Állami főgimnázium, Losonc, 1888
Az oktatás még szünetelt; tanáraink, növendékeink legnagyobb része szanaszét volt széledve, midőn egyszerre ama, ha nem is egészen váratlan, de azért nem kevésbbé szomorú, hazánk szellemi felvirágzásának minden igaz barátját mélyen lesújtó hírt hozta meg a villám, hogy Trefort Ágostont, a magyar közoktatásügynek másfél évtizeden túl vezérét magához szólította a véghetetlen bölcseségű Gondviselés. A hála legszentebb érzelmei múlhatatlan erkölcsi kötelességévé teszik a hazai közoktatásügy minden barátjának és munkájának, hogy a soha nem szunnyadó kegyelet és elismerés adójával áldozzák ama férfiú emlékének, kinek minden gondolata, szívének minden dobbanása a haza felvirágzásának, szellemi és,anyagi jóléte előmozdításának volt szentelve; ki kezébe ragadva és fennen lobogtatva a nagynevű elődjének, b. Eötvös Józsefnek kezéből lehanyatlott zászlót, közoktatásügyünket szilárd és biztos alapokra fektette, s minden alkotására rányomván fenkölt szelleme bélyegét, megteremtette a lehetőséget arra nézve, hogy hazánk a szellemi művelődés terén mind előbbre haladva, bátran, felemelt tővel szállhasson versenyre a művelt Nyugat nemzeteivel.