Ludas Matyi, 1969 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1969-10-09 / 41. szám
A PAPAGÁJ Tót Gyula rajza HAZUGSÁGVIZSGÁLÓ GÉP - Mi szívesen tárgyalunk a békéről, de csak az erőfölény helyzetéből . . . Csak az erőfölény helyzetéből . . . Csak az erőfölény helyzetéből . . . Szűr-Szabó József rajza - Elnök úr, ismételje el még egyszer a programját!... ÚJ MAGYAR FILM egyek az utcán. Régi, kedves ismerősöm jön szemközt velem. Ő siet, én sem érek rá nagyon, meg nincs is mit beszélnünk, tehát nem állunk meg egy „hogy, s mint vagy”-ra sem, csak: — Szervusz, szervusz — mosolygunk szélesen és megyünk tovább. Az efféle mosolynak az a jó szokása, hogy ott marad az ember ajka körül néhány másodpercig. Ha ott marad, ott marad, neni siettem lenyelni eddig soha, most se, őszintén sajnálom, ugyanis ... Arra riadtam föl, hogy ott áll előttem a néni és rikácsol és hadonászik a napernyőjével. Igen, napernyője volt a néninek, amolyan régimódi liláskék, csipkés szélű parapléja, amelyet a bágyadt őszi napsütés ellen feszített a feje fölé, azaz akkor már nem a saját feje fölé tartotta, hanem az én orrom elé. — Mit nevet, he? Mi van ezen nevetni való? — háborgott. — Mondhatom szép! Mégha kölyök lenne, de meglett férfi létére ... Hogy nem szégyelli magát kinevetni a szegény öregasszonyt! Nem válaszolok, szótlanul odébb állok, s elódalognék, de arra leszek figyelmes, hogy a néni elhallgat, olyan hirtelen, mint amikor lekattintják a rádiót és egy férfihang nyomul a helyébe: — Mit hadonászik avval az ernyővel?! Ki akarja ütni a szemem? Esküszöm, ha nem nézném, hogy öregasszony, megkapná a magáét. Hátrafordulok. Középkorú férfi toporog a néni előtt, szemét tapogatja, vakon botladozik. Arra megy egy fiatalaszszony. Karján kosár, kezében tejesüveg. Az ernyőtől megsebzett férfi ahogy indulna tovább, neki billen, meglöki a kezét, a tej kilötyög. — Nem tud vigyázni? — támad rá az asszonyka. — Fél órát álltam érte a tejboltban. — Bocsánat — habogja a férfi és zavartan elódalog. — Bocsánat, bocsánat! — pöröl utána a menyecske. És evvel el van intézve? ... Egyenruhás fiatalember, ha jól látom, vasutas áll a járda szélén, most megszólal: — Miért tetszik azt mondani, hogy nem lehet tejet kapni? Annyi tej van, amennyi csak kell. Tej igazán van bőven, magam is most ittam fél, litert. A fiatalasszonyt váratlanul éri a hang. Ám csakhamar fölfogja, hogy őt illeti, pirosra gyűl és kiárad: — Magának meg mi köze az egészhez, de? Miért nem hívja mindjárt a rendőrt, hogy rémhírt terjesztek, vagy... — Ugyan már, kedves asszonyka! — lép hozzá mosolyogva a vasutas, de nem folytathatja, mert... Mert ott terem az ifjú asszony ifjú férje. — Nem szégyelli magát — és az egyenruhásra támad —, világos nappal kikezd a feleségemmel? Hordja el magát, de sürgősen, mert azt is megbánja, hogy a világra jött. — No-no! — pattog viszsza a vasutas és kihúzza magát és ... És én nem hallgatom tovább, hanem sietve távozom. Beismerem, gyáván menekülök, s miközben a fal mellé lapulva iszkolok, megfogadom, hogy ezentúl merev arccal, halálos komolyan üdvözlök majd mindenkit. Barátaim, ne is haragudjatok érte! Sólyom László Sziget a szárazföldön SZÉP KILÁTÁSOK — Mondd gyorsan, drágám, hogyan is kell főzni a paprikás krumplit?