Állami főgimnázium, Losonc, 1906

majd a reformáció, a maga korában a szemlélő előtt szintén kevésbbé látszott elhizáltnak, a nap embere akkor is inkább csak a gazdasági tülekedést, politikai háborúskodást, a rontó vakbuzgó­ságot látta belőle. Nagy Konstantin vad zsoldosa aligha bírt a maga kardcsapásának öntudatával, az ugyan nem álmodta meg a kereszt­ jelt, így a mai szocialista tömegek is még küzdelmük anyagi rendszerét se értik bár, de ki kételkednék benne, hogy a homályos, vad jelszavak mögött törvényszerű, céltudatosan rendezkedő anyagi, szellemi, sőt erkölcsi erők munkálnak. Kiváló öntudatú bírálók mutatják ki tüzetesen a nagy folyamat anyagi rendjét, de csak a magában egyoldalú materializmust, mi ugyan a törvényszerűség alapján az erkölcsi rendet is meglátha­­tónak, jövőjüket is valószínűképen megsejthetőnek véljük. A történelem folyamán minden egyes társa­dalmi elrendezkedésnek megvolt a maga törvény­­szerűleg önképére alakult erkölcsi rendszere, sajátos erkölcsi érték-fogalmak, melyek a nevelés célpontjaiul szolgáltak. Ha a történelmen végigtekintünk, láthatjuk, hogy nincs, nem is lehet valamelyes erkölcsi rend, mely mozdíthatatlanul, örök időkre leszögezhető, örök-érvényű volna. Magát az isten-fogalmat is különböző időkben különbözőképen alkotta meg magának a fokozatosan fejlődő emberlélek, így a különböző fokozatokba át­fejlődő társadalmak lelke is megfelelő fejlettebb erkölcsi rend­szereket teremtett. Ezt belátva nincs jogunk elszörnyedő cso­dálkozással és gőggel lenézni a korábbi erkölcsi rendszereket, de viszont bizodalmat nyerhetünk, hogy a jövő társadalma a mainál fejlettebb erkölcsi rendszereket fog alkotni magának. A kizáró fajimádat öncélúsága szükségképen avatta erénnyé a más fajbelinek leölését, a magántulajdon korláttalansága a más erejének eltulajdonításat, így a társadalmi rend anyagi s szellemi elrendezkedése szükségképen fogja meghozni a mai oly visszásak­nak vallott erkölcsök megnyugtató elrendezkedését. A történelem folyamából, nem is vázlatos végighaladásban, inkább csak pár tipikus képre mutatva, utaljunk az erkölcsi rend­szerek e törvényszerű megfelelőségére, hogy a jövőnek már sokak­tól megrajzolt és közismert társadalmi rendjéből — bár vázlat­­szerűleg — kikövetkeztethessük annak erkölcsrendszerét s annak nevelési értékfogalmait. A patriarchális társadalmi rend az első képlet, mely az őskori család képletéből kialakult. A patri­archa, mint az őskori családapa, letéteményese és tulaj­donosa a nagy családként bolyongó törzs minden anyagi, szellemi s erkölcsi javainak. Ő védi a családot, ő küzd meg érte, az ő szava a törvény, őt magát az elődök, apja hagyománya határozza meg. (Minden társa­dalmi rendnek sajátos erkölcsi rendje van.) (A patriarchális társadalmi rend erkölcsisége.)

Next