Ludas Matyi, 1867 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1867-06-30 / 13. szám
98 II Toldalék a régi álmoskönyvhöz. A. Alkotmányinál álmodni: keserű csalódás. Almát savanyut enni: Deákpártinak a baloldallak czivódás, más jóravaló embernek, a közös ügyek feletti aggódás. B. Becsbe menni : spenótot kapsz ebédre Bach miniszterről álmodni : provisorisch volt hivatalnoknak a régi jó időkre való édes visszaemlékezés. I. Deákkal álmodni : gyomor terheltségből ered. Delegátzióval álmodni: Raixrát lesz belőled. H. Honvédet látni: hiú remények. Hírnököt olvasni: hasmenést kapsz. I. Idők tanúját olvasni : gazdagságodban apró marhadög üt ki. K. Koronátziót látni : adó executiót várhatsz. M. Miniszternél tisztelegni, s hivatalt kérni: magyar embernek hiába való fáradozás, németnek jó fizetés. D. Országgyűlési képviselővel beszélni: dolgodbani hátramaradás. P. Pápát látni : hiába valóság. . Papot látni : asszonynak jó reménység. B. Reverendába járni : férfinak csapás, fejéreselédnek jó, de csak este. S. Szamarat látni: alkotmányos ujhirt hallassz. Szenteket látni: czivakodni. A cultuszminiszter uj rendeletet ad ki. Számot 1848-at látni: veszedelmes, ily czimű újságot olvasni : epe láz. T. Török császárt látni : Szentté avatnak valami kálvinista sütött Rómában. V. Ugorkát ültetni, rajta járni: kis keresztet kapsz vagy megválasztanak valami tiszteletbeli helyettes viczenótáriusnak valami egyletben V. Világosnál Görgeivel beszélni: becstelenség, felpofoznak. Eredeti levelek: XIX. Téns uram! Meg vót hát már a nagy lagzi Pesten, ettek, ittak téns uramék, emberségesen piros Pünkösd napján, meg vót a nagy öröm ügyi kérem szeretettel ?■ de bezzeg nem lehetett nagy vigasságok azoknak a nagyhasu püspök uraknak, akik az ünnep tiszteségére sorba lepotyogtak a nyeregből, — hiszen téns uram! bizony nem is paripára való a pap, — osztán ha már éppenségesen gyalogjába nem akartak járni, hát mért nem ültek szamárra, mint a Jézus Krisztus mikor Jerusalembe ment, na csak téns uram a pap katedrába való, nem nyeregbe, gyalogjába is nehéz az egyenes után haladni az olyan elhízott nagy uraknak, hát még ha valami tüzes vérű rugós kancza körül áldják, amelyik felhányja a farát? Ugyan kérem szeretettel téni uram ! meg tudná kigyelmed mondani nekem azt, hogy vájjon annak a sok úriembernek miért aggatták a nyakába azt a mindenféle keresztet meg ezüst pénzeket ? — meg osztón mi dolog az, hogy sok olyan uraknak kell már ezután arany sarkantyút viselni, akik bizony eddig még rézből is nehezen tudtak csináltatni. Hát már ezek osztón mind különbek lesznek mint mink vagyunk, szegény hétköznapi ordinált emberek ? ■—hisz uram most mindenfelé azzal bolondítanak benünket, hogy igy úgy egyenlőség, ha én kend hát kend is kend lesz ezután, de hát bizony mikor egyiknek arany keresztet, a másiknak arany sarkantyút, a harmadiknak meg arany tallért akasztanak a nyakába, hejj uram nem oda vergál ez — csak hamis a világ téns uram ! látom én. Megkegyelmeztek hát mán téns uram ügyi még annak is, akit ezellött 18 esztendővel felakasztatott a nimet ? lesz is hát már sok szelíd hazafi, ha mind haza kerül a ki ez ideig ette a párizsi pogácsát, meg a török birka hystriskásával, — lesz Deák téni uramnak privátása meg mendikássa elég. •. ... Hát oszt az a sok magyar gyenyerális mit csinálmajd ide haza sereg nélkül ? tán bizony Klapka gyenyerális uram is most a felsigénél valami heverő svadront kért komandirozni. — nem tudja kigyelmed téns uram ? Hallom téns uram ! hogy a muszka császárt valami kasfétás pólyák meg akarta lőni; teremtő Isten ugyan már hogy nem félhetnek attól a sok császártól meg királytól, bizony még ez is úgy elbusulja magát, hogy elszökik valahová, osztán majd hogy sajnálná az a sok drága tót ember, aki mostanába búcsúra sereglett hozzá Moszkovába. Hanem bezzeg a burkus király ugyancsak nyakalta a tokai bort Párizsban, azt írja az újság, bizony bizony nem jó vélle nagyon sokat kóstoltatni azt a csalóka italt, mert még majd rá vásik a foga, magára Tokajra is, tavaly is már közel járt Pozsonhoz a bajonettja. ügyi téni uram ! az a Napoleon császár mégis csak töri a fejét valamibe, hogy annyi mindenféle császár meg király volt nálla mostanába ? mer hát csak onnan gyanítom én azt, hogy mikor úgy miköztünk, pásztor emberek közt is valami baj van, hát összejövünk , osztán hát kitudjuk mikor valami baj környékez benünket, — na csak nem tetszik az nekem, mikor úgy összecsapzik a sok koronás fejedelem, mert akkor bizonyosan kutya jár a kertbe.