Ludas Matyi, 1963 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1963-01-03 / 1. szám
— Kérdezhetek öntől valamit? — mondta X. — Parancsoljon — mondtam én. — Tegyük fel, hogy ön igazgató egy vállalatnál... — Nem vállalom! — Tegyük fel, hogy vállalja. Namármost, adva van egy állás, és arra két jelentkező. Az egyik párttag, a másik pártonkívüli. Melyiket venné fel? — A kérdés nem nehéz — feleltem mosolyogva. — Azt venném fel, amelyiknek nagyobb a szakmai tudása... — Ravasz, nagyon ravasz — mosolygott X. —, de tegyük fel, hogy mind a ketten kitűnő eredménnyel végezték el az egyetemet, és mind a ketten kiváló szakemberek. Nos, ez esetben mit tenne? Kit alkalmazna? A párttagot vagy a pártonkívülit? — Külön-külön elbeszélgetnék velük és azt alkalmaznám, amelyik rátermettebbnek látszik... — Ahá! — vigyorgott. — De tegyük fel, hogy mind a kettő rátermett. Akkor mi van? Arcom elborult. Idegesen rágyújtottam egy cigarettára. — Azt veszem fel, amelyik szimpatikusabb. — Tegyük fel, hogy mind a kettő nagyon szimpatikus. — Tegyük fel — mondtam ingerülten. — Tegyük fel — bólintott X. gúnyos mosollyal. — Tudja mit? Azt venném fel, amelyiknek bajusza van. Ehhez mit szól, he? — Ravasz, nagyon ravasz! De tegyük fel, hogy mind a két jelentkezőnek bajusza van. A párttagnak is meg a pártonkívülinek is. Akkor mi van? — Megkérdezem tőlük, hogy melyikük beszél szanszkritül. — Tegyük fel, hogy mind a két jelentkező úgy beszéli a szanszkritet, mint az anyanyelvét. — Tudja, akkor mit csinálnék? — mondtam dühösen. — Megkérném őket, hogy énekeljék el a Levél áriát! — És? — Azt, amelyiknek szebb a hangja, státuszba venném, a másikat pedig ajánlólevéllel elküldeném az Operába. — Ravasz, nagyon ravasz, de mi van akkor, ha tegyük fel, a párttag és a pártonkívüli is gyönyörűen énekel? — Nem jönnék zavarba! — kiáltottam. — Az kapná meg az állást, amelyik legjobban hasonlít Lina nénire, az én drága isaszegi nagynénémre. — Tegyük fel, hogy mind a kettő nagyon hasonlít. Tegyük fel, hogy mind a kettő kiköpött Lina néni... — Ilyen nem létezik! — De tegyük fel, hogy létezik. Tegyük fel, hogy a két jelentkező külsőre is úgy hasonlít egymáshoz, mint két tojás. Akkor mihez kezd? — Figyelmeztetem — ordítottam —, hogy az én idegeim sincsenek drótkötélből! — Tegyük fel, hogy abból vannak ... Melyiket veszi fel: a párttagot vagy a pártonkívülit? — Ha mégegyszer azt mondja, hogy tegyük fel, én nem tudom, mit csinálok magával! — Tegyük fel, hogy tudja ... — Utoljára figyelmeztetem — üvöltöttem —, ha mégegyszer kiejti a száján azt, hogy tegyük fel, akkor megfojtom! X.-nek arcizma sem rándult. — Rendben van — felelte. — De tegyük fel, hogy ketten vagyok: egy párttag és egy pártonkívüli... Melyikünket fojtaná meg? Mikes György