Lobogó, 1979. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-05 / 27. szám
Sörpulthoz hattonnás ZIL-lel A kilométeróra mutatója ugrándozva kúszik fölfelé: 100, 110, 120. Az ablakon vadul zúdul be a szél. A szembejövő autóban furcsa köröket rajzolnak maguk elé a vezetők. Mi bajuk lehet? — Leadják a drótot - tájékoztat a sofőrünk Radarellenőrzés! — Vállalatunk több mint 5000 tehergépkocsit üzemeltet, s ennek egyötödét 21 vállalat foglalkoztatja — mi úgy nevezzük őket: nagy fuvaroztatók — avat be a Volán 1. sz. Vállalat életébe Pécs Ferenc igazgatóhelyettes. • Közúti ellenőrzési osztályunk munkatársai ezért ellenőrzéseiket részint a közutakon, részint a nagy fuvaroztatók által kijelölt munkahelyeken, velük közösen végzik. Saját járműveinken kívül rendszeresen ellenőrzik a megyei Volán-vállalatok Budapesten, illetve Pest megyében áthaladó gépjárműveit is. Az ellenőrzést különböző megelőző intézkedések egészítik ki. A vállalati pártbizottság kezdeményezésére például már 1972- ben elhatároztuk, hogy azt a gépkocsivezetőt, aki munkaidőben alkoholt fogyaszt, azonnali hatállyal elbocsátjuk. A tudatformálás elősegítése érdekében létrehoztuk a dolgozók iskolájának kihelyezett tagozatát, s különböző ösztönzőikkel, munkaidő-kedvezménynyel elértük, hogy gépkocsivezetőink 99 százaléka megszerezte a nyolcosztályos végzettséget. Ma már munkaerőgondjaink ellenére sem veszünk fel olyan dolgozókat, akinek hiányzik az általános iskolai végzettségük, nehogy újratermelődjék ez a réteg. Végül az említett 21 nagy fuvaroztató vállalattal együttműködési szerződést kötöttünk, aminek legfőbb célja olyan teljesítményellenőrzési rendszer kialakítása, amely kizárja a visszaélések lehetőségét. Szerda reggel fél nyolckor ellenőrző körútra indulunk a Volán 1. sz. Vállalat kocsiján. A kormánynál Darázs Károly ellenőr ül, mellettem Polgár Mihály főosztályvezető-helyettes. Irány az M2-es, Vác, ZIL-ek robognak szemközt velünk, sóderral, cementtel megrakva. Vezetőfülkéjük ajtaján messzire virít a kacskaringós Volán-embléma. Hirtelen egy cementszállító speciálkocsi lő ki a karavánból, s olyan tempóban előz, mintha Forma 1-es versenyen lenne. A szembejövő személyautók ijedten húzódnak le az árok szélére. Most sajnálom, hogy rendőr nincs velünk! Darázs Károly meglengeti a piros tárcsát, s a Volán-kocsik engedelmesen odagurulnak. Az elsőnél minden rendben, a másodiknál, az ötödiknél is. A hatodik ZIL rongyos ponyváját messziről látni, amint tépi-cibálja a dunai szél. Tiszta szerencse, hogy száraz az idő, mert ha esne, cement helyett beton érkezne a budapesti TÜZÉP-hez. A gumik futófelülete lekopott. A vezető védekezik: sem gumi sem ZIL-ponyva nincs a váci üzemegységben. Állítását később — ámulatomra — Batta Miklós, a 12-es üzemegység váci főnökségének vezetője megerősíti. Gyerünk, tovább. Kiugorjunk a Büki-szigetre? — Mi van ott? — A FOKA váci telepe. — Kavics és sóder, kicsiben és nagyban, legálisan és feketén, mehetünk! Szemben a DCM-mel valra kanyarodunk a Duna-partra, a sóderhegyek közé. Mutatós Volvo gép fogyasztja a hegyeket, hatalmas merítőkanalával percek alatt megtölti a „billenéseket”. Miközben a menetokmányokat vizsgáljuk. — Főleg arra figyelünk, nincs-e köztük „biankócsekk?” —– magyarázza Polgár Mihály, s hozzáfűzi: — Azt nevezi így a szakmai zsargon, amikor a fuvaroztató egész napra előre — biankó — igazolja a menetlevélen a napi teljesít- Lendül a tárcsa: ellenőrzési (KORCSOG ERNŐ felvételei) .