Ludas Matyi, 1956 (12. évfolyam, 1-43. szám)
1956-01-05 / 1. szám
Egy alvilágfi vallomása Nagy feltűnést keltett Londonban, hogy egy bizonyos Billy Hill nevezetű gengszter fényes estélyt adott, s ezen az estélyen nemcsak, volt kartársai jelentek meg, hanem olyan előkelőségek is, mint például Sir Bernard Docker ismert angol pénzmágnás, feleségével, Lady Dockerrel együtt, továbbá Hannen Swaffer, az egyik legtekintélyesebb angol újságíró. Billy Hillt úgy is ismerik, mint aki „az angol alvilág vezére”. Most már visszavonult, miután 17 évet töltött börtöniben. Az estélyt abból az alkalomból rendezte, hogy önéletrajza, megjelent az angol könyvpiacon. Az estélyről a ,,Picture Post” képes riportban számolt be, s arról is beszámoltak a lapok, hogy a betörőkirály udvariasan arconcsókolta a Ladyt... A ,Jew York Herald Tribune“ kiküldött munkatársa pedig meginterjúvolta a frakkos házigazdát, hogy mi a különbség az amerikai és az angol gengszterek között. Hill először elmondta, hogy a londoni alvilághoz körülbelül 25 000 aktív tag tartozik, de „ezek közül mintegy kétszázan vannak, akik igazán ismerik a mesterséget, s mintegy tíz a nagykutya közöttük” Ami az angol és az amerikai viszonyokközötti különbséget illeti, arra nézve Hill így nyilatkozott: — Nálunk a bűnöző nem részesül támogatásban a hatóságok részéről. Nem tudja megvesztegetni a rendőrséget és a politikusokat, mint ahogyan önök teszik Amerikában... És azt hiszem, a brit rendőrség okosabb, mint az amerikai... — Mi nem, használunk errefelé pisztolyt, mint önök teszik odaát. Inkább fejbevágjuk, mint lelőjük azáldozatot. A rendőrség sem használ lőfegyvert. Nálunk a betörés hozza a legtöbb pénzt. Mivel a törvény kisebb szabadságvesztéssel bünteti a betörést, mint önöknél, több évünk marad betörni. Kábítószerekkel nem foglalkozunk, ez idegen az angol jellemtől. Francia kollégáinkat a leánykereskedelemért vetjük meg. Aki nálunk ilyesmit csinál, azt nem fogadják be magasabb bűnöző körökbe. Hill végül még arra figyelmeztette a betöréstől félő embereket, hogy ne zárjanak el semmit. Ha szekrényei és fiókjai nyitva vannak, akkor csak annyi a kára, amennyit a betörő elvisz. Külön vesztességet jelent azonban számára, ha a betörő kénytelen feltörni a zárakat. A „New York Herald Tribune° munkatársa megköszönte a hasznos tanácsot, mind a maga, mind az olvasók nevében. A kutya se törődik vele következő... a következő... — Munkamódszerem következő.. . — Munkamódszerem a — Munkamódszerem si Lépcsőhurut Modern párbaj A gép pihen, az alkotó forog .,, Az ENSZ tárgyalótermében I. takarítónő: Ki ez az úr, aki még mindig itt ül? II. takarítónő: Csang Kai Sek megbízottja Nem mer felállni, mert fél, hogy valaki elfoglalja a helyét!... Csinos nő a taxiban Mielőtt, a hölgy a házszámot is bemondhatta volna, odahappoltam a taxihoz, és felléptem az ajtót: — Várjanak! Nekem is a Fillér utcába kell mennem! A bent ülő csinos kis nő hetykén a sarkcsillag felé tartotta az orrát: — Keressen taxit magának! — Nincs itt több taxi. Legyen a vendégem. Látja, ha én ülnék itt, befogadnám magát a közös útra. Üde kis mosoly. A nők anyagiasak. A sofőr érdeklődéssel felfigyelt. Le nem vette volna szemét a tükörről. Fiatal volt még és tanulnivágyó. Úgy éreztem, többet vár tőlem. Biztatóan nézett, amikor bemondtam a házszámot és hunyorítva csettintett a nyelvével. Nyaka megfeszült, amikor „főzni’ kezdtem a nőt. — Magát egészen biztosan Magdinak hívják. — ördöge van. A sofőr sóhajtott mint a Dózsa szurkolói az első gólnál. Olyanféleképpen éreztem magam, mint Puskás a Népstadion baja. Világos, hogy ez a fiú értem drukkol. Lassan is hajtott, hogy legyen időm. A Margit-hídon már szabadon beszéltem magamról. — Nemrég egy vadonatúj távolbalátó készüléket kaptam külföldi barátaimtól. Meg kell néznie egyszer. A sofőr vállai felemelkedtek. A kocsi észrevehetően gyorsult, szinte akarata ellenére. — Mit egyszer? Most! Most?Ne legyenek előítéletei. Ma este olyan filmet mutatnak, amit moziban nem láthat. A kis nő rámhunyorított és azt mondta: — Nagy kujon maga. A sofőr vállai leereszkedtek. Mély sóhaj szállt ki belőle. Megálltunk a lakásom előtt. Amikor Magdit kisegítettem a kocsiból, a fiú úgy nézett rám, mint egy igazi hősre. Csengettem a liftért. Kovács néni, a házmesterné barátságosan üdvözölt: — Ilyen, korán megjöttek? Magdi nagy szemeket meresztett: — Maga minden nap nővel jön háza? Kovács néni kissé megütközve nézett rá. Rosszalló mozdulattal indította meg a liftet. * Ezt folyton beszéltem: — Ne féljen Magdiba, egy férfi lakása éppen olyan hely, mint akármi más. Egyenrangú emberek vagyunk, nem duvadak. Miért ne barátkoznánk? Magdi hűvösen mért végig engem: — Maga túl bizalmas, kedves Izé... Meggondoltam a dolgot. Mégsem megyek fel a lakására. Elvtársnő, álljon meg! De Kovács néni csak nézett rám mozdulatlanul, mint egy hipnotizálástól megbénult teknősbéka. Magdi erélyes lett: — Nem hallja? — és gyorsan megállította a liftet valamivel a második emelet fölött. Elég nehezen, de feltépte a liftajtót is .. . Amin szegény Kovács néni száguldott ki. Magdi viszont természetesen feljött hozzám. Mint öt éve minden este. Mert azért jó kis feleség ő. Csak egy kicsit játékos. A Tél jár köztünk ridegen És fagyosan és hidegen És zordul. Szakálla! rázza Tél apó És lépteid nyomán a hó Csikordul. A lábad alatt jég ropog És az utcán is elropod A foxot. A kályhád gyorsan átrakod És egész nap a fát rakod S a kokszot. Náthát küld néha s lázat is S ha beveszel port százat is, Csak tüszkölsz. A Tél így helytelenkedik S te nem tehetsz semmit, pedig Már prüszkölsz. Fúrják őt sokan, persze csak A háta mögött mondanak Sok rosszat. Ettől még jobban dühbe jön, Az orcádon csurog a könny , még rosszabb. De hiába heveskedik, Már mindenütt rebesgetik Javában. Nem soká leszel tete bús, Mert áthelyezik március Havában. Miklós deák