Állami főgimnázium, Losonc, 1914

INTÉZETÜNK HALOTTJAI. • •• JESZENÁK RAFAEL. (1840. okt. 24.—1914. okt. 4.) «A halál nemcsak életünk rejtvényét oldja meg, hanem egész tartalmát is egyszerre és élesen megvilágítja. Pillanatá­ban a múlás képéből az élet legnagyobb erejével válik ki és tűnik elénk, ami nem múlandó.» Beöthy Zsolt tanáregyesületi elnökünknek Szarvas Gábor szobra leleplezésénél 1899 július 2-án mondott e remek szavai csendülnek meg fülemben, mikor Rád gondolok, édes jó Ráfaelem, mindannyiónk szeretett, kedves pályatársa, összes tanítványaid jóságos, szelíd lelkű atyja. Megelevenedik előttem a Te jóságos munkás Lényed tel­jes egészében, s azt, amint átérzem, szeretném megörökíteni gyarló tollammal belőled, átadni a köznek, hogy tanuljuk meg példádból, mi teszi az egyeseket hasznos és megbecsült pol­gáraivá a társadalomnak, élő köveivé az öröklétre megalapo­zott magyar államnak. * * * Egyike volt­­ azon keveseknek, kik még a régi Losoncz­­ból maradtak itt; egyike azon keveseknek, kik Losoncz fejlő­désének nemcsak tanúi, hanem tollakkal s hangyaszorgalmuk­kal mozgató lelkei is voltak. Több mint harmincnyolc éven át munkálkodott közöttünk tágasabb és szűkebb körben szerényen és odaadóan. Tágasabb körű munkássága tagadhatatlanul tanári pályá­jára esik. Ifjúkora virágjában lépett arra, telve nemes lelkese­déssel s idealizmussal, s 1869 december 1-étől 1878 július 25-ikéig mikor főgimnáziumunkhoz rendes tanárul neveztetett ki —, tehát teljes kilenc iskolai éven át nevelt­e hazának derék tanítókat mint a helybeli m. kir. állami tanítóképző-intézet rendes tanára; ez időtől fogva pedig 1899-ig mint főgimná­ziumi rendes tanár a gimnáziumi nevelés és tanítás terén buzgólkodott. Mind tanítóképző-intézeti, mind gimnáziumi tanári műkö­dése hazánk tanügyi történetének abba a szakába esik, mely­ben a nemzet új irányokat igyekezett törni a tanítás és neve­lés elhanyagolt mezején, mely korszak tehát sok tekintetben a kísérletezés kora lévén, valami megállapodottabbat nem te­

Next