Ludas Matyi, 1867 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1867-06-30 / 13. szám

98 II Toldalék a régi álmoskönyvhöz. A. Alkotmányinál álmodni: keserű csalódás. Almát savanyut enni: Deákpártinak a baloldal­­lak­ czivódás, más jóravaló embernek, a kö­zös ügyek feletti aggódás. B. Becsbe menni : spenótot kapsz ebédre Bach miniszterről álmodni : provisorisch volt hi­vatalnoknak a régi jó időkre való édes visszaemlékezés. I­. Deákkal álmodni : gyomor terheltségből ered. Delegátzióval álmodni: Raixrát lesz belőled. H. Honvédet látni: hiú remények. Hírnököt olvasni: hasmenést kapsz. I. Idők tanúját olvasni : gazdagságodban apró mar­hadög üt ki. K. Koronátziót látni : adó executiót várhatsz. M. Miniszternél tisztelegni, s hivatalt kérni: ma­gyar embernek hiába való fáradozás, né­metnek jó fizetés. D. Országgyűlési képviselővel beszélni: dolgodbani hátramaradás. P. Pápát látni : hiába valóság. . Papot látni : asszonynak jó reménység. B. Reverendába járni : férfinak csapás, fejéreseléd­­nek jó, de csak este. S. Szamarat látni: alkotmányos ujhirt hallassz. Szenteket látni: czivakodni. A cultuszminiszter uj rendeletet ad ki. Számot 1848-at látni: veszedelmes, ily czimű­ új­ságot olvasni : epe láz. T. Török császárt látni : Szentté avatnak valami kálvinista sütött Rómában. V. Ugorkát ültetni,­­ rajta járni: kis keresztet kapsz vagy megválasztanak valami tiszteletbeli helyettes viczenótáriusnak valami egyletben V. Világosnál Görgeivel beszélni: becstelenség, felpo­foznak. Eredeti levelek: XIX. Téns uram! Meg vót hát már a nagy lagzi Pesten, ettek, ittak téns uramék, emberségesen piros Pünkösd napján, meg vót a nagy öröm ügyi kérem szeretettel ?■ de bezzeg nem lehetett nagy vigasságok azoknak a nagyhasu püspök uraknak, akik az ünnep tiszteségére sorba le­potyogtak a nyeregből, — hiszen téns uram! bizony nem is pari­pára való a pap, — osztán ha már éppenségesen gya­logjába nem akartak járni, hát mért nem ültek sza­márra, mint a Jézus Krisztus mikor Jerusalembe ment, na csak téns uram a pap katedrába való, nem nyeregbe, gyalogjába is nehéz az egyenes után hal­adni az olyan elhízott nagy uraknak, hát még ha valami tüzes vérű rugós kancza körül áldj­ák, a­melyik felhányja a farát? Ugyan kérem szeretettel téni uram ! meg tudná ki­­gyelmed mondani nekem azt, hogy vájjon annak a sok úri­embernek miért aggatták a nyakába azt a minden­féle keresztet meg ezüst pénzeket ? — meg osztón mi do­log az, hogy sok olyan uraknak kell már ezután arany sarkantyút viselni, akik bizony eddig még rézből is ne­hezen tudtak csináltatni. Hát már ezek osztón mind kü­lönbek lesznek mint mink vagyunk, szegény hétköznapi ordinált emberek ? ■—hisz uram most mindenfelé azzal bolondítanak benünket, hogy igy úgy egyenlőség, ha én kend hát kend is kend lesz ezután, de hát bizony mikor egyiknek arany keresztet, a másiknak arany sarkantyút, a harmadiknak meg arany tallért akasztanak a nya­kába, hejj uram nem oda vergál ez — csak hamis a vi­lág téns uram ! látom én. Megkegyelmeztek hát mán téns uram ügyi még an­nak is, akit ezellött 18 esztendővel felakasztatott a nimet ? lesz is hát már sok szelíd hazafi, ha mind haza kerül a ki ez ideig ette a párizsi pogácsát, meg a török birka hyst­riskásával, — lesz Deák téni uramnak privátása meg mendikássa elég. •­. ... Hát oszt az a sok magyar gyenyerális mit csinál­­majd ide haza sereg nélkül ? tán bizony Klapka gyenye­rális uram is most a felsigénél valami heverő svadront kért komandirozni. — nem tudja kigyelmed téns uram ? Hallom téns uram ! hogy a muszka császárt va­lami kasfétás pólyák meg akarta lőni; teremtő Isten ugyan már hogy nem félhetnek attól a sok császártól meg királytól, bizony még ez is úgy elbusulja magát, hogy elszökik valahová, osztán majd hogy sajnálná az a sok drága tót ember, a­ki mostanába búcsúra sereglett hozzá Moszkovába. Hanem bezzeg a burkus király ugyancsak nyakalta a tokai bort Párizsban, azt írja az újság,­­ bizony bizony nem jó vélle nagyon sokat kóstoltatni azt a csalóka italt, mert még majd rá vásik a foga, magára Tokajra is, tavaly is már közel járt Pozsonhoz a ba­­jonettja. ügyi téni uram ! az a Napoleon császár még­is csak töri a fejét valamibe, hogy annyi mindenféle csá­szár meg király volt nálla mostanába ? mer hát csak on­nan gyanítom én azt, hogy mikor úgy miköztünk, pász­tor emberek közt is valami baj van, hát össze­jövünk , osztán hát kitudjuk mikor valami baj környékez benün­ket, — na csak nem tetszik az nekem, mikor úgy össze­csapzik a sok koronás fejedelem, mert akkor bizonyosan kutya jár a kertbe.

Next