Állami főgimnázium, Losonc, 1938

Kons­eh Jenő 1884—1939 Szerény, csendes életének végére szivettépő kegyetlenséggel tett váratlanul pontot a könyörtelen halál . . . Felszabadulásunk óta a meglepő események szakadatlanul követik egymást úgy világvonatkozásban, mint hazánkon belül. Még egy-egy visszacsatolt gimnázium belmunkája is mozgalmas, változatos képet mutat. Lassan azonban mindent megszokunk s a tanítás nyugodt ütemben folytatódik. Lelkünk mégis őszintén megrendült, mikor kedvelt kartársunk hirtelen elköltözéséről értesültünk. Régóta betegeskedett már, de állapota nem mutatkozott aggasztónak. Mosolyogva búcsúzott el tőlünk, mielőtt Budapestre utazott, hogy műtétnek vesse alá ma­gát. Azt hittük, hogy nemsokára viszontlátjuk őt s megújult erővel kapcsolódik majd működési körünkbe. Sajnos, a gyászhír érkezett meg helyette, hogy folyó évi ápri­lis hó 2-án Budapesten rövid szenvedés után jobblétre szenderült s kihűlt testét április 4-én a Farkas­réti temetőben hántolták el . .. Messze tőlünk, de már hazai földben. Konsch Jenő csak 55 évet élt, ebből 30 év a tanári pálya­futását jelenti. Nagyszombaton született s az ottani érseki kát. főgimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. Majd a buda­pesti magyar királyi tudományegyetemre került. Felsőbb tanulmá­nyait befejezve, az országos középiskolai tanárvizsgáló bizottságtól szerezte meg oklevelét s szaktárgyai a mennyiségtan és termé­szettan lettek. Léván indult el a tanári pálya sok örömet, de bőséges ürö­möt is tartogató útján. Aztán Nagykanizsára, majd Máramaros­­szigetre került. 1909-ben helyezték Losoncra s azóta állandóan ná­lunk működött haláláig. Konsch Jenő nagyértékű tanárnak bizonyult. Szaktárgyait lelkiismeretes odaadással s bámulatos türelemmel oktatta még akkor is, mikor a betegség már rohamosabb mértékben sorvasz-

Next