Ludas Matyi, 1965 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1965-09-16 / 37. szám
LE A BÜROKRÁCIÁVAL ! Néhány héttel ezelőtt „Kinek jó" címen szóvá tettük a Mártírok útja 16. szám alatt működő zöldség-gyümölcsből önkiszolgálóvá történt költséges és célszerűtlen átalakítását. Személyes tapasztalataink, a vevők nyilatkozatai és panaszkönyvi bejegyzései alapján felhívtuk az illetékesek figyelmét, hogy a gyümölcs és a zöldség árusításánál az önkiszolgálásnak itt bevezetett formája nem javítja, csak körülményesebbé teszi a vásárlást, elsősorban azért, mert az áruk többségénél nem valósítható meg az előremérés, az előrecsomagolás, és az áruk minőségének tartós biztosítása. Észrevételeinkkel kapcsolatban az 1. számú Zöldség- Gyümölcs Kiskereskedelmi Szövetkezeti Vállalattól hoszszú levelet kaptunk. Ebben hangsúlyozzák, hogy a teljes önkiszolgáló rendszer szerintük sem valósítható meg a kereskedelemnek ebben a speciális ágában. A továbbiakban azonban — hivatkozva a Bartók Béla úton hasonló jelleggel régebben működő üzletük tapasztalataira —, lándzsát törnek a jelenlegi gyakorlat mellett, és leszögezik, hogy a jövőben a többi boltjukat is fokozatosan átalakítják majd önkiszolgálóvá. A levél kézhezvétele után két ízben is felkerestük a Bartók Béla úti üzletet, ismét ellátogattunk a Mártírok úti üzletbe is. Ugyanolyan tapasztalatokat szereztünk, mint első ízben. Végső soron az áruk többségénél, hagyományos módon jut a vevő a portékához, azzal a különbséggel, hogy többet cipekedik, az eladók, pénztárosok munkája nehezebb és ideges több. Változatlanul áll tehát a kérdés: „Kinek jól" K. A. ZÖLDSÉG Húsz óra A moziban, ahol az Arséne Lupin filmet játszották, alacsony termetű házaspár ült mellettem. Az asszony kérlelni kezdte férjét: — Lajos, cseréljünk helyet! Az előttem ülő magas férfitól alig látok. — Szívem, előttem is egy magas nő ül... A nő kérlelve felém fordult: — Nem cserélne helyet velem? Cseréltem, és így kerültem a házaspár közé. Amikor Lupin, a film hőse, frakkban beszökött egy estélyre, a nő rajtam keresztül átszólt a férjének: — Lajos, nem úgy néz ki ez a Lupin, mint a boldogult Artúr bácsi? A hasonlatosságot Lajos is megállapította. Megtudtam azonban, hogy Artúr bácsi kövérebb volt. A filmbeli estélyen hirtelen kialudtak a gázlámpák, a vásznon sötét lett. A nő megjegyezte: — Lajos, ne felejtsd el, hogy holnap egy hatvanas villanykörtét kell vennünk! Amikor a képen a II. Vilmos császárt alakító színész jellegzetes „Es ist erreicht" bajuszát simogatta, az asszony megint odaszólt férjének: — Ha kimegyünk a moziból, vágasd már le végre a hajadat! Lajos megígérte, hogy elmegy a borbélyhoz. A császári állatkertben papagáj rikácsolt. „Vajon erről is eszébe jut valami az asszonynak?" — tűnődtem egy pillanatig. Eszébe jutott: — Holnap ismét jön a Hennin néni. Csak uzsonnát adok neki! Azt hiszi persze, hogy megint vacsorát kap! Arséne Lupin kirabolt egy páncélszekrényt. Az asszony máris átsuttogott a férjének: — Be kell már fizetnünk a fát meg a szenet. Holnap muszáj pénzt kivennünk a takarékból. Ha nincs Arséne Lupin, talán megfeledkeztek volna a bankról... Pergett a film. Egy jelenet a párizsi Maxim mulatóban játszódott. Habzó pezsgő ömlött a karcsú poharakba. Vártam, hogy most mi lesz. De a házaspár néma maradt. Már szinte idegesített a hallgatásuk. Midőn újabb pezsgődugó pukkant, az asszony megkérdezte: — Lajos, van elég szódavizünk otthon? Palásti László