Állami főgimnázium, Losonc, 1914
INTÉZETÜNK HALOTTJAI. • •• JESZENÁK RAFAEL. (1840. okt. 24.—1914. okt. 4.) «A halál nemcsak életünk rejtvényét oldja meg, hanem egész tartalmát is egyszerre és élesen megvilágítja. Pillanatában a múlás képéből az élet legnagyobb erejével válik ki és tűnik elénk, ami nem múlandó.» Beöthy Zsolt tanáregyesületi elnökünknek Szarvas Gábor szobra leleplezésénél 1899 július 2-án mondott e remek szavai csendülnek meg fülemben, mikor Rád gondolok, édes jó Ráfaelem, mindannyiónk szeretett, kedves pályatársa, összes tanítványaid jóságos, szelíd lelkű atyja. Megelevenedik előttem a Te jóságos munkás Lényed teljes egészében, s azt, amint átérzem, szeretném megörökíteni gyarló tollammal belőled, átadni a köznek, hogy tanuljuk meg példádból, mi teszi az egyeseket hasznos és megbecsült polgáraivá a társadalomnak, élő köveivé az öröklétre megalapozott magyar államnak. * * * Egyike volt azon keveseknek, kik még a régi Losonczból maradtak itt; egyike azon keveseknek, kik Losoncz fejlődésének nemcsak tanúi, hanem tollakkal s hangyaszorgalmukkal mozgató lelkei is voltak. Több mint harmincnyolc éven át munkálkodott közöttünk tágasabb és szűkebb körben szerényen és odaadóan. Tágasabb körű munkássága tagadhatatlanul tanári pályájára esik. Ifjúkora virágjában lépett arra, telve nemes lelkesedéssel s idealizmussal, s 1869 december 1-étől 1878 július 25-ikéig mikor főgimnáziumunkhoz rendes tanárul neveztetett ki —, tehát teljes kilenc iskolai éven át nevelte hazának derék tanítókat mint a helybeli m. kir. állami tanítóképző-intézet rendes tanára; ez időtől fogva pedig 1899-ig mint főgimnáziumi rendes tanár a gimnáziumi nevelés és tanítás terén buzgólkodott. Mind tanítóképző-intézeti, mind gimnáziumi tanári működése hazánk tanügyi történetének abba a szakába esik, melyben a nemzet új irányokat igyekezett törni a tanítás és nevelés elhanyagolt mezején, mely korszak tehát sok tekintetben a kísérletezés kora lévén, valami megállapodottabbat nem te