Tanítóképezde, Losonc, 1873

I. A hat osztályú — elemi — néptanoda. (Előadva a losonczi képezdei körben ápril 26-án 1874-ik évben.) „Szokott ösvényen járt szokatlanul.“ E jeligéből bárki sem vonhat le behatóbb tanulságot, mint a népta­nító, a kinek egy nap úgy mint más nap ugyanazon kerékvágásban kell mozognia s mégis, hogy tanonczainak figyel­mét és ezáltal tanulási vágyát ébreszsze, szükséges, hogy mind a tananyag mind a tanalak tekintetében érdekét legyen képes kölcsönözni erélyes tanítási eljárásának. A szellemi fejlődésnek egy nagy ellensége van: a gépiesség. A gyer­mek szellemi erőit ébreszd fel és képesítsd úgy, hogy a serdülő gyermek már az iskolában szabályszerű öngondolko­zásra és czélszerű önmunkásságra szoktattassék. De a gépiesség sem nem ébreszti a szellemet, sem nem képesíti. A közoktatásról szóló 1868-ik évi 38-ik t. ez. hivatva van határozott befolyást gyakorolni a nép szellemi életének fejlesztésére, emelésére, irányzására. De az iskolát nem a törvény holt betűi, hanem a tanító teszi a néper­kölcs és a népművelődés áldáshozó műhelyévé. S mivel a honpolgárok legnagyobb része a népiskolából kerül ki a közéletbe, világos, hogy a nemzet életének alakítására ezen iskola nyomatékos befolyást gyakorol. A néptömeg művelődésének kezdetét, lefolyását és befejezését az elemi iskola szolgáltatja. Ennek tehát egy önálló bevégzett egészet kell képeznie s eljárását úgy irányoznia, hogy midőn kebeléből tanonczait a közéletbe saját szárnyukra ereszti, azok ép testben ép lelket bírjanak s ezen lélek a kor szelleméhez képest józanul gondol­kozzék; az egyénnek helyzetéről, jogairól és kötelmeiről helyes fogalma legyen, szerény körével meg legyen elégedve, a munkát szeresse s munkásságával mind magának, mind övéinek a mindennapi kenyeret megszerezhesse. Nem cse­kély feladat a néptanítóra nézve; s hogy azt megoldhassa, részint a czélra nézve tisztában kell lennie, részint ismer­nie kell az utat, melyen haladnia, s az eszközöket, melyeknek segedelmével a czélhoz jutnia lehetséges. A 6—12 éves tanonczokat egy tanítónak ugyanazon osztályban egyszerre czélszerűen elfoglalni és képezni, oly feladat, melynek mikénti megoldása feltételezi a nevelés és tanítás által eszközlendő eredményt. S nem is akarom kétségbe vonni, hogy a­hol több tanító között oszlik fel az elemi iskola ezen hat tanfolyama, ott a tanítás eredménye általában sike­­resebb lehet. Sőt nem ritkán tapasztalhatni, hogy a tanító nem lévén képes magának ezen hat tanfolyamot czélsze­­rű­en berendezni, vagy az alsóbb vagy a felsőbb szakaszt hanyagolja el, vagy egész osztályával sem képes a kitűzött színvonalra felemelkedni. Szavaim feladata volna, részint a 0 osztályú néptanoda czélszerű berendezését tüntetni fel, részint az elemi iskola tananyagának korszerű kezelésére nyújtani útmutatást. I. A gyakorlatlan egyéneknél nem ritkán vehetni észre, hogy sok teendőjük mellett vagy nem képesek határozottan megállapítani eljárásuk sorrendét s dolgaik elintézésében hézagokat hagynak hátra, vagy épen a sok teendő között minél kevesebbet végeznek. Az ügyes néptanítónak hat osztályú tanodájában is mindenre rá kell ér­nie. Sőt minél több teendővel találkozik, annál inkább fokozódik rendszeres tevékenysége. Iskoláját úgy tekinti, mint egy önálló birodalmat, melyben az ő szellemi működése alatt ébredeznek a szunnyadó erők, alakitó és rendező eljá­rása folytán jő kellő rendbe, fejlődik, művelődik és tökéletesedik a tanonezok serdülő serege. A pontos rendtartás magával hozza a fegyelmet s e kettőnek kifolyása gyanánt képződik azon közszellem, mely az összes tanonezok kö­zött kedvező befolyást gyakorol a szorgalom fokozására és az erkölcsi élet nemesítésére. Lássuk tehát, mikép rendezi be a tanító népiskolájának hat tanfolyamát. Egyszerre minden osztálylyal személyesen nem foglalkozhatok. Sőt a tapasztalás szerint két, legfeljebb három szakasznál többet nem állíthatni. Még­pedig úgy, hogy ha felváltva egyik vagy másik szakaszszal a tanító személyesen foglalkozik, a többi szakasz czélszerű csendes foglalkozást nyerjen. S minthogy az először belépő 6 éves gyermekek részint leginkább igénylik a tanítónak személyes tanítását­, részint legkevésbé képesek csendesen haszonnal foglalkozni, tehát czélszerűnek mondhatni hazánk némely vidékein azon intézkedést, mely szerint ezen kezdő tanonczek a tanév szokott megnyitása előtt legalább két héttel — de minél előbb, annál jobb — hozatnak fel szüleik­en­ tál az iskolába, hogy a tanító ezen­­j.

Next