Ludas Matyi, 1969 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1969-09-11 / 37. szám
Tapló János azt mondta a feleségének, amikor késő este hazament: — Engem az előbb jegyzőkönyveztek. — Jézusmáriám! Mit csináltak veled? — Mondom! Jegyzőkönyveztek. A téesz-elnök, a tanácselnök, meg a párttitkár jegyzőkönyvbe vették, amit mondtam a szövetkezet vezetőiről. Valamit mondtam. — Kinek mondtad? — Ott, azon a gyűlésen, vagy oktatáson. Ahol voltam az este. Nem emlékszem, mit mondtam, de nem jót, az biztos, összevissza beszéltem részeg fejjel. — Jóságos ég! Most mi lesz? — Nem tudom. — A jegyzőkönyvbe mit írtak? — Azt sem tudom. Csak mostanra tisztult ki a fejem, hogy hazaértem A jegyzőkönyvet mindjárt megírták. A gyűlés abbamaradt. — Én ezt nem élem túl. Ilyen szégyent! — Mit tegyek? Akaszszam föl magam? — Jaj, dehogyis! Feküdj le és aludj! Reggel beszélek a Pistivel. Tapló János azonnal elaludt, még dolgozott benne a bor. Az asszony csak forgolódott az ágyon, és azt álmodta,hogy az ura egy nagy tömeggyűlésen szónokol, a téesz-vezetők leváltását követeli. Reggel, meg sem várta a férje ébredését, felöltözött a legjobb utcai ruhájába, és elment a párttitkárhoz. A falu politikai vezetője éppen akkor húzta fel a nadrágját. Mindig korán kelt. — Jó reggelt, kerösztfiam! — mondta Taplóné a párttitkárnak. — Jó reggelt, Juliska néném! Fölébredt? — Föl. Nem is aludtam. Mi lesz velünk? Mit mondott ez az ember? — Megrágalmazta a szövetkezet vezetőit, hogy lopnak. Azt mondta, nem ártana a vezetők udvarába is benézni, akad ott is szajré. — Szajrét mondott? — Szajrét. — Otthon sose mond ilyeneket. — A falu színe előtt viszont mondott. Nem tudom, mi oka volt rá, mert a téesz-vezetők nem szajréznak. Történt néhány lopás az utóbbi időben, de nem a vezetők részéről. Szóval ez az eset rágalmazásnak minősül. A jegyzőkönyvet beküldjük az ügyészségre, és aztán majd a bíróság dönt. — Bíróság? Pistikém, bíróságot mondtál? — Igen. Arra tartozik. Nem lehet megengedni, hogy újra meg újra kikezdjék a téesz-vezetőket. Volt már itt néhány bomlasztó hadjárat és mind sikerrel végződött, leváltották a vezetőket. — A kerösztapád nem hadjáratot akar. Csak berúgott. — Tudom, Juliska néném. De aki részeg fejjel beszél, azt mondja ki, amit józanon gondol. Majd a hivatalos szervek tisztázzák, hogyan is áll a szövetkezettel Tapló János. — Úgy mondod, Tapló János? — Hát hogyan mondjam? Ez a neve. — A kerösztapád! — Hagyjuk ezt! Párttitkár vagyok, kellemetlen az ilyen megszólítás. Az asszony sértődötten távozott. Tapló Jánosban volt egy kis szorongás, de azért jól érezte magát. Megborotválkozott, fölvette az ünneplő ruháját, beutazott a járási székhelyre, és nagyot nézelődött a központban. Ráérősen, úriemberesen sétált. Amikor elérkezett az ideje, fölment az ügyészséghez. Egy fiatalember fogadta, kezet nyújtott, hellyel kínálta a fotelben. — Tapló bácsi, ez a dolog elég balul ütött ki. Följelentették magát. — Csodákszom rajta, mert énnekem a téeszszel semmi bajom sincs. — De a vezetőkkel, úgy látszik, annál több. — Jól megvagyok én ővelük is. Hát a párttitkár a kerösztfiam, az elnökkel meg együtt katonáskodtunk. — De maga most eláztatta a katonakori pajtását. — Ügyész úr, az a baj, hogy én is eláztam ... Szóval, berúgtam. — Ez nem mentség, ellenkezőleg. Súlyosbítja a helyzetet. Egyébként tiszteletlenség is úgy elmenni egy tanácskozásra, hogy előbb beiszik. — Az történt, hogy vacsorázni már nem volt időm, de az üveget meghúztam. Szomjas lettem a munka után. Ott a teremben meg nagyon befűtötték. Fejbe vágott az ital. — Na, jó... Tehát azt mondja, hogy nincs semmi baja a szövetkezet vezetőivel. — Igen, azt mondom. — Mit gondol, miért vádolja őket mégis, amikor fejébe száll a bor? — Miért? Pontosan nem tudom... Mindig azt hallom, hogy lopnak a tagok. Történt egy-két eset, nem nagy ügy. De mindig csak a tagok. Kérdem én, ügyész úr, csak a tag lophat? A vezetőnek jobban módjában áll. Ő kezeli a húsosfazekat. — Na, de az a kérdés, hogyan kezeli. A maguk szövetkezetében látott már olyan esetet, hogy a vezető csak magának szed a fazékból? Tud ilyen esetről? — Ilyen esetről nem tudok. A harmadik faluban történt ilyen eset. Bíróság lett a vége. Nálunk is sokat beszéltek róla. — Értem ... János bácsi, volt-e már olyan helyzetben, hogy bocsánatot kellett kérnie? — Nem én! Na, egyszer, még gyerekkoromban. Egyszer, tudom, megparittyáztam a szomszédok kakasát. A dolog azért történt, mert a szomszédaszszony kakasa átjárt a mi tyúkjainkhoz. Az ügyész lehajolt az íróasztal fölé, mintha iratokat böngészne. Elnyomott egy erőteljes mosolyt, majd hivatalos hangot vett fel. Mérlegelve a helyzetét, kivételesen úgy dönt az ügyészség, hogy nem emel vádat rágalmazás miatt. De magának nyilvánosan bocsánatot kell kérnie a termelőszövetkezet vezetőitől. Ugyanolyan közönség előtt, mint ahol vádaskodott. A beszélgetésünket ezzel be is fejeztük. És máskor ne igyék üres gyomorra. — Köszönöm szépen, ügyész úr, megfogadom a tanácsát. A szövetkezeti gazdák tanfolyamán felmordult a tömeg, amikor Tapló János szólásra emelkedett. Atyaúristen. Már megint. — Kedves és tisztelt tagtársak és vezetők! Én most nyilvánosan kérek bocsánatot a múltkori elszólásomért. Tudják jól, megesik az ember fiával, hogy megbotlik a nyelve. A lónak négy nyelve van, mégis ... Akarom mondani, négy lába, a fene egye meg! Gemenci József CZO ETrO, O/ Mottó: Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek vannak. Egy újszülöttnek minden vicc új. — Éppen most olvastam, hogy Iránban hat fillérbe kerül egy narancs. — Jó, jó, de az a nagy útiköltség! — Miért őrzi ezt a tincset, asszonyom? — Az utolsó emlék az uram hajából. — De hiszen a férje még él! — Igen, de már kopasz ... Az igazgató hívatja Podvinecz kartársat: — Pénzt kell kihozatnunk a bankból. Megbízhatunk magában? Podvinecz némi tűnődés után válaszol: — Mekkora összegről volna szó? — Szereti maga a kisgyerekeket? — Hogyne. Sőt, valamikor magam is az voltam. A lábaik, melyek dalra ösztökélnek, formásan vígak, kacéran ledérek, számtalan ötlet, ékes gondolat rejt bennük féltve őrzött titkokat! Rajtuk csapongó, röpke fény lakik, a comboktól egész az ujjaikig, és milyen fürgék, erősek, gyengédek és merészek és hetykén tettrekészek ! Bűvös varázs e meztelen jelenség, szépérzék kellett, hogy ezt megteremtsék, de úgy hoznának igazán szerencsét, ha a nő, aki fölöttük lebeg és balgaságot csacsog és fecseg, míg szavai oly kellemetlenek, felmérve minden báját és hibáját, egyáltalában nem nyitná ki száját! SZŐLŐI GONDOK Lovászy Márton — Szegénykém, nem tud érvényesülni. Az idén sem lesz Ki mit tud