Állami főreáliskola, Lőcse, 1882

1. Az anyagcsere. (Népszerű értekezés a természet­tudomány köréből.) A természeti tárgyak rendkívüli változatosságát, s a testek külön­böző sajátságait figyelembe véve, oly sok különbségek látszatával találko­zunk, hogy a közöttük létező összefüggés megállapítása, első tekintetre csaknem lehetetlennek tűnik fel; azonban daczára a természet titokszerű működésének tudományos kutatások által mégis sikerült azon tényezőket fölismerni, melyeknek közreműködésével oly rengeteg mennyiségű s egy­mástól annyira különböző teremtmények létesültek és folytonosan létesülnek. * Minden test bizonyos anyagból van, s az anyag léte képezi alapját az összes minden­ségnek. A termé­szeti tárgyak mérhetetlen sokaságát eddigi ismereteink szerint aránylag cse­kély számú, egymástól lényegesen különböző és alkatrészekre többé föl nem bontható alapanyag vagyis elem képezi; ezek részint szabadon, részint egymással a legkülönféleképen vegyülve alkotják az egész természetet. A testek képződése és felbomlása, keletkezése és elenyészése nem egyéb, mint ugyanazon alapanyagoknak folytonos változása és átalakulása- E változások oka magában az anyagban rejlik s mint erő nyilvánus; e nélkül anyag nem létezik, valamint erő sem képzel­hető anyag nélkül; anyag és erő elvárhatatlanok s egymást kiegészítik és feltételezik, — egyik sem semmisíthető meg, de viszont nem is teremthető. Az anyagban rejlő és attól elvárhatatlan természeti erő az anyag azon képességében nyilvánul, hogy annak legkisebb részecskéi egymásra vonzólag és taszitólag hatnak s ezen kölcsönös hatás következtében folyto­nos mozgásban vannak. Az anyagvonzás azon állapota, mely szerint külön­nemű anyagoknak legkisebb részecskéi egymáshoz vonzatúak és egymás által kölcsönösen leköttetvén, egészen új testet, azaz vegyületet alkotnak vegyerőnek vagy vegyvonzásnak neveztetik. Ugyanazon ter­mészeti erő más alakú nyilvánulásai az összetartás, a tapadás

Next