Ludas Matyi, 1969 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1969-09-18 / 38. szám
A Moszkva étterem kerthelyiségének közelében lakom, s ennek következtében minden nap, este hat órától tízig hallgatom a zenekar és az előadók műsorát. A zenekar olyan hangerővel játszik, hogy IV. emeleti lakásom ablakai is remegnek, nemcsak ■én. A műsor tavasztól őszig nem változik, naponta ugyanazt, ugyanabban a sorrendben játsszák. A feleségem a vacsorát már nem az órához, hanem a műsorhoz igazítja, és minden este a „Szállj, szállj madár” dallamára hozza be. Amikor már teljesen kiborultam, felhívtam telefonon az üzletvezetőt és panaszkodtam az elviselhetetlen lármára. Legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy teljesen igazam van, ő is már majdnem megörül, a pincérek nem értik egymás szavát, a vendégek ordítva „beszélgetnek” egymással, amíg be nem rekednek, azután hazamennek. Sokszor kérte már a zenekart, hogy játsszanak halkabban, de eredménytelenül, mert a hangszereket és énekeseket — a zenekar szerint — üvöltetni kell, ahogy csak az erősítő bírja. Megígérte, hogy mindjárt szól nekik ismét. Valóban, utána normális hangerővel játszottak tovább. Másnap elölről kezdődött az egész. Felhívtam telefonon a kerületi tanács igazgatási osztályát. Egy nagyon kedves, előzékeny előadó közölte: írásban adjam be a panaszomat, pontosan, napra, órára és percre megjelölve közöljem, hogy mit, milyen hangerővel játszottak, a bejelentést írassam alá 3— 4 olyan tanúval, aki hajlandó az igazgatási osztály kívánságára kihallgatás céljából a tanácshoz bemenni. Ha mindez megtörtént, átteszik az „ügyet” a kereskedelmi osztályra, amelynek egy kijelölt dolgozója egy váratlan pillanatban meg fog jelenni nálam és reméri, hogy 45 fonnál hangosabb-e a zene. Ha igen, akkor majd pénzbüntetést kap az ÜZLETVEZETŐ! Ezek után úgy gondoltam, hogy jobb, ha panaszommal közvetlenül az ENSZ- hez fordulok, mégis előkelőbb intézmény, az eljárás sem komplikáltabb, a panaszokat ott sem intézik el, de legalább az ártatlan üzletvezetőt sem büntetik meg. Bánréti Zoltán Budapest VÉDELMET A TELEFONNAK! A XVII. kerületi Akadémia-telepen két utcai nyilvános telefonfülke van. Sajnos, mindkettőt nagyon gyakran megrongálják garázda hajlamú emberek, így aztán sokszor marad telefon nélkül ez a környék. Ha valakinek sürgősen orvosra, mentőre, tűzoltóságra vagy rendőrségre lenne szüksége ilyenkor, jó messzire kell mennie, míg egy ép, használható telefont talál! Érdemes lenne a két telefont áthelyezni olyan helyre, ahol jobban szem előtt van, s akkor talán jobban védhetnénk mindannyian a készülékeket a rongálóktól! M. B. Budapest A címzett válaszol apjukban eszmefuttatás jelent meg Savoyai Jenő lovas szobráról. A Várpalota újjáépítése kezdetén felvetődött a sajtóban — több ízben is — a szobor eltávolításának a gondolata, de akkor úgy döntöttek mind az építési, mind a műemléki hatóságok, hogy a szobor művészi értékénél, valamint városképi jellegénél fogva, megmarad eredeti helyén. A Művészeti Lexikon IV. kötete (Akadémiai Kiadó, Bp. 1998.) 163. oldalán ennek álláspontnak a helyességét húzza alá a Róna Józsefről szóló cikk is: „Fő műve, Savoyai Jenő lovas szobra, a volt királyi palota előtt pompás mintázásával, zárt kontúrjaival a magyar neobarokk szobrászat legjobb alkotása.” Ami pedig a Savoyai Jenő történelmi értékelését illeti, azt elvégezte a felszabadulásunk utáni történetírás, kiemelve, ha Buda felszabadításában nem is volt jelentős szerepe, az ország töröktől való megszabadításában döntőek voltak hadműveletei — a Habsburgok szándéka ellenére is. Mátyás király szobrát — a Mátyás-kúton kívül — természetesen mindenki szívesen látná a budai Várban, de annak megvalósítása nem oldható meg csupán azzal, ha Savoyai Jenő szobrát nem állítanák vissza eredeti helyére. Herényi Jenőné igazgató Fővárosi Emlékmű Felügyelőség „Vacsora nélkül maradtunk” címmel megjelent cikkük nyomán a panaszost felkerestük, a történtekért szíves elnézését kértük, és az elmaradt vacsora ellenértékét visszatérítettük. Minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy hasonló eset elő ne forduljon a jövőben. Bajza Sándor ig., Gyermekélelmezési V. A címben szereplő szólásmondást a budai Fehér Galamb vendéglő juttatta eszembe a minap. Itt is fenn az ernyő, szó szerinti értelmezésben is: a falak és az asztalok tele vannak a petróleumlámpa cilinderére emlékeztető, stilizált villanyernyőkkel. Nagyon hangulatos, nagyon romantikus hely ez, kellemes félhomályban üldögélnek a vendégek, sajnos, ez a jótékony félhomály sem tud eltakarni néhány fogyatékosságot. Azt például, hogy itt a vendégnek nagyon kell vigyáznia, hogy el ne ázzon. No, nem belülről, a jó fajta boroktól, hanem egészen más módon. Megesett már, ugyanis, hogy egyikmásik vendég lucskos cipővel távozott a vendéglő mellékhelyiségéből, mert a lefolyócső nagyon gyakran elromlik, s ilyenkor kellemetlen kis tócsák keletkeznek ... A női mosdó lefolyócsövei viszont néha olyan ijesztő lármát csapnak, hogy a házban lakók aludni sem bírnak az iszonyúzajtól. Esős időben az épület pincéje, s köztük a Fehér Galamb raktárhelyisége is vízben áll. Rossz az épület csőhálózata, ki kellene cserélni. Azon múlik az egész, hogy a két gazda, az Ingatlankezelő Vállalat és a Vendéglátó Vállalat nem tudott megegyezni abban, hogy melyikük végeztesse el a munkát. Ennek a huzavonának persze a vendég látja kárát, aki egy kellemes este végén mégis kellemetlen élménnyel kénytelen távozni a Fehér Galambból. r. FOTÓZZON A LUDASNAK! VI. KÉR. KMETY UTCA 26 fc 28 VI. KÉR. KMETTY 26 UTCA Vajon melyik az igazi? (Beküldte: Máté Ildikó, Budapest) RENÁTA Két ötvenhatos méretű férfipizsamát vásároltam, az egyik sötétkék, a másik enciánkék, ezüst csíkozással. Mindkettőnek van egy közös tulajdonsága: sötétre festi az ágyneműt. Kísérő papírjaikat annak idején eldobtam, hosszú keresgélés után azonban az egyiknek sikerült megtalálnom a dokumentumait, amelyről kiderült, hogy a Zalaszentgróti Ruházati Ktsz gyártmánya és Renáta névre hallgat. Ez úton közlöm a kedves zalaszentgróti „szülőkkel”, hogy a kedves Renátával nem vagyok elégedett, s nagyon kérem, cseréljék ki olyanra, amelyik nem piszkítja be az ágyneműmet ! Fehér László Bp. XI., Móricz Zsigmond körtér 2. FÜST SZÁLL A SZEMEMBE Csaknem minden reggel, még a legnagyobb kánikulában is, a Kálvin téri áruház egyik kéményéből hat és fél hét között sűrű, csípős füst kezd gomolyogni, s elárasztja az egész teret, gyakran a mellékutcákat is. Ha nincs szél, órákon át terjeng az áruházi „smog”, beszáll a nyitott ablakokon, igazolva a KÖJÁL műszeres vizsgálatának szomorú eredményét: a főváros egyik legszennyezettebb levegőjű pontja a Kailvin tér. Felhívtam telefonon az áruházat. Beszéltem az egyik üzletvezetőnővel, aki elismerte, hogy különböző csomagolóanyagokat (szalmát, papírt, forgácsot stb.) tüzelnek el, mert nem tudják sehol tárolni. Megköszönte, hogy figyelmeztettem a szemétégetés tilalmára, és megígérte, hogy abba fogják hagyni. Néhány napi tanakodás után, a jelek szerint, úgy döntöttek az áruház vezetői, hogy nem kell ilyen észrevételekre odafigyelni, s azóta ismét okádja a kémény a csípős, sűrű füstöt kora reggel hat óra tájban. B. Gy. Bp. V., Kálvin tér 4. TAVIRAT helyett csomagot Miskolcon lakom, a Hűtőház lakótelepén, az I. kerületben. Hozzánk csak külterületi postás jár hetenként kétszer — szerdán és szombaton —, ha e napokon éppen nincs valami ünnep. Ünnepnap esetén csak egyszer jön hetenként a postás. Ő hordja gyalogszerrel a táviratokat is. Egy-egy távirat 5—6, szerencsés esetben már 3—4 nap alatt eljut a címzetthez! Nemrég kaptam egy táviratot, mely Ceglédről 5 nap alatt érkezett és egy levelezőlapot, amely Miskolcról— Miskolcra 1 napig jött. Ezzel szemben a csomagokat mindennap kihozzák rendben, pontosan. Minden ismerősömnek kénytelen leszek tudomására hozni, hogy amennyiben sürgős közölni valójuk van, ne lapot, levelet, vagy táviratot küldjenek, hanem tegyék csomagba, pakoljanak hozzá néhány kődarabot, — olcsóbb egy 5 kg-os csomag, mint a távirat — és én másnap megkapom az üzenetet. Hajdú János nyugdíjas Miskolc, I., Fonoda utca