Lobogó, 1975. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-02 / 1. szám

NAPTÁR 70 évvel ezelőtt ezen a na­pon jelent meg Genfben Lenin szerkesztésében az illegális bol­sevik hetilap, a Vperjod (Előre) első száma. A lapnak összesen 18 száma jelent meg 7—10 ezer példányban. Az utolsó szám 1905 májusában jelent meg. Az újság jelentős szerepet töltött be az 1905-1907-es forradalom előké­szítésében. 1906-ban Lenin szer­kesztésében Pétervárott mint le­gális bolsevik napilap jelent meg. 17 szám megjelenése után a cári rendőrség betiltatta. JANUÁR 5. Az országban még dúltak a harcok, de a már felszabadult területeken megindult az élet. Debrecenben — ahol az ország központja volt — a tengernyi tennivaló mellett a művelődésre is gondoltak, így került sor a Debreceni Csokonai Színház megnyitására. A színház 30 év­vel ezelőtt ezen a napon tartot­ta első előadását. JANUÁR 6. 75 évvel ezelőtt ezen a napon született Emmanuel D'Astier de la Vigerie, Lenin-békedíjas fran­cia publicista. Részt vett az el­lenállási mozgalomban. A hábo­rú után rövid ideig belügyminisz­ter volt, 1946-ban kommunista listán választották képviselővé. A Liberation című haladó lap szerkesztője volt, és kiemelkedő tevékenységet folytatott a nemzet­közi békemozgalomban. Emlék­iratai az ellenállási mozgalom legjobb irodalmi feldolgozásai közé tartoznak. JANUÁR 7. 30 évvel ezelőtt ezen a napon mondták ki a MADISZ szegedi szervezetének megalakulását. A Belvárosi moziban tartott alaku­ló nagygyűlésen a munkásifjúság nevében Komócsin Zoltán volt a szónok. Amikor a nemzeti had­sereg felállításáról és a kommu­nista ifjúságról beszélt, a rész­vevők lelkesen ünnepelték. JANUÁR 9. 30 évvel ezelőtt ezen a napon az újpesti partizánok megmen­tették a nyilasházba zárt 48 ha­zafi életét. Ezután felrobbantot­ták a nyilasházat, ahol Bán Ti­bor halálos sebet kapott. A Budapestért folytatott har­cokban a Vörös Hadsereg 1945- ben ezen a napon felszabadítot­ta Csepelt, Kispestet és Rákos­palotát. 1945. JANUÁR 9. Az újpesti partizánok Az újpesti partizánok elszánt­sága örök emlék a magyar el­lenállási mozgalom történetében. Számos esetben keresztülhúzták a fasiszták szándékait. Meggá­tolták a víztorony, az erőmű, a Phoebus Gyár felrobbantását. Határozott és minden részletre kiterjedő terv kidolgozásával és végrehajtásával 1945. január 9-én az újpesti nyilasházból, a biztos halál, a Duna-parti kivég­zés elől szabadítottak ki 48 po­litikai foglyot. Hírszerzők jelentették a Földes László vezette partizáncsoport­nak, hogy a nyilasház foglyai­nak sorsa bármelyik pillanatban beteljesedhet. Az újpesti parti­zánok akkor éppen a víztorony és más, a németek által aláak­názott objektum felrobbantásá­nak megakadályozásán munkál­kodtak. A nyilasház foglyairól kapott hír is nyugtalanította az ellenállókat. A fogva tartottak között kommunisták, zsidók, ka­tonaszökevények voltak. Sikerrel kapcsolódott a mentőakcióba Szemes hadnagy, aki szökött munkaszolgálatos volt. Miután a nyilasok előtt ő gyanú felett állt, eredményesen kötötte le a nyi­lasház őreit. Ezalatt magyar fő­hadnagyi egyenruhába öltözött partizán vezetésével válogatott fegyveresek jutottak be a házba. A félig részeg nyilas parancsnok először megtagadta a foglyok kiadását, mert mint mondotta , neki magyar tiszt nem adhat pa­rancsot. Ekkor a főhadnagy a német parancsnokságra hivatko­zott, és gyávasággal vádolta a nyilas parancsnokot, amiért még élnek a foglyok. Ennek már volt hatása, és a gazda nevének hal­latán a nyilas ijedten kérte a főhadnagyot, erről ne tegyen em­lítést a németeknek. Ezután gyors, határozott cse­lekvés következett. A főhadnagy vezetésével — gorombáskodás és kiabálás közepette — a fegyve­resek kisebb csoportokba állítot­ták a halálraítélteket. Sötét éj­szaka volt, amikor elhagyták az épületet. A sok sanyargatáson átesett emberek akkor azt hit­ték, utolsó útjukra indulnak, s csak azt nem értették, miért nem a Duna-part felé vezetik őket. A piactéren voltak, amikor öröm­mel, könnyezve megtudták: a nyilasoknak hitt fegyveresek ma­gyar partizánok. A nyilasházat az újpesti par­tizánok felrobbantották. A harc­ban Bán Tibor halálos sebet ka­pott. Másnap a szovjet csapa­tok Újpestre értek. POSTAFIÓK 427 Rovatunk - bár nagyon fiatal, mindössze három hó­napja és­­ év végi számvetésében nincs szégyenkezni való. Egy negyedéve még kevés olvasói levél érkezett lapunkhoz. Most meg az a gondunk, hogy a közéleti kérdéseket taglaló sok jó olvasói észrevétel közül me­lyiket adjuk közre. Mintha zsilipet nyitottunk volna meg Postafiók 427 rovatunkkal: olvasóink igazán sokat segítenek bennünket figyelemre érdemes gondola­taikkal, a lapunkat gazdagító témajavaslatokkal. Jó jelnek tartjuk, hogy a hozzánk érkező levelek túl­nyomó többsége közéleti tartalmú. Különösen a fel­­szabadulással kapcsolatos írásainknak van igen nagy visszhangja. Az idősebbek, akik átélői vagy szenvedői alanyai voltak maguk is a háborúnak, most visszaidézik az akkori napok történéseit. A fiatalok a történelem lapjait látják megelevenedni. Nagy olvasótábora volt a „fantom-hadművelet” cím­mel közölt sorozatunknak is. A szerkesztőségünkbe ér­kezett levelek újabb tényekkel egészítették ki az álta­lunk vázolt eseményeket, és nincsenek kevesen azok, akik még többet szeretnének tudni az élet újraindulá­sának erről a szakaszáról, örömünkre szolgált, hogy a katonaorvosokról írott cikksorozattal sikerült elérnünk célunkat: azt bemutatni, milyen sokrétű a katona­orvosok mindennapi munkája békeidőben, és mennyi mindennel gazdagítják a magyar és az egyetemes orvostudományt. Írásainkkal közszájon forgó, már-már legendává lett katonaorvosi történetek egyedül hite­lesnek tetsző nimbuszát döntöttük le az értékek igazi valójának bemutatásával. A javaslattevők örömmel tapasztalták, hogy ötleteik­ből néhány máris megvalósult. Az iskolaegészségügy­ről, majd az atlétikai élet fellendítésének lehetőségé­ről és az egész sportéletre kiható fontosságáról, az is­kolai testnevelés megújhodásáról szóló írásaink alap­­gondolatát, vizsgálandó területeit olvasóink javaslatai nyomán jártuk végig. Néha korrigálnunk is kellett. Előfordult, hogy a leg­nagyobb körültekintés ellenére is hiba csúszott be cikkeinkbe. Erre olvasóink hívták fel a figyelmünket. Köszönjük kritikus észrevételeiket, hiszen sokakat érin­tő témákban tehettük pontossá írásainkat. És van olyan korrigálnivalónk is, aminek a legnagyobb öröm­mel adunk helyet. A múlt évi utolsó számunkban azt közölhettük olvasóinkkal ebben a rovatban, hogy a hosszadalmas nyomdai átfutási idő miatt nem tudunk „naprakész” televízióműsort közölni. Ez a probléma azóta megoldódott. Az új esztendő első számától kezdve már lapunk vidéki kézbesítésének időpontjá­hoz igazítva — csütörtöktől szerdáig — találják olva­sóink a LOBOGÓ­ban a magyar televízió műsorát.

Next