Ludas Matyi, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1872-01-01 / 1. szám
Ludas Matyi eredeti okmánytára. Ördögszára Bordája vagy is tiszteletes tudós Szent Péteri István uram az ur Jézus Krisztus haszontalan szolgájának hét prédikátziója a dohányzás ellen. Anno 1705. Ti-dik Prédikátzio. Füstös Bátyánk színleni szeretné a maga ocsmány dolgát ezzel is : „Orvosságul élek én a dohánynyal, mert a mikor megcsömörlöm, a csömört elöli, és mikor rosz vizet iszom, azt megorvosolja.“ Felelet. Ha azzal mint orvossággal élsz, jól vagyon. Hanem azt kérdem tőled Füstös Bátya, hogy a dohánynak hasznát hol vetted? Gallenusból-e, Dioscoridesböle, Hippocratesböle? mert azt, hogy micsoda, mennyi, kiknek és mikor legyen annak medicinális ásusa, nem a te füstös bojtár társaidtól, sem nem a gonosz szokástól, hanem az expertus medikusoktól kell megtanulni. ITa csömört s rósz vizet akarsz a dohányozással orvosolni, miért hát, hogy mint a pokol örökké füstölögsz, miért hogy az Ördögszára Bordája szádból ritkán szakad ki? hiszen nincs talán örökké csömöröd, nem vagy hasas Aszszony, kit a több nyavalyák közt a csömör is szokott követni s nem is iszol örökké resz vizet, mert valamint Tabacho Holuo, szintúgy borveders bormoslék lévén, nem akarsz csak vizet inni, hanem a jó Vinkó mellett örökön örökké dudálni. Rósz vizet emlegetsz. De hiszen minden viz rósz neked, mert hasad lévén istened, csak bort innál szüntelen s abba buborkolnál, a vizet pedig a gödényeknek hagynád ama symbolumod szerint „vina bibant homines, animalia caetera fontes.“ A dohány ugyan a nyálat kivonsza Mithiolus szerint s a mint az experientia is mutatja, mert a dohányos mint a Ruczának az utolja, úgy pökdös szájával, csak pök, csak pök, csak pök. Fhclkedik Füstös Bátyánk!igy is: „Alkalmatosabb az ember a colturára s az aszszonyokkal való família szaporításra, ha dohányoz.“ Venereus crucifer! ezzel csak czégért teszel magadnak, hogy te rut, igen fajtalan, kaczér és verébtermészetü vagy; s feleletre sem volnál méltó s a mit felelek cum rubore et pudore salvoque honore felelem: hallod-e hé! a kik erőtlenek a coitusra, azok vagy természet, szerint született avagy ördögi mesterséggel olyanok. Az első rendbeliek aszszonyt nem kívánnak, a másik rendbelieknek pedig a Medikusok munkája kívántatik meg, nem a te dohány füstöd. Hát a família szaporításra a dohányozás által alkalmasabb lesz az ember? Olvasd meg — ha tetszik — ama nagy elméjű Apáczai Csere János Magyar Encyclopediáját; a dohányból és annak füstiből mag nem lészen, mivel nem vétetik be a gyomorba. Bolond okoskodás hát az, mikor azt mondod, hogy a dohányozás által a proliticatiora alkalmasabb leszen az ember. Óh ostobafő ! Szemtelenkedik Füstös Bátyánk így is: „a dohányzás jó alkalmatosság arra, hogy az ember szeretőjéhez bekopogtasson, mert mintha csak dohányt gyújtani menne, úgy megyen oda, s mások észre sem veszik.“ Óh lelki hályoggal elborittatott szemű vakok ! ók föld alatt két lábon járó vakondokok, de kivájta szemeteket az ördög, mint a Filiszteusok Sámsonét; bizony nem Jósefnek és Jakóbnak lelke te benned, mert te ördög Bordájává változtatod testedet, mert tudd meg, a ki parázna személlyel öszvekeveredik, egygyó leszen ő vele. Krámsál Füstös Bátyánk így is: „a dohányozás a tanulásban használ, a tanulók elméjét felemeli.“ Óh hunyor nélkül szűkölködő szédült bolond! Senki sem szolgálhat két urnák Krisztus szavai szerint, nem lehet hát hogy tanulj is és egyszersmind szipákolj is, nem lehet, hogy elméd a könyvben is és a pipádban is legyen, tudod-e ama Vulgarét „Pluribus intentus, minor est ad singula sensus.“ Hányja a kalafintát Füstös Bátyánk tovább is s ezt gördíti elibénk : „a dohányozás az embereket egymáshoz öszvecsatolja, barátságosokká teszi, öszve ülnek, beszélgetnek, s úgy dohányozgatnak.“ Úgy van, hogy a gonoszokat öszve kapcsolja a gonoszság. A ti társaságtok pedig a gonoszoknak gyülevésze. Hamar elmúló barátság az, melynek csak füst a fundamentuma. Ilyen pedig a Tabacho-Helyek barátsága. Az igaz barátság csak a jók közt támad, nem pedig az ilyen ördögszárú Bordája tökfilkók közt, mint te vagy kormos! Ammen. Sziporkák. Rablógyilkosságért egy kertészt akasztottak fel. Egyik szemlélő következő megjegyzéssel kisérte az executiót: No eddig ez húzta az ágat most pedig őt húzzák az ágra. Nagy Fülep (persze régen történt, talán nem is igaz) tarlilizott egyik tábornokával. — Négy király — mond Fülep — százat írok. „Sire én csak három királyt láttam, — jegyze meg a tábornok“. — Magam vagyok a negyedik. —No úgy Sire! nem ér semmit“. — Hogyan ? — „Itt van négy disznó, én írok százat*. — Hiszen csak hármat mutat. — „De magam vagyok a negyedik“. — Az már más, mond mosolyogva Fülep — úgy ön megnyerte a parthiet. ”