Ludas Matyi, 1960 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1960-01-07 / 1. szám

Nyilatkozik a tudós - Ez az új, tökéletesített kibernetikus emlékezőgép ... Ez semmit el nem fe­lejt ... A fodrászok példájára Népszerű sláger Számoson keresték fel szerkesztőségünket újévi jókívánságaikkal. Ezúton köszönjük azokat s hasonlókkal viszonozzuk: boldog új évet minden olvasónknak és barátunknak! A L. M. szerkesztősége ÜRGE W« Filmforgatókönyv 3 felvonásban, mintegy 98 képben Szereplők: Ürge Dániel, orvos és csudajó ember; Fanna, a felesége (borzasztó csalfa); Cs. Emőke, a lá­nyuk; Soma, Ürge sógora (néma sze­rep, csak házasságtörésre jó); Dr. Be­lezett, Ürge barátja; Krapancsák, tő­­rőlmetszett proletár; Krapancsákné, a felesége (ez ám az okos asszony!); Bendegúz, a fiúk; Táppénzes; Táp­pénzesnő; Táppénzcsaló; Táppenné és más betegek. Szín: Ürge doktor szerény, 32 szo­bás családi háza a Rózsadombon. A cselekmény egyszerre folyik mind a 32 szobában. Idő: Manapság — tehát a XIX. század második felében. I. FELVONÁS Ürge (telefonál): Igen, tegyen rá borogatást. (Telefon le.) Borzasztó, mennyi dolgom van. (Telefoncsönge­tés.) Itt ürge dr. Tegyen rá boroga­tást. (Telefon le, újabb csöngés.) Te­gyen rá borogatást. (A színpad elfor­dul.) Betegek (kórusban): Milyen jó em­ber a mi doktorunk! (A színpad elf.) Fauna: Dániel, nekem lelkem van. Ürge: Tegyen rá borogatást. Tappenné: Fiatal vagyok, élni aka­rok. Ürge: Tegyen rá borogatást. (A színp. elf.) Betegek (kórusban): Milyen jó em­ber a mi doktorunk! (A színp.­elf.) Fauna: Dániel, én megcsaltalak. Ürge: Igazán? Észre sem vettem. Tudod, annyi a dolgom. Igaz is, ki­vel? Fauna: Somával, a sógoroddal. Ürge: Ügy? Soma, mars ki! (Meg­történik.) Így legalább beköltözhet hozzánk egy igazi proletárcsalád. Fauna: De én elmegyek. Ürge: Hát tudod, ha a színpad nem fordulna el, erre most valami na­gyon frappánsat mondanék ... Függöny. II. FELVONÁS Krapancsákék televízióval, világ­vevő rádióval, mosógéppel, helikop­terrel, szalmazsákkal, gyalulatlan hokedlivel és egyéb, a mai munká­sokra oly jellemző berendezési tár­gyakkal be. Bendegúz: Papa, most fenn va­gyunk a hegyen? Krapancsákné: Elég baj az. Egy proli maradjon fenn. (Viharos taps.) Krapancsák: Nono. Krapancsákné: Az más. Cs. Emőke (beleszeret Bendegúzba). Bendegúz (beleszeret Cs. Emőkébe). Táppénzesnő: Doktor úr, utaljon be Biarritzba. Ürge: Azt már nem. Táppénzesnő: De miért? Ürge: Csak. Hadd legyen izgalma­sabb a darab. Fauna: Beee, nem jövök haza. Krapancsákné (lejön az emeletről, közben a zene a Mennyből az an­gyalt játssza): Asszonyom, ezt hely­telenítem. Egy asszonynak a főzőka­nál a hivatása. Dr. Berezelt: Dániel, én nem va­gyok igazi barátod. Bár te mentetted meg az én életemet és egész felmenő és lemenő ági rokonságomét, én hagytam, hogy gombostűt szúrjanak a fenekedbe. („Pf új”-kiáltások a nézőtéren). Ürge (lemondóan legyint): Hagyd csak, már megszoktam. Függöny. III. FELVONÁS Ürge (a díványon fekve, szívgörcs­ben): Mondják meg, kérem, miért kell nekem így szenvednem? Valamennyi többi szereplő (össze­vissza): Tegyen rá borogatást! Miért vállalta a szerepet? Utaljon be Biar­ritzba! Milyen jó ember! Fauna: Dániel, mégis téged válasz­talak! Cs. Emőke: Drága szüleim, észre sem vettétek, nekem már unokáim vannak. Ürge és Fauna: Jé, csakugyan. Pe­dig mi moziba akartunk menni. Krapancsákné: Milyen szép dolog a családi boldogság! Függöny. (A két család és a közönség zokogva el.) Szekeres József Tanuló-vezető

Next