Tanítóképezde, Losonc, 1873
I. A hat osztályú — elemi — néptanoda. (Előadva a losonczi képezdei körben ápril 26-án 1874-ik évben.) „Szokott ösvényen járt szokatlanul.“ E jeligéből bárki sem vonhat le behatóbb tanulságot, mint a néptanító, a kinek egy nap úgy mint más nap ugyanazon kerékvágásban kell mozognia s mégis, hogy tanonczainak figyelmét és ezáltal tanulási vágyát ébreszsze, szükséges, hogy mind a tananyag mind a tanalak tekintetében érdekét legyen képes kölcsönözni erélyes tanítási eljárásának. A szellemi fejlődésnek egy nagy ellensége van: a gépiesség. A gyermek szellemi erőit ébreszd fel és képesítsd úgy, hogy a serdülő gyermek már az iskolában szabályszerű öngondolkozásra és czélszerű önmunkásságra szoktattassék. De a gépiesség sem nem ébreszti a szellemet, sem nem képesíti. A közoktatásról szóló 1868-ik évi 38-ik t. ez. hivatva van határozott befolyást gyakorolni a nép szellemi életének fejlesztésére, emelésére, irányzására. De az iskolát nem a törvény holt betűi, hanem a tanító teszi a néperkölcs és a népművelődés áldáshozó műhelyévé. S mivel a honpolgárok legnagyobb része a népiskolából kerül ki a közéletbe, világos, hogy a nemzet életének alakítására ezen iskola nyomatékos befolyást gyakorol. A néptömeg művelődésének kezdetét, lefolyását és befejezését az elemi iskola szolgáltatja. Ennek tehát egy önálló bevégzett egészet kell képeznie s eljárását úgy irányoznia, hogy midőn kebeléből tanonczait a közéletbe saját szárnyukra ereszti, azok ép testben ép lelket bírjanak s ezen lélek a kor szelleméhez képest józanul gondolkozzék; az egyénnek helyzetéről, jogairól és kötelmeiről helyes fogalma legyen, szerény körével meg legyen elégedve, a munkát szeresse s munkásságával mind magának, mind övéinek a mindennapi kenyeret megszerezhesse. Nem csekély feladat a néptanítóra nézve; s hogy azt megoldhassa, részint a czélra nézve tisztában kell lennie, részint ismernie kell az utat, melyen haladnia, s az eszközöket, melyeknek segedelmével a czélhoz jutnia lehetséges. A 6—12 éves tanonczokat egy tanítónak ugyanazon osztályban egyszerre czélszerűen elfoglalni és képezni, oly feladat, melynek mikénti megoldása feltételezi a nevelés és tanítás által eszközlendő eredményt. S nem is akarom kétségbe vonni, hogy ahol több tanító között oszlik fel az elemi iskola ezen hat tanfolyama, ott a tanítás eredménye általában sikeresebb lehet. Sőt nem ritkán tapasztalhatni, hogy a tanító nem lévén képes magának ezen hat tanfolyamot czélszerűen berendezni, vagy az alsóbb vagy a felsőbb szakaszt hanyagolja el, vagy egész osztályával sem képes a kitűzött színvonalra felemelkedni. Szavaim feladata volna, részint a 0 osztályú néptanoda czélszerű berendezését tüntetni fel, részint az elemi iskola tananyagának korszerű kezelésére nyújtani útmutatást. I. A gyakorlatlan egyéneknél nem ritkán vehetni észre, hogy sok teendőjük mellett vagy nem képesek határozottan megállapítani eljárásuk sorrendét s dolgaik elintézésében hézagokat hagynak hátra, vagy épen a sok teendő között minél kevesebbet végeznek. Az ügyes néptanítónak hat osztályú tanodájában is mindenre rá kell érnie. Sőt minél több teendővel találkozik, annál inkább fokozódik rendszeres tevékenysége. Iskoláját úgy tekinti, mint egy önálló birodalmat, melyben az ő szellemi működése alatt ébredeznek a szunnyadó erők, alakitó és rendező eljárása folytán jő kellő rendbe, fejlődik, művelődik és tökéletesedik a tanonezok serdülő serege. A pontos rendtartás magával hozza a fegyelmet s e kettőnek kifolyása gyanánt képződik azon közszellem, mely az összes tanonezok között kedvező befolyást gyakorol a szorgalom fokozására és az erkölcsi élet nemesítésére. Lássuk tehát, mikép rendezi be a tanító népiskolájának hat tanfolyamát. Egyszerre minden osztálylyal személyesen nem foglalkozhatok. Sőt a tapasztalás szerint két, legfeljebb három szakasznál többet nem állíthatni. Mégpedig úgy, hogy ha felváltva egyik vagy másik szakaszszal a tanító személyesen foglalkozik, a többi szakasz czélszerű csendes foglalkozást nyerjen. S minthogy az először belépő 6 éves gyermekek részint leginkább igénylik a tanítónak személyes tanítását, részint legkevésbé képesek csendesen haszonnal foglalkozni, tehát czélszerűnek mondhatni hazánk némely vidékein azon intézkedést, mely szerint ezen kezdő tanonczek a tanév szokott megnyitása előtt legalább két héttel — de minél előbb, annál jobb — hozatnak fel szüleiken tál az iskolába, hogy a tanító ezenj.