Ludas Matyi, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1947-01-10 / 1. szám

Az »Atombombához« címzett kocsmában MOLOTOV Paly­­jenő Berin: Az atommegel­ví­zésig már csak egy lépés, Byrmes: Italos, egy hosszúlépést!... Fokos urat akkor ismertem meg, ami­kor egy szép napon beköltöztették hoz­zám társbérlőként a kis szalonba. Csen­desen és alázatosan bemutatkozott és bo­csánatot ké­rt, ami­kor kitéptem egy szálat a bajuszából: — Semmiség — mondta és ángyra­li jóság sugárzott a szeméből. — Jia kérek bo­csánatot — rebeg­­tem —, de hát ez olyan szokás nálam. Apám egyszer meg­­kopasztott egy ku­tyát. Az volt az iga­zi...* Fokos urat néha napokig nem lát­ta­m. Kézbesítő volt egy szállítócégnél, délután hatkor járt haza és Tolsztojt ol­vasott. Mikor átles­tem, láttam, milyen nyugodtan szedi ki a gombostűket a fo­telből, amiket én dugtam bele. Egész éjjel vonyi­­tottam, de Fokos nem szólt. Egyik reggel, am­kor teáját főzte, be­lemártottam a cipő­kefét. A löttyöt sze­líden ráöntötte a fe­jemre és újat főzött. Megtaraptam és be­hívtam a felesége­met. „Lina, mond­tam, holnap felesé­gül veszem Fokos urat!” • Mindegy, mit csi­náltam, Fokos úr egyre jóságosabb lett hozzám. Teg­napelőtt építőkockát hozott nekem és meghívott szentesté­re mákosgubára. De hát engem nem le­het megvesztegetni, én ezt az embert nem töröm, én nyu­godtan akarok élni otthonomban. Ma­gasfeszültséget ve­zettem a mosdótál­jába és dupla GG poloskairtóport ke­vertem a pipadohá­nyába, elrontottam a vízcsapját és egész énekeltem.• Mit sem használt. Fokos úr nagyon jól érezte magát a sza­kiban s előzék­e­­nyebb volt, mint va­laha. Szilveszter­ es­tére beinvitált a sza­ténjába (szalonom­­ba!) s válogatott bo­rokkal traktált. A szomorodnit a fejére köptem és nyávog­ni kezdtem a szek­rény tetején. Fokos úr a szalónasztalká­­nál ült és boldog mosolygással, hatá­rozottan szelíden nézte szál­tómat a csilláron. Ekkor — kényszerítettem, hogy megegye a dí­­ványt­akarót. * Újév reggelén be­­le­dugtam a piszka­vasat az orrába. — „Nana” — mindösz­­sze csak ennyit mon­dott és barátságo­san megveregette a pofáimat. Erre r.t- Üvöltöttem: — Meddig bírod, te piszok? — Végtelenségig felelte a bölcsek jó­ságával —, majd hozzátette: — Néz­ze, Szelindek úr, én megszoktam az ilyesmit. Húsz évig ápoló voltam Lipót­­mezőn és nagyon szerettem a szak­mámat. Mióta kéz­besítő vagyok, unom az életemet és direkt megváltás, hogy Szelindek úrhoz köl­töztettek be. Tessék csak továbbra is úgy viselkedni, ahogy megszokta, nem sze­retném, ha miattam nem érezné magát otthonosan saját la­kásában. Ismerem én a bolondokat. .. — mondta elnézően é­s kukorékolni kez­dett.• Lesújtva, négy­kézláb surrantam ki a szálanlból. Abból a tényből, hogy ki­húzta két fogamat, rájöttem, hogy ő is bolond. Nem érde­mes vele vitatkozni. szeg trafhájaHh*. S­»0j( É 9 19 “ Nem lehet tovább bírni! — Ha nem szelídítik meg ezt a szelídített,­­sztrájkba lépünk! Egy erősen polgári felfogású, divatosan öltözködő, az orrát kissé magasan hordó úriember belépett a Szociáldemokrata Pártba. Elegáns ruhájának gomblyu­kában ott a kalapácsos ember. Amikor két ismerőse meglátja, az egyik megkérdezi: — Te mondd, ez milyen párti? — Proce­dem ... Hójelentés A hegyekben már 5 cen­timéteres porhó van, ami sportolásra alkalmas. A jobboldali pártokban nagy hűhó van, ami sem­­mire sem alkalmas. —­­Éjfél van karfára úr, nem, jön kísérteni ! — Hagyjon, élni. Tegnap láttam egy amerikai rémfilmet, azóta majd kitör a frász, úgy félek a sötétben... 50 esztendős Ezt kívánjuk! SZOBROT NEKIK! C­húr chilinek, mint hír­lik, szobrot kívánnak ál­lítani a tengerparton. Alakjából világítótornyot akarnak faragni és jelleg­zetes szivarja lenne a világítótorony lámpája. Tekintettel arra, hogy ná­lunk is nagy a hiány vi­lágítótornyokban, illetve szobrokban­­ én is javaslok egy pár műemléket. Mit szólnának egy nagy szemüveghez, hozzámin­­tázva Balogh pátert, has­­mánt. A szobor talapzatán három üveg konyak, ha elfogy, akkor még egy. Mellékesalaknak csinos nyugtával egy szál Hege­­dűt, amint éppen nem Szerintem kellemes lát­vány lenne a Névtelen Vetkeztető, perzsagalléros városi bundában, szobor­­karjain egy-egy öltönnyel és cipővel, mellette bot, amivel a nyomát ütjük. Irtani egy Vetkeztetett már­ványmását, éjfél után, alul aktszerűen és felül meztelenül, ezzel a felírás­sal: Szobor vagyok, de fázik minden tagom... Nem lenne csúnya Hit­­ler, vérző torkában a Vi­A Csarnok­ téren legyen a közellátási miniszter tel­jes ígéretnagyságban, jobb­ láiban egy valódi krumpli­val. Költségkímélés céljá­ból a minisztert el lehet hagyni. Ha jobban aka­runk takarékoskodni, az újjáépítési minisztert is elhagyhatjuk. Bódé Béla: Zombikának Jaj de szép! fis ra valódi krokodil * A plakátragasztó legújabb ötlete Ludas Márta ------- .........................ff.......••••••• A KAMÉLEON A csúszómászók alfajához tartozó állat. Leg­szembeötlőbb tulajdonsága, hogy színét a kör­nyezete szerint változtatja. Megfigyeltek például egy K.-t, amely a Soroksári­ út egyik romházának omladékából egészen zölden mászott elő, majd a Tiono 17 cím ált.Morort üt áll .57Vfl VOFOS SZlüt játszott, míg a Semm­elweis­ utcában három szín­­ben tündökölt. A K. kártékony állat. Legjobban úgy védekezhetünk ellene, ha óvatosan meg­fogjuk, egy hűvös helyre elzárjuk, ott egy ideig benn hagyjuk a pácban, majd jól kikészítve egy szellős hegyen felakaszjuk. Csak vigyázni kell, hogy a NOT fel ne mentse. —dorbé

Next