Állami főgimnázium, Losonc, 1899

Művészi önképzés nemzeti irányban. — Szózat tanítványaimhoz. — Kedves Barátaim! Régóta szerettem volna önöknek mindazt elmondani, a­mi alább következik. Mert bár sokszor volt alkalmam, hogy a rendes előadások kere­tében egyet-mást megvilágítsak, a­mi a művészeti kér­dések megértéséhez tartozik, de azért még többször kellett a magyarázattal adósnak maradnom. Szemekből kiolvas­tam a kérdést, tudtam volna róla megfelelni, de épen úgy, amint az önök ajkát lezárta a fegyelem, úgy az én magyarázatomat is lehetetlenné tették az idő korlátai. Még akkor is, mikor a múlt tanévben műtörténeti elő­adásokat tartottam, akkor is csak amúgy madárröptében érinthettem azt a fontos és a magyar ifjúságra két­szeresen fontos kérdést, várjon lehetséges-e, hogy a közép­iskolába járó növendék a művészetek hímes útvesztőjében önerejéből eligazodjék, és ha igen, mik azok az eszközök, melyeknek segítségével ez lehetséges. Erre a kérdésre akarok most megfelelni, alkalmaz­kodva az önök értelmi fokához és kizárólag olyan esz­közökkel számolva, melyek önöknek tanintézetünkben és tágabb értelemben véve Losoncz város területén ren­delkezésére állanak. Azonban mielőtt ezt tenném, egy dolgot akarok tisztába hozni, mely nagyon lényeges. Ne higgyék azt, hogy talán új tantárgyról van szó, avagy olyasmiről, amit a kényszer védelme alatt akarok önökre rátukmálni. Ez távol esik tőlem és felfogásomtól. Csak azokhoz fordulok, kik szabad akaratból és önként, szeretetből és ragaszkodásból hallgatják meg tanácsomat s akik önmaguknak erős támaszt és soha ki nem apadó élvezetet akarnak biztosítani.­ ­*

Next