Lobogó, 1971. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-13 / 2. szám

le, így tehát még az a védekezés sem állta meg a helyét, hogy „Powers el­tévedt”. De az U-2-es „lebukása” miatt csak rövid ideig szünetelt az égi kémkedés. Miután ez a módszer a Szovjetunió el­len hasznavehetetlennek bizonyult, a Pentagon és a CIA, újabb dollármil­liók árán, újabb eszközöket vetett be. Ettől kezdve szinte sorozatban állítot­ták üzembe a különböző hangzatos ne­veket viselő kémholdakat. Egy gigászi szivar 200 millió dollárba került az úgyne­vezett Samos-rendszer kidolgozása. Az eredeti elképzelések szerint, a Samos ugyanolyan pontossággal készíthetett felvételeket, mint ahogy az emberi szem lát körülbelül 30 méteres távol­ságra. A mesterséges hold súlya két tonna, hossza pedig megközelítően hét méter. Függőlegesen köröz a Föld kö­rül, mint valami gigászi szivar, fedél­zetén két mázsa műszerrel és felsze­reléssel. A Samost a kaliforniai Wandenberg légitámaszpontról lőtték ki és olyan pályára irányították, hogy útja során a földgolyó bármely pontját lefényké­pezhesse. Az amerikai katonai szakértők ké­sőbb megállapították, hogy a mester­séges holdak olykor kevésbé hatéko­nyak, mint az ember irányította felde­rítő repülőgépek. A mesterséges holda­kat zavarja ugyanis a vastag felhőré­teg, amely pedig Földünknek körül­belül 60 százalékát állandóan beborít­ja. Elektronikus légierőd Éppen ezért a Sam­osokkal, Midasok­­kal és Tyrosofckal párhuzamosan to­vább folytatták a kémrepülőgépekkel kapcsolatos kutatásokat, így az ameri­kai haditengerészet megbízásából épí­tették azokat az EC—121-eseket (ere­detileg WV-2-nek nevezték őket), ame­lyek ugyancsak nagy magasságba ké­pesek emelkedni, s eredetileg ugyan­azzal a céllal készültek, hogy — mint előretolt mozgó radarállomások — je­lezzék a közelgő ellenséges gépeket. ... Múlt év tavaszán, pontosabban április 15-én, a leszálló este védelmé­ben a Honsu-félszigeti Atsugi ameri­kai légitámaszpontról — fedélzetén 30 tengerészgyalogossal — a levegőbe emelkedett egy repülőgép. Hét órával az indulás után a repü­lőgéppel megszakadt az érintkezés. Rö­viddel később világgá röppent a hír, hogy az U—2-eshez hasonló célokat szolgáló amerikai kémrepülőgépet, amely a fedélzetén levő elektronikus bemérő műszerekkel a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság katonai be­rendezéseit igyekezett kipuhatolni, a népi Korea rakétatüzérei lelőtték. A Pueblo fiaskóra emlékezve A hivatalos Washington hallgatásba burkolózott. A szélsőséges körök vi­szont azonnal megtorlást sürgettek. Mendel Rivers, a képviselőház hadügyi bizottságának elnöke, így a következő­ket mondotta: — A megtorlás az egyetlen lehetsé­ges út, mégha ez nukleáris fegyverek bevetését is jelenti. A Fehér Ház, a Pentagon és a kül­ügyminisztérium napokon át csak szűkszavú kommünikékben foglalkozott az üggyel. A tudósítók rohamára Zieg­ler sajtótitkár végül is nyilatkozni kényszerült: — Fegyvertelen, rutinszerű felderí­tést végző gépet lőttek le, nemzetközi vizek felett — jelentette ki. A Pentagon ezalatt javaslatot készí­tett elő a katonai megtorlásra. Ez a tengeri blokád életbe léptetése mellett, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság légitámaszpontjai elleni bomba­támadásokat, hajók, illetve repülőgépek megsemmisítését szorgalmazta. Ugyan­akkor többször is ülésezett a Nemzet­­biztonsági Tanács az EC—121-es ügyé­ben, hogy döntsön „egy izraeli típusú katonai akció” (ezt Samuel Stratton, köztársaságpárti szenátor javasolta), vagy a légi kémkedés beszüntetése ügyében (Mansfield szenátor követe­lése). Bocsánatkérés Panmindzsonban A helyzetet mindenképpen bonyolí­totta, hogy az EC—121-es lelövésére nem sokkal azt követően került sor, hogy az USA nevében, Panmindzson­ban Woodward tábornok — a Pueblo 82 tagú személyzetének szabadonbocsá­­tását követően — nyilatkozatot írt alá, amelyben bocsánatot kért, hogy az amerikai hajó kémkedés céljából be­hatolt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság felségvizeire. Az EC—121-es botránya pedig azzal ért véget, hogy már április végén, te­hát alig pár nappal a felderítő gép le­­lövése után, Nixon amerikai elnök kö­zölte: az amerikai égi kémek vadász­­repülőgépek védelme alatt folytatják tevékenységüket a koreai partok köze­lében. Vagyis az Egyesült Államok ez­zel beismerte kémtevékenységét, s no­ha visszarettent a héják követeléseitől, de változatlanul folytani kívánta pro­vokációs tevékenységét e távol-keleti szocialista ország ellen. ÓNODY GYÖRGY : U-2-től az EC-121-esig A hírhedt U—2-es felderítőgép egy amerikai támaszponton KALEVALA A híres finn eposzt a Diákkönyvtár sorozatban jelentette meg az Európa Kiadó. A borítót Szász Endre ihletett rajza diszíti. MÓD ALADÁR: VÁLASZUTAK 1918—1919 Az írónak az 1918—19-es forradal­mainkkal foglalkozó tanulmányait gyűjti össze a kötet. A történelem­formáló poltika személyi feltételei, a politikus és teoretikus felkészültség kérdései kerülnek e tanulmányok elő­terébe. (Magvető) LILA-FEHÉRBEN A Lévai Béla szerkesztésében meg­jelent, sok képpel illusztrált könyv­ben megelevenedik az újpesti klub története, s neves sportújságírók mu­tatják be a szakosztályok, versenyzők munkáját. (Medicina) MARY RENAULT: APOLLON MASZKJA A neves írónő egy görög színész történetét beszéli el , illetve mon­datja el magával a főszereplővel. A könyv sokat merít hiteles források­ból; szépirodalom és kultúrtörténeti tanulmány egyszerre. (Európa) SZABÓ JÚLIA: KANDINSZKIJ A tanulmány Kandinszkij munkás­ságában követi nyomon az európai művészet nagy fordulatát,, amelynek során eljutott a képi ábrázolástól a képalkotásig. 60 reprodukció illuszt­rálja a Corvinánál megjelent köte­tet. URBÁN GYULA: APOKRIF KRÓNIKA A költőnek ez az első önálló köte­te. Költeményei felelősségtudatot tük­röznek, verseiben József Attila formai és képi világa dominál, az utánzás legkisebb látszata nélkül. (Móra) NEMES LÁSZLÓ: MÉLYHŰTÖTT SZERELEM A regény a mai Amerikában kez­dődik, és a jövőben folytatódik. Az író jó sodrású, izgalmas, fantasztikus művében egy szerelem furcsa törté­netét mondja el. (Móra) A fenti könyvek megvásárolhatók vagy megrendelhetők a ZRÍNYI KÖNYVESBOLTBAN: BUDAPEST VI., népköztársaság útja 7. NDK-beli testvérszervezetünk, a GST ejtőernyőseinek „ugrató­ gépei” hangáraikban letakarva állnak; az ejtőernyők, a vastag talpú csizmák és az ugrásnál használt öltözékek a raktárak polcain­­katonás rendbe rakva sorakoznak. Még sincs téli álomba merülés. A klubokban az elkövetkező esz­tendőre való felkészülés zajlik. Hi­szen az 1970-es év szép eredmé­nyeket hozott a célugrásban, győ­zelmet a Szovjetunió és Bulgária válogatottja felett , és az után­pótlás csapat tagjai sem hoztak szégyent csapatukra: öt világrekor­dot gyűjtöttek tarsolyukba. Mégis­­ egyfajta elégedetlenség jellemzi az ejtőernyősök közérzetét. A vi­lágbajnokságra küldött csapatuk ugyanis egyetlen érmet sem nyert, s így csalódást okozott. A felkészülés időszakában min­denekelőtt a nagy reménységek kel­lő felkészítését tekintik fontosnak, elsősorban Greschner (S. C. Dyna­mo) és Peter Rehberg (GST) ugrás­­technikájának javítását. Ugyanakkor nagy gondot fordí­tanak az ejtőernyőzés tömegsport­jellegének elérésére. A téli hóna­pokban is szélesre tárják a klubok kapuit, s a jelentkezőket — ha a körültekintő orvosi vizsgálaton is megfelelnek — edzésbe állítják. A helyezett versenyzők és a klubokba jelentkező ifjú sportolók összefogá­sától, továbbá az edzők és oktatók eredményes munkájától várják az ejtőernyőssport új, az eddigi ered­mények túlszárnyalását lehetővé te­vő fejlődését... Harry Garling, a GST Warin legif­jabb versenyzője, a Schwerin­ kör­zet versenyének nyertese Az új esztendő eredményes szer­vezeti életének érdekében a GST Jurij Gagarin alapszervezete ta­nácskozást tartott, és úgy döntött: felhívással fordul a többi alapszer­vezethez. Ennek lényege: a katonai előképzés során még teljesebb mun­kát kívánnak végezni. Fő felada­tuk, hogy a katonai szolgálatra ké­szülő ifjakat megtanítsák mind­arra, ami a GST elők­épzési oktatá­si terveiben szerepel. Úgy tervezik, hogy a technikai klubokban folyó munkában mind jobban figyelembe veszik a fiatalok érdeklődését, és minden lehetőséget biztosítanak a technikai sportok és ismeretek el­sajátításához ... Fontos elhatározá­suk: szorosabbra fűzik kapcsolatu­kat az FDJ-vel (az NDK-beli ifjú­sági szervezet), és közösen a leg­nagyobb figyelmet fordítják a fegy­veres sportokra, a lövészetre, az öt-, illetve tíztusára, valamint a militer-versenyszámokra. A közelmúltban fejeződött be a legifjabbak vadászlövész tábora. A legfiatalabb részvevő Harry Gar­ling, a GST Warin versenyzője volt, nagy meglepetésre ő nyerte a schwerini körzet 1. Fegyveres Spar­­takiádját. * összeállításunkból — amelyet NDK-beli testvérlapunk, a Sport und Technik cikkei alapján készí­tettünk — kiderül, hogy a tél sem gátolja testvérszervezetünk érdekes, izgalmas munkáját. — gi — „Trojka” — a szovjet ejtőernyősök világszáma, amelyet az NDK spor­tolói is el akarnak sajátítani

Next