Állami főreáliskola, Lőcse, 1887

I. Értekezés. Bacon Ferencz inductiója.*) I. Bacon belátja a korábbi philosophia hasznavehetetlenségét. „Az új philosophia színpada egy olyan küzdőteret tár elénk, — mondja Fischer tanulmánya előszavában — melyen két ellenséges és ellen­tétes irány: a realismus és idealismus az igazság jobbját akarja elpörölni egymástól.“ E két irány csak annyiban fontos ránk nézve, a­mennyiben a realismus egyik nevesebb híve Bacon volt és szerepe oly jelentőssé vált, hogy az új philosophia apjának szokták őt nevezni. Bacont nem azért tart­juk realistikus törekvésű bölcselőnek, mintha talán a középkori realismusnak buzgó terjesztője lett volna, hanem azért, mert a kora előtti üres és czélhoz nem vezető „levegőben kapkodás“-t a philosophia köréből kiszorítani s he­lyébe a realo­kkal foglalkozó bölcselkedést akarta megalapítani. Kizárta köréből az idealizmust, mely (szerinte) hozzánk nem méltó üres vitatkozás; kizárta a theologiát, mely (csak megtört sugár képét adhatván az Istenről) nem lehet tárgya a bölcseletnek s csak azt jelölte ki a kutatás mezejéül, a mi előtte mint természet tűnik fel. Az előző kor roppant tömegű munkát végzett, csakhogy e munka elpazarolt fáradság volt és semmi egyéb, mint szalmacsépelés. Igazolja e munka értéktelenségét az évszázakra terjedő hosszú idő, mely alatt örö­kösen foglalkoztak ugyan az ókori híres bölcselők, de nem javítottak semmit az emberiség sorsán. A megelőző kornak volt ugyan ereje a munkához, de a helyett, hogy ezt az előre haladásra fordította volna, a „taposó malom”-ba vitte, melyben az emberiség egy lépéssel sem juthatott előre. „A régi phi­losophia malom volt, nem ösvény! — mondja Macaulay. — Kérdések meg­ *) Ez értekezéshez használt forrásaim: 1. Lew­es Gy.: »A philosophia tört.* Ford. Bánóczi J. dr. — 2. Macaulay: »Lord Bacon.* — 3. Fischer Kuno: »Fr. Bacon von Ve­rulani.* — 4. Franc. Ba­conis de Verulamio summi Angliae cancellaris: »Novum organum scientiarum.* Edit. sec. Amstelaedami. 1660. — 5. Szász B. dr. egyetemi előadásai. 1*

Next