuta­tó- és fejlesztő munka nehezebb útját, az automaták­kal történő űrfelderítést választotta A sikerekről az elmúlt hónapok szovjet űrvállalkozásai tanúskod­nak. A Luna—17 szovjet automatikus holdszonda által a holdfelszínre juttatott Lunohod—1 elnevezésű auto­matikus bolygó jármű kétségtelenül az év szenzációját jelentette az űrkutatásban. Ha a szovjet holdjármű 1970. november 24-én, a holdéjszaka beköszöntésekor végleg befejezi útját, akkor is történelmi jelentőségű vállalkozás lett volna. A tudomány szakemberei, a holdéjszaka rettenetes hidegét számításba véve, úgy vélték: a szovjet holdjármű műszerei helyrehozhatat­lan károsodásokat szenvedhetnek, és további útja emiatt kétség­essé válhat. A Lunohode 1 azonban kiállta a próbát, sőt, a holdéjszaka idején sem tétlenkedett, hanem értékes megfigyelések tömegét sugározta a földi irányító­­központ számára. Decemberi második útja során to­vábbi adatokkal gazdagította az eddigi m megfigyelése­­ket, és a folyamat, úgy tűnik, ebben az évben, is folytatódni fog. Miközben a világ a Lunohod—1-re figyelt az űrben, már érlelődött az újabb szovjet szenzáció. A Venus— 7 automatikus űrszonda több hónapos út után meg­közelítette a Venus bolygót, majd megkezdte a le­­­­ereszkedést annak légkörébe. A Venus—7 már „kitaposott” úton haladt. Elődje, a Venus—6, amely először végzett sima leszállást, a bolygó légkörében számos nagy fontosságú meg­figyelést végzett. Ezeket hasznosítva, a Venus—7 már sok újjal szolgálhatott a tudomány számára. Az űrszondát külön hűtőrendszer óvta a Venus légköré­ben jelentkező rendkívüli hőhatástól. Ez és a kü­lönleges ejtőernyőrendszer tette lehetővé, hogy a Ve­nus—7 lényegesen hosszabb ideig továbbíthatta ada­tait, mint elődje. A tudományos adatok feldolgozása, természetesen, még hosszú időt vesz igénybe, de nem kétséges: nyilvánosságra kerülésükkel a Venus bolygó számos új vonását ismerjük meg. 1970 a szovjet űrtudomány nagy sikereinek jegyé­ben telt el. Az eredmények jogos biztatást jelente­nek a jövőre nézve, és bizonyosnak látszik: az 1971-es év további sikereket hoz majd. N. T.

Next