Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1970-05-28 / 22. szám

JUBILEUMUNK alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának agitációs és propaganda osztálya levélben köszön­tötte lapunk szerkesztő bizottságát, munkatár­sait, adminisztratív dol­gozóit, nyomdászait és terjesztőit. A levélből hadd idézzünk néhány sort: „A feladat, amelyet a lap közéletünkben betölt, nem könnyű, de fontos, megtisztelő és a társada­lom megbecsülését élvező hivatás. A lap tevékeny­sége összeforrott az el­múlt negyedszázad poli­tikai harcaival, szocialis­ta építőmunkájával. A lap — megőrizve és to­vább gazdagítva a ma­gyar szatíra­ hagyomá­nyait — a szatíra sajátos eszközével szolgálta cél­jainkat, mozgósított azok elérésére, következetesen bírálta a társadalmi tö­rekvéseinket keresztező jelenségeket. Ezzel kiér­demelte olvasóinak sze­­retetét és tiszteletét.” Utalva az idézett levélrészlet utolsó szavaira, öröm­mel jelentjük, hogy laptársaink, olvasóink, barátaink üdvözlő sorai jelen lapunk zártakor még nagy szám­ban érkeznek. Egyenkénti felsorolásukra természe­tesen nem vállalkozhatunk, de legközelebbi számunk­ban néhányat ismertetni fogunk közülük. A szerkesztőség VÁLASZLEVÉL — KÉRDŐJELEKKEL A válaszlevél a Budai Járási Tanács V. B. építési, közlekedési és vízügyi osz­tályától érkezett szerkesz­tőségünkbe. (A száma: 15 286.) Pontos szövege így hangzik: „Mayer Ferencné Tö­rökbálint, Dózsa György u. 108. sz. alatti lakos «•Ludas Matyi« 1970. feb­ruár 5-i »­Gáz! Tűz! Víz!« címmel megjelent pana­szára az alábbiakat közöl­jük: Törökbálint község éve­ken keresztül vízhiánnyal küzdött Több esetben végeztettek vízkutatást, azonban nem járt ered­ménnyel. 1969-ben és ez évben is különböző fúrá­sokat végeztek és komoly víznyerési lehetőséget si­került feltárni, amely azt jelenti, hogy Törökbálint község lakosságát teljes mértékben ki tudja szol­gálni ivóvízzel. A megol­dás 1970. év végére, vár­ható. Budapest, 1970. április 5. Olvashatatlan aláírás, osztályvezető főmérnök” Tetszenek figyelni a dá­tumokat? Február 5-i cik­künkre április 5-én kelt a válasz. Még meglepőbb azonban, hogy a birto­kunkban levő boríték ta­núsága szerint a válaszle­velet csak május 11-én adták postára. Szabad legyen tisztelet­tel megkérdeznünk: 1. Miért kellett teljes két hónap ahhoz Olvasha­tatlan Aláírás kortársnak, hogy ezt a választ megír­ja? 2. Hol kallódott a már megírt levél április 5-től május 11-ig? 3. Mi a véleménye az ilyen ügyintézésről a fe­lettes hatóságnak, a Pest megyei Tanácsnak? C­sorog az eresz” című cikkükkel kapcsolat­ban közöljük, hogy a VII., Landler Jenő u. 11. szám alatti épületben a szüksé­ges esőcsatorna-javítást a VII'9-es házkezelőségünk elvégezte. Főv. VII. ker. Ingatlankezelő VállalatA martonvásári MÁV- dolgozók panaszát megvizsgáltuk. Megállapí­tottuk, hogy panaszuk jo­gos. Az elmúlt évből vis­­szamaradt szabadságnapok kiadására a szükséges in­tézkedést megtettük. Dr. Németh István osztályvezető Budapesti MÁV Igazgatóság A „Raboti buszgondok” címen megjelent pa­naszt megvizsgáltuk. En­nek eredményeként mind a 14. sz. székesfehérvári, mind a 19. sz. győri AKÖV intézkedett a Babotot érin­tő autóbuszjáratok pontos közlekedtetése ügyében Ezenkívül a 19-es AKÖV hétfőn és szerdán, a na­gyobb utasforgalmi napo­kon, kisegítő járatokat is indít. Bokor Imre osztályvezető Autóközlekedési Tröszt H­ajóval a Duna-kanyar­­ba ' című kiadvá­­nn­yunkat már a Ludasban megjelent bírálat előtt visszavonattuk, mert észre­vettük, hogy hemzseg a stiláris, tartalmi, helyes­írási és nyomdai hibáktól. Ennek ellenére előfordult, hogy néhány példány for­galomban maradt. Azóta új kiadványt készíttettünk, amely rövidesen terjesz­tésre kerül. Pásztor Lászlóné dr. hivatalvezető Pest megyei Idegenforg. Hiv. A CÍMZETT VÁLASZOL ERKÉLY-JELENET 1966 augusztusában, két­évi tortúra után, a házunk tatarozása végre befejező­dött. Megtörtént az átadás. Reméltük, jönnek a nyugo­dalmas és békés napok. Hogy mekkorát csalód­tunk, csak azután tudtuk meg. Van egy erkélyünk, ami kisebb sérülésekkel kibírta a háborút, az ellen­­forradalmat, csak a tataro­zást nem. 1967 márciusá­ban az erkély „kijavított” korlátjai kidőltek. Beje­lentésemre romtalanítot­ták, illetve szétverték. Az­óta járom a véget nem érő utakat a Házkezelőségi Igazgatósághoz (XII., Ki­rályhágó u. 1.), a Fővárosi Tanácshoz (V., Városház u. 9.), mindenhol mondanak, ígérnek valamit, de történ­ni nem történt ez ideig semmi. Illetve történt. A két szobánk fala már 120 cm magasságig elvizese­­dett, ledobta a festést és dobja már a vakolatot is. Az erkélyajtót három éve nem nyithatom ki, mert aláíratták a „veszélytelení­­tésnél”, hogy kötelezem magam a csukva tartására. Szeretném tudni, mit ten­ne a XII. kerületi IKV az én helyemben? Kovács Lászlóné Bp. xn., Maros u. 30. I. 7. MI A MÉRVADÓ? Május 3-án Nyíregyházáról a Tokaj-expresszel utaz­tunk, több főiskolás és egyetemista társammal. Miután a kalauz kezelte a jegyünket, jött az ellenőr és megállapította, hogy a félárú menetjegyünk nem ér­vényes, mert a hazautazási igazolványunkból hiányzik az a pecsét, amely igazolja, hogy a második félévre be­iratkoztunk. A személyi igazolványunkba hiába van beírva, hogy e. X. Y. főiskola hallgatói vagyunk, azzal szerinte nem lehet igazolni. Ha már a személyi igazolvány nem mérvadó, akkor tessék mondani, mi a hivatalos okmány? Balacsi János Dunaújváros. Dózsa Gy. u. 37. SZÓTÁR IS VAN ... Nem óhajtok versenyre kelni Tímár György ba­rátommal, de nem is kellett annyi lapot gon­dosan elolvasnom, hogy fonák szövegezésű dologra akadjak. Elég volt, hogy két konzervdobozt vásárol­tak, amelyeken a rára­gasztott kék címke azt hirdette, hogy „Töltött káposzta”. Megbíztam a magyar feliratban, s csak akkor néztem meg köze­lebbről a német import­áru szövegét, amely „Ge­­fürtelt Kohl’’-ról beszél. A német feliratnak volt iga­za, mert kelkáposzta volt benne, lévén „Kohl” és „Kraut” nem ugyanaz. E kétféle szöveg körül több­féle gyanú merül fel ben­nem. Vajon csak egyszerű nyelvtudatlanságról van-e szó, ez esetben miért nem használ szótárt, akinek az a dolga, hogy ezeket a rá­ragasztott címkéket ma­gyarra fordítsa? De némi rosszhiszeműséggel föl­merül az a gyanú is, hogy a magyar fölirat nyomta­tott szalagja nem is vé­letlenül került ezekre a dobozokra. A töltött ká­poszta nagyon kapós cikk. A magyar konzervipar ki­tűnő és népszerű készít­ménye. Elég baj, hogy nem készül belőle annyi, amellyel az itthoni igé­nyeket kielégíthetik. Pedig a káposzta nagyon hálás növény. Még sohasem hal­lottam, hogy valamikor kevés termett volna be­lőle. De ha már így van és importra szorulunk, vajon csak „tévedett-e”, aki a kevésbé kelendő töl­tött kert káposztának hir­dette? Így is el lehet sóz­ni a kissé sótlan kelkon­­zervet. Akárhogy van is, nem illik a közönséget megtéveszteni. B. L. CSAK RÖVIDEN! A Rudas László utca 17. szám alatti boltban vásá­roltam május 17-én egy zacskó zsíros tejport. Meg­lepett, hogy bár a zacskó­ra rá volt nyomva, „Tej­­utalványra”, mégis utal­vány nélkül adták. Otthon láttam meg, hogy nagyon apró betűvel bár, de az is oda volt írva: „Felhaszná­lási határidő 1970. április 12.” Úgy gondolták talán, hogy ha csecsemőknek már nem is, felnőtteknek azért még jó lesz, egy hónappal a szavatossági idő lejárta után is? 1.­­ Budapest Úgy látszik, nemcsak a májusi eső, de a májusi esernyő is aranyat ér! Na­pok óta hiába járom a bol­tokat, sehol sem tudok egy férfiesernyőt kapni! K. L. Budapest Több mint egy éve már, hogy kiléptem az Export Csomagoló és Játékkészítő Ktsz-ből. A részjegyem el­lenértékét azóta sem fizet­ték ki, pedig legalább nyolcszor sürgettem már! Kisfalvi Ferencné Bp. IV., Árpád u. 55. Május 6-án, délután 6 órakor, az Astoria bisztró­ban a panaszkönyvet kér­tem, az egyik elárusító udvariatlan magatartására vonatkozó észrevételem bejegyzése céljából. A pénztáros és az üzletvezető kérésem teljesítését meg­tagadta, mondván, hogy ez nem panaszkönyvbe való ügy. Nem kellene talán a vendégre bízni annak el­döntését, hogy mit jegyez be a panaszkönyvbe? Dr. Ungár Tibor Bp. VIII., Reviczky u. 4.

Next