Ludas Matyi, 1964 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1964-01-02 / 1. szám
oldog újévet kívánok! Boldog újévet kívánok! és rázzák egymás kezét önfeledten, és elragadtatással néznek egymás szemébe és csakugyan és őszintén és lelkük legmélyéről kívánnak boldog újesztendőt egymásnak, mert az embereket ilyenkor áthatja valami igaz jóság, elérzékenyülnek az idő könyörtelen múlásától, elömlik rajtuk valami konok és duhaj optimizmus; legbelül azt súgja nekik egy hang, hogy ha ők őszintén kívánják a boldog újévet, akkor az újév boldogsága számukra is őszintén kívántatik, s az nem lehet, hogy e kölcsönös jóság eredménytelen maradjon. Én is kívánok boldog újévet mindenkinek. Személyesen, levélben, telefonon, sürgönyileg. Aki ilyenkor elém kerül, annak boldog újévet kívánok, ha nem tudom megelőzni a másikat, akkor viszontkívánom. S engem éppen a jókívánságnak ez a pazar áradása késztet elgondolkodásra, éppen ez a válogatás nélküli jóság hoz zavarba. Hogy tudniillik az ember egyforma lelkesedéssel, egyformán igaz szeretettel kíván boldog újévet mindenkinek. Ilyenkor szólal meg bennem valami incselkedő, kaján ördög: „Mondd, öregem, nem furcsa, hogy te boldog újévet kívánsz a macskának is, meg egérnek is.” Mert itt valami tragikus ellentmondás van, mit tagadjuk! Nyilvánvaló, hogy ha a macskának boldog újévet kívánok, akkor azt kívánom neki, hogy fogja meg az egeret, s az egérnek akkor lesz boldog az új észtén- TABI LÁSZLÓ: deje, ha őt a macska nem tudja megfogni. S ha szembejő velem így szilveszter táján Pézsmapüspöky Ervin, ez a derék, tisztességes, csupaszív, de reménytelenül tehetségtelen drámaíró, s én boldog újévet kívánok neki, akkor azt kívánom, hogy legújabb drámáját adja elő a Nagybudapesti Kisszínház. És akkor szembejő velem Létalapy Róbert, a Nagybudapesti Kisszínház igazgatója, s én boldog újévet kívánok neki, de neki akkor lesz boldog az új éve, ha nem adja elő Pézsmapüspöky gyatra fércművét. És boldog újévet kívánok a csinos és roppant kívánatos Mancikának, akinek akkor lesz boldog az új éve, ha végre nőül veszi őt Alamáry Elemér, akit négy éve szeret egyre lankadatlanabbul. Én azonban tudom, hogy nem illenek össze, mert Mancika maga a tisztesség, ellenben Alamáry Elemér maga a hamisítatlan pesti linkség, ennek ellenére is boldog újévet kívánok e megbízhatatlan fiatalembernek, akinek legforróbb reménysége az, hogy az újesztendőt is megúszhatja menyegző nélkül, és boldog újévet kívánok Frész Attilának, aki a Huzalfinomító Tröszt igazgatóhelyettese, s akinek akkor lesz boldog az új éve, ha nevezett vállalat igazgatója, a szájtáti, tutyimutyi, gerinctelen, nyimnyám és korrupt Zaklaticska Ernő végre lebukik, ez azonban nem akadályoz meg engem abban, hogy ne kívánjak őszintén boldog újévet Zaklaticska Ernőnek, aki már három éve próbálja áthelyeztetni a minden lében kanál, mindenben a vállalat érdekeit tekintő Frész Attilát. No de hát mit tegyek? Végtére is nem nyomozhatok le mindenkit, akinek boldog újévet kívánok, hiszen még májusra sem készülnék el a munkával! Pedig úgy lenne jó. „Ááá, jónapot, krémföldi kortárs, megint elkezdünk egy új esztendőt, igaz-elyik a tervei az új évre, mesélje csak el nekem ... Aááá, nagyon szép, nagyon okos tervek... és persze mindent tisztességes úton, ugyebár, munkával, szorgalommal, becsületesen ... semmi aknamunka, ugyebár, semmi suskus, semmi kártevés, nagyon szép, nagyon helyes, gratulálok, és látja, ezek után tiszta szívből kívánok magának boldog újévet...” Sajnos, ez nem megy. Globálisan kell boldog újévet kívánnom mindenkinek, Pézsmapüspökynek csakúgy, mint Létalapynak, Mancikának csakúgy, mint Alamáry Elemérnek, Frész Attilának csakúgy, mint Zaklaticska Ernőnek, s a macskának csakúgy, mint az egérnek. Legfeljebb azt teszem hozzá gondolatban, hogy az egérkének azért mégiscsak boldogabb újévet kívánok, nem sokkal boldogabbat, csak egy egészen picivel boldogabbat, csak annyival, amennyi ahhoz kell, hogy beérjen a lyukba, mielőtt a macska utoléri. hu