Ludas Matyi, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1872-06-30 / 27. szám
t ! ! Aki megérdemli, ha ebből mind lenne , Petőfi barátom, millióner lenne.“ Valami komédiásféle ember jelent meg egyszer egy faluban, s miután a vendéglőben nem kaphatott helyet az ő bűvös mesterségének produkálására, egy özvegy aszszony adott neki szállást, hogy mutatványaival ott mulattassa a nagyérdemű falusi közönséget. Ezt azt özvegy asszonyt Kabainénak hivták. Minthogy azonban még abban a régi boldog világban egy embernek kellett végezni az előadást, és a meghívást is, a legkevesebbet sem zsenirozván magát a jó komédiás úr, maga ment publikálni a faluba azt a nagy és tüneményes dolgot, a mi Kabainé házánál történni fog. A komédiás azonban, mint rendesen történni szokott , német volt, s igy következőkép publikálta ki a leendő előadást: „Duddára adadig minten emperneg, hogy az én csegély gis dehetsékempől es déré gomédia lesz Gabainé.“ Kabainé éppen arra ment mikor ez a szerencsétlen német ezt a bolond históriát hirdette. Iszonyú méregbe jött, — s azt mondá a komédiásnak : — Lesz ám komédiád az anyádnak a hetvenhét rétbe csavarodó — micsodája, — de nem én. Koldus próba. Zemplén megyében Szína község nagy bucsujáró hely volt hajdanában, persze roppant sok koldus is láttogatta, mint minden búcsút. Volt e községnek egy birtokosa a híres Roll, ki igen szerette volna, ha a koldusok sáska serege megkímélte volna a falut azon irgalmatlan jajgatások és kiabálásoktól, melyekkel a bucsujárók sziveit meg szokták indítani. Egyszer egy búcsú előtti napon öszvegyüjteté az egész koldus csapatot, s a falu alatt egy árkot vonatott s mindegyik koldusnak, ki ez árkot átugrotta 5 forintot ígért. Lett erre az ígéretre a koldusok közt vetekedés, mindenik produkálni kívánta ugró tehetségét s igen kevés koldus maradt, a ki az árkot át nem ugorhatta. A melyik koldus aztán átugrotta az árkot, az kapott 25 botot, a melyik pedig át nem tudta ugrani az megkapta az 5 frot., mint valóságos nyomorék. Sásdi sás. A Sásdi kerületben nagy ur Szily szolgabiró, ha nem nagyobb, de legalább is van akkora mint Göncz Gyula a mohácsi szolgabiró. Itt történt Sásdon, hogy Siskovits urat nem lehetett volna máskép megválasztani, csakis erőszakoskodás és a kevés számú jobboldali szavazók, egynek kétszer, háromszor leszavaztatása folytán. A többszöri szavazás legnagyobb bizonyítékát szolgáltatta egyik választópolgár, kis szavakkal állott a szavazatszedő bizottmány elé: „Aztán tenis urak! nekem ám több jussom van bort inni, mert én már negyedszer szavazok.“ És midőn az ellenzék ily szemtelen eljárásra figyelmeztette a bizottságot, Szily szolgabiró úr kidülesztett mellel harsogá: „Én rendeltem ezt el, ennek igy kell lenni.“ Snasz Kari-féle kadenciák. Hires egy pecsovics megye az a Nyitra. Kapuit csupán csak mameluknak nyitja. Te sem vagy ám különb Nyitránál Torontáli. Hazánk alkotmányán igen sokat rontál. Torontálnak méltó párja lehet Temes. Ebben a mameluk s pecsovics tetemes. Minő volt, olyannak maradt mostan is Hont. Megverte az isten ily megyével a hont. Egy titkos szavazó lap. Éljen ! Éljen ! Éljen ! Kautz Gyula, szab. kir. Győr városa követe! Fáy Ignácz magy. kir. első foly. törvényszéki írnok. Éljen! Éljen! Ebből a magy. kir. első foly. törvényszéki írnokból ügyi Kautz úr! már csak lesz aztán magy. kir. másod. foly. törvényszéki tiszteletbeli fogalmazó ? Bizony isten megérdemli. . . _________* 211