Ludas Matyi, 1961 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1961-01-05 / 1. szám
Egy párizsi bisztróban | Várnai György rajza - Most maradjanak így, amíg megfestem a képet! ... Szegő Gizi rajza _ F\\ turján 13 l0sfk - Tudod, Susanne, minél inkább közeledik a bevonulásom napja, annál inkább kezdem hinni, hogy ezeknek az algériaiaknak igazuk van!... Jasznaja Poljanában egy látogató beszélgetés közben kifejezte azt a véleményét, hogy Tolsztoj túlságosan keményen bánt Karenina Annával, amikor egy vonat kerekeivel gázoltatta halálra. Erre Tolsztoj azt felelte: Puskin azt mondta egyszer baráti körben: „Képzeljétek, mi jutott eszébe »Anyegin«-em Tatyánájának! Férjhez ment! Ezt nem vártam volna tőle!” Ugyanezt mondhatom én is Karenina Annáról. A hőseim és hősnőim néha egészen másként viselkednek, mint én akartam volna.A Tolsztoj egyik régi barátja, A. V. Gyakov - kedélyes, víg ember - gyakran ellátogatott Jasznaja Poljanára. s egyszer frissen vágott erdőn keresztül vezetett sétájuk. Gyakov, aki testes, hamar elfáradó ember volt, végignézett a fatönkökön és így szólt: - Szebb lenne itt a séta, ha minden fatörzsre birkabőrt terítenének. Így azonban a fatönkök kemények és nedvesek, sehová sem lehet leülni. Tolsztoj nyomban megfelelt: - Ugyan, barátom, minek kellene annyi birkabőrt elpazarolni? Elég lenne egyet a fenekedre varrni, akkor leülhetnél, ahol neked tetszik. I V. Alekszejev, aki 1877 őszétől négy éven át volt Tolsztoj gyermekeinek nevelője, feljegyezte Tolsztoj egyik humoros és tanulságos elbeszélését. Címe: A gomba Élt egyszer egy gazdag úr, akivel hirtelen szerencsétlenség történt: megbolondult és azt képzelte, hogy ő nem ember, hanem gomba. Nem evett többé, feltette a kalapját, lement a pincébe, ott lekuksolt és mindenkinek azt erősítgette, hogy ő gomba. A szolga mindennap odavitte neki reggelijét, ebédjét, kávéját, teáját, de ő sem enni, sem enni nem akart, mert a gomba nem tesz ilyesmit. Akárhány orvost hivatott is a felesége, egyik sem tudott segíteni rajta, mert hallani sem akart semmiféle gyógyszerről. Végre akadt egy orvos, aki vállalta, hogy meggyógyítja. Keresett egy éppen olyan kalapot, mint amilyent az úr viselt, lement a pincébe és odakuksolt a beteg mellé. Ott ölt egy órát, két órát s egy árva szót se szólt. Az úr nézegette, nézegette, végül megkérdezte: — Te gomba vagy? — Igen, gomba vagyok, — felelt az orvos. — No jó, én is gomba vagyok — mondta az úr. A szolga lehozta az ebédet, eléjük tette és elment. Az orvos várt egy darabig, aztán kinyújtotta kezét az étel után és evett belőle. — Hogy van az, hogy te eszel? — kérdezte az úr. — A gomba nem szokott enni. — Dehogy nem! Eszik a gomba is, hiszen táplálék nélkül elpusztulna. — No, akkor én is eszem egy falatot. Ettől kezdve az úr mindent megevett, amit a szolga hozott, és szemlátomást erősödött. Egyre inkább érezte, hogy szüksége van friss levegőre. Egyszer ebéd után így szólt hozzá az orvos: — Mit gondolsz, ne menjünk egy kicsit sétálni a kertbe? — De hát szokott a gomba a kertben sétálni? — Bizony szokott! Nézd csak meg, hány gomba üldögél ott! — Akkor gyerünk mi is! így aztán a gombából — lassan újra ember lett. E történettel kapcsolatban mondogatta Tolsztoj, hogy ő úgy jár a parasztokhoz, mint ez az orvos az úrhoz. Lekuksol melléjük, és látszólag elfogadja zavaros gondolataikat, hogy a maga igazságait megértesse velük. M. T.